Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-04-06 / 7-8. szám
BEÖTHY OTTÓ Lesznai Anna író és Beöthy Ottó, a Magyarok Világszövetsége hajdani főtitkára FOTO: VÁMOS LÁSZLÓ Amíg együtt dolgoztunk a mindennapos feladatok őrlő malmában — hét hosszú éven át —, megosztottuk a tennivalókat és rengeteget vitatkoztunk. Eszmecserét folytattunk — a szó szoros értelmében — és a gondolatok mindig értékükön cserélődtek. „Nehéz” ember volt — nemcsak termetre —, szívósan, szellemesen harcolt a maga igazáért, élvezte is a szellemi párbajokat, imádott vívni és persze győzni, meggyőzni. Amikor nyugdíjba ment — nem szívesen, mert szerette a munkáját, féltette az eredményeket —, akkor lettünk barátok és ez a barátság megmaradt szinte az utolsó pillanatig. Tevékeny életet élt, nyugdíj után is: a Budapesten megjelenő New Hungarian Quarterly szuperlektora volt. Nemrég adták ki egy tudományos nyomozásának eredményét: egy elfelejtett magyar bölcselő elveszettnek hitt munkáját kutatta fel áldozatos, szívós munkával és hozta újra napvilágra. Aki pedig kezébe veszi Lukács György utolsó — már tanítványai által összeállított háromkötetes nagy munkáját, az Ontológiát —, a fordítók mellett egy megjegyzést talál: „A bibliográfiát egyeztette és kiegészítette: Beöthy Ottó.” A politikai gondolkodó I960 elején kerültem a Magyar Hírekhez. Beöthy Ottó az újjászervezett Magyarok Világszövetsége főtitkára volt. A régi lapomnál még az ügyeket adtam át és abban állapodtunk meg, hogy „munkaebéden” találkozunk. Semmit sem tudtam a Szövetségről, az emigrációról, a lapról, tehát érthető kíváncsisággal vártam a tájékoztatást és a partnert is. Elegáns, testes férfi ült le az asztalomhoz, a szájában szivar. Kis történetekkel zsúfolt pompás előadást tartott a szivarszenvedély szépségeiről, a bécsi szelet történetéről. Őszintén megvallom, tűkön ültem. Az étkezés befejeztével azonban azonnal a tárgyra tért és csiszolt, logikus mondatokkal vázolta fel a magyar emigráció hullámai sorát, az ötvenhatos tömegek mozgása által keletkezett súlyos helyzetet, az adott célokat, a lap feladatait. Egy kiváló politikai gondolkodót ismertem meg, nagyszerű stratégát, ragyogó tervezőt. Ma, negyedszázad után nyugodtan mondhatom, hogy az akkor megrajzolt elemzés pontos volt, szinte valamennyi későbbi eredmény csírájában már élt Beöthy Ottó elképzeléseiben, az anyanyelv megőrzésének fontosságától a kiemelkedő tudósok, művészek meghívásáig. Polányi Károly, Duczynska Ilona, Lesznay Anna és mások hazalátogatásában Beöthy Ottónak oroszlánrésze volt. Sohasem felejtem el a napot, amikor meghívott, legyek jelen beszélgetésén egy érdekes vendéggel. Az illető Angliában élő magyar tudós volt, a társalgás hallatlanul színes és izgalmas. Amikor elment, Beöthy ünnepélyesen így szólt hozzám: „Vegyél egy nagy lélegzetet és vésd az agyadba: a következő magyar Nobel-díjassal csevegtünk.” Mosolyogtam a lelkendezésén. A vendég Gábor Dénes volt, aki két évvel később megkapta a Nobel-díjat. A nagy szervező A magasröptű gondolatok bármilyen pontos analízis eredményei is, keveset érnek egy intézmény életében, ha nem testesülnek meg a mindennapi apró munkák során. Beöthy Ottó a legkiválóbb szervező volt, akit valaha ismertem. Minden körülményt, feltételt figyelembe vett, mindig megtalálta a legalkalmasabb eszközöket. Soha nem tévesztette el szeme elől a célt, tudott irányítani, ellenőrizni, segíteni és ha kellett, rugalmasan változtatni; törődött a legapróbb részletekkel is. Egyszer látogatóink érkeztek Amerikából, a Szeretet-kórházra voltak kíváncsiak; az apró irodában volt az álló büfé. A fotóriporterünk — félórával a találkozó előtt — szemrevételezte a terepet. Rossznak találta a megvilágítást, elmozdította a gyenge lábakon álló szekrényt, amely rázuhant az asztalra. A szendvicsek, sütemények, italok egyetlen borzasztó masszává álltak össze a szőnyegen. Ebben a pillanatban érkeztünk meg Beöthyvel, aki mégegyszer ellenőrizni akart