Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-04-06 / 7-8. szám
BÉKEPOLITIKÁNK A társadalmi-gazdasági fejlődéssel párhuzamosan, azzal összhangban gyarapodott népünk életszínvonala, emelkedett műveltsége. Az emberhez méltó, tartalmas élet feltételeinek megteremtésében az eltelt négy évtizedben akkora lépést tettünk előre, amelyhez hasonlót aligha találunk történelmünkben. Akadhat sok minden nehézségektől, hibáktól, ellentmondásoktól sem mentes, de felfelé ívelő utunkon, amiről lehet és kell is vitatkozni. De sohasem szabad elfelejteni, hogy milliók újat várása, tenniakarása, áldozatos munkája ölt testet abban, amit ma Magyar Népköztársaságnak nevezünk. A belső építőmunkában elért eredményeink és a nemzetközi erőviszonyok átalakulása fokozatosan egyre kedvezőbb feltételeket biztosított külpolitikai tevékenységünkhöz. A fejlődés ezen a területen sem volt töretlen, egyenes vonalú. Az újjászülető Magyarország alig foghatott nemzetközi kapcsolatainak kiépítéséhez, amikor már kezdetét vette a hidegháborús időszak. Az 1956. évi ellenforradalom — ha átmenetileg is — szintén visszavetette külkapcsolatainkat. Az azóta eltelt csaknem három évtized kiegyensúlyozott előrehaladása külpolitikai téren is éreztette hatását; új, jobb körülményeket teremtett nemzetközi tevékenységünkhöz, amely mind szélesebb körűvé, mind aktívabbá vált. 1950- ben 29, 1960-ban 51 országgal álltunk diplomáciai kapcsolatban. Mára ezen államok száma 129-re nőtt. A Magyar Népköztársaság a nemzetközi porondon elfoglalta az őt megillető helyet. Hazánk először a szocialista országokkal tudott kiterjedt együttműködést kialakítani. Ezt elősegítették az azonos elvek, a hasonló feladatok és törekvések. A szövetségeseinkhez fűződő kapcsolatok támaszt biztosítottak ahhoz is, hogy ki tudjunk törni a viszonylagos nemzetközi elszigeteltségből, s ma is alapvető jelentőségűek számunkra. Megbízható, megbecsült tagja vagyunk a szocialista közösségnek, aktív részt vállalunk az együttes erőfeszítésekből politikai és gazdasági téren egyaránt. Ugyanakkor nyitottak vagyunk a világ más részeinek irányába is. Magyarországot sokoldalú, kölcsönösen előnyös kapcsolatok kötik össze a fejlődő országok zömével. A II. világháború után sorra váltak függetlenné a gyarmatok, s kialakult az ázsiai, afrikai, latinamerikai fejlődő államok népes csoportja, amely ma növekvő szerepet játszik a nemzetközi politikában. Magyarország támogatja ezen országok jogos törekvéseit. A 60-as évek második felében érezhető fejlődésnek indultak a hazánk és a fejlett tőkés országok közötti kapcsolatok. Ehhez jelentősen hozzájárult a nemzetközi légkör javulása, az enyhülési folyamat kibontakozása. Korrekt, mindkét fél érdekeit jól szolgáló kapcsolatokra törekszünk a nyugat-európai és a tengeren túli fejlett tőkés államokkal, a békés egymás mellett élés, a kölcsönös előnyök és az egyenjogúság alapján. Megelégedéssel mondhatjuk, hogy kétoldalú kapcsolataink valamennyi fejlett nyugati országgal rendezettek. E kapcsolatokat a nemzetközi feszültség növekedésének időszakában sem érte súlyosabb károsodás, sőt, több területen előre tudtunk lépni. Nyilvánvaló, hogy ehhez partnereink készsége, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez fűződő érdekeltsége is kel-Hí vi.Ul' lett. A politikai érintkezések magasabb szintre emelkedtek, ma igazán nem számít ritka eseménynek, ha egy-egy nyugati ország államfője, miniszterelnöke látogatást tesz Budapesten. Azt hiszem, elegendő itt csak a legutóbbi másfél évre hivatkozni. Persze, a kölcsönös látogatások nem korlátozódnak a politikusokra: igen gyorsan fejlődött az idegenforgalom, mindennapossá váltak az üzleti, a kulturális események. Ügy gondoljuk, hogy ez minden résztvevő fél számára hasznos. A háborús pusztításra emlékezve, eredményeinkre gondolva érezzük át igazán, mit jelent számunkra az a tény, hogy Európában immár negyven éve béke van. Nemigen volt a magyar nép történelmének viharos századai során még egy ilyen hosszú háborúmentes időszak. Külpolitikai céljaink között mindenkor elsőbbséget élvez a béke védelme, a békés egymás mellett élés és a nemzetközi biztonság erősítése, a leszerelés előmozdítása, az országok közötti együttműködés elmélyítése. A mai, feszültebb nemzetközi helyzetben politikai meggyőződésünk, elveink, érdekeink és a magyar nép sorsáért érzett felelősségünk egyaránt azt mondatja velünk, hogy mielőbb véget kell vetni a konfrontációs légkörnek, vissza kell térni az enyhülés útjára. Továbbra is azt valljuk, hogy nincs olyan vitás nemzetközi kérdés — beleértve a termonukleáris fegyverek és az űrfegyverkezés problematikáját is —, amelyet ne lehetne tárgyalások útján rendezni. Ezt hangoztatjuk a nyugati országokkal folytatott tárgyalásaink során, s tevékeny részesei vagyunk a szocialista közösség békekezdeményezéseinek, leszerelési javaslatainak. Különösen nagy figyelmet fordítunk az európai biztonsági és együttműködési folyamatra, amelynek előrehaladása a legutóbbi években is meggyőzően bizonyította az európai népek békevágyának erejét. Nemzetközi tevékenységünkben, belső gyakorlatunkban teljes mértékben érvényesülnek a helsinki záróokmány ajánlásai, amelyek érvényesítéséért a jövőben is minden tőlünk telhetőt megteszünk. Ügy gondoljuk, bizonyos mértékig a magyar hozzájárulás elismeréseként is értelmezhető, hogy ez év őszén Budapest lesz a házigazdája az Európai Kulturális Fórumnak. Haladásunkat, fejlődésünket, nemzetközi pozíciónk javulását hosszú távon ható folyamatként fogjuk fel, melynek kibontakoztatásával egyre érettebbé és szorosabbá vált kapcsolatunk a határainkon túl élő, mintegy ötmilliónyi magyarral, így azokkal is, akiknek apái, nagyapái vándoroltak ki, vagy akiknek a saját élete hozta úgy, hogy szülőhazájuktól távol telepedtek le. Az évtizedek során megváltozott a viszony jellege és tartalma. A szocialista Magyarország a kezdeti, hidegháborús időszakban nemigen tudott kapcsolatot tartani a magyar diaszpórával. A nemzetközi körülmények kedvezőtlen alakulása, a hidegháborús hangulatkeltés mellett téves elképzelések, a kint élők egy részének elzárkózó magatartása, a visszahúzó tévhitek szívós továbbélése is hozzájárult ehhez, megnehezítve még a legközvetlenebb, családi vagy baráti kapcsolatokat is. A legutóbbi három évtized vívmányai, a következetes politika, a nemzetközi légkör megváltozása új helyzetet teremtett. Mint mindenütt, itt is tudomásul vesszük az élet szülte realitásokat. Azt hangsúlyozzuk, hogy a külföldön élő magyarok elsősorban akkor válnak igazán értékes emberekké, ha jó állampolgárai annak az országnak, amely befogadta őket, ha betartják új hazájuk törvényeit, szokásait. Legyenek bármely ország állampolgárai, a magyar származású Nobeldíjasokra, világhíres tudósokra és művészekre, sikeres üzletemberekre, orvosokra és mérnökökre. az ipar és a mezőgazdaság szorgalmas munkásaira „idehaza” is büszkék vagyunk, eredményeiket sajátunknak is érezzük. Ugyanakkor szeretnénk, ha megbecsüléssel tekintenének az óhazára, a mai Magyarországra, megőriznék nyelvüket, ápolnák kultúránkat, s az új nemzedékeket is e szellemben nevelnék. Igyekszünk elősegíteni, hogy a kint élő magyarok „otthonról hazajöjjenek”, rendezett kapcsolatot tarthassanak szülőhazájukkal, „látva lássák” a mai Magyarországot, sikereinket és gondjainkat egy kissé sajátjuknak érezzék, s a maguk módján segítsék is hazánk előrehaladását, nemzetközi kapcsolataink fejlődését. Megelégedéssel tapasztaljuk, hogy az elmúlt három évtized politikája jótékonyan hatott a hazai és a külföldi magyarság közötti kapcsolatok alakulására. Mind többen látogatnak haza, számuk ma már túllépi az évi 200 ezret. A Magyar Népköztársaság a béke megőrzését, a nemzetközi együttműködés erősítését szolgáló külpolitikája, nemzetközi jóhíre, a nehéz küzdelmekben felhalmozódott tudás és tapasztalat e területen is alapot teremt az előrelépéshez, Hazánk felszabadulásának 40. évfordulóján mindenütt és mindenkor tiszta szívvel vállalható, amit népünk kétkezi munkája teremt, s amit magyarságunk a mai világban jelent. NAGY JANOS 9