mindent. Letaglózó pillanat volt. Beöthy fagyos nyugalommal lépett a telefonhoz, megrendelte az enni- és innivalót: „Ugyanazt, ugyananynyit, ugyanide félórán belül”. A kővé vált igazgatóhoz így szólt: „A programot megcseréljük. Előbb a kórház, aztán az iroda, a tanulságok megbeszélésére. Közben a takarítók rendet csinálnak, a szőnyeg ismét régi fényében fog ragyogni.” Aztán hozzám fordult: „Egy másik fotóriportert javasolok. Barátunk most kissé ideges, közreműködésétől el kell tekintenünk.” Az utolsó találkozás Kórházba kerülése napján várt otthon egy kiadós beszélgetésre, amely sajnos elmaradt. Már csak a kórház folyosóján találkoztunk. Magas termete meghajlott, az erős test megfogyott, szájából eltűnt a szivar. Bottal járt, de változatlan eleganciával terítette vállára a szép házikabátot és ha nehezebben indultak is a mondatok, a szavakat nem kellett keresgélnie. Találtunk egy kényelmetlen padot, és amikor leültünk, élesen rámszólt: „Ne segíts!” Rögtön meg is magyarázta felcsattanását: „Egy. Mit csinálok, ha nem vagy itt. Kettő. Összekötjük a kellemest a hasznossal. A beszélgetést veled a járás gyakorlásával. Ez a folyosó az edzőpályám.” (Kárpótlásul azonnal következett egy sikamlós anekdota a hasznos és a kellemes azonosságáról és különbségéről.) Már a tennivalóknál tartottunk: valakit meg akart kerestetni a Magyar Hírek által és más feladatok elvégzésére is kért. Terveit mesélte: „Annyi mindent kell megcsinálnom és fogy az erőm” — mondta. Két nap múlva kaptam a lesújtó telefonhírt: Beöthy Ottó meghalt. A veszteséget még képtelenek vagyunk felmérni, de hiánya már egyre jobban fáj. SZÁNTÓ MIKLÓS VÁRKONYI PÉTER LONDONBAN A hivatalos látogatáson Londonban járt Várkonyi Péter külügyminiszter találkozott Norman Tebbit brit kereskedelmi és iparügyi miniszterrel. Eszmecseréjükön a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról volt szó. Megvitatták, hogy a brit, illetve a magyar kormány milyen módon bátoríthatja és segítheti a gazdasági kapcsolatok erősítését, a kereskedelmi forgalom bővítését. Várkonyi Péter ezután Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszterrel tárgyalt, őszinte és szívélyes hangulatú eszmecseréjük tárgya a nemzetközi helyzet volt, ezen belül a kelet—nyugati kapcsolatok problémaköre, az enyhülés és a fegyverkorlátozás. Várkonyi Péter és Sir Geoffrey Howe megelégedéssel állapította meg, hogy a brit—magyar kapcsolatok az utóbbi két évben jól fejlődtek, és az együttműködés további bővítésére való készség mindkét oldalon megvan. Várkonyi Péter magyarországi látogatásra hívta meg Sir Geoffrey Howe-t, aki a meghívást elfogadta. A magyar külügyminiszter programjain részt vett Domokos Mátyás, hazánk londoni nagykövete is. Ugyanő a nagykövetségen fogadást adott az angol sajtó vezető diplomáciai tudósítói tiszteletére, akik kötetlen beszélgetést folytathattak itt Várkonyi Péterrel. Margaret Thatcher brit miniszterelnök hivatalában félórás szívélyes hangulatú megbeszélésen fogadta a magyar külügyminisztert. Közélet — diplomácia Raif Dizdarevics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására baráti látogatást tett hazánkban. A találkozóra Szegeden került sor. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország baráti kapcsolatai az élet minden területén eredményesen fejlődnek. A hagyományossá vált sokrétű, közvetlen lakossági kapcsolat és a nemzetiségek összekötő szerepe a jószomszédi viszony fontos eleme. Megerősítették országaik készségét a kölcsönösen előnyös együttműködés bővítésére. * Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes Budapesten tárgyalt Franz Pfefferrel, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériuma főigazgatójával a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Ábrahám Kálmán államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke Genfben részt vett az ENSZ európai gazdasági bizottsága környezeti tanácsadói testületének soros ülésszakán. Címlapunkon: Kiss István: Felszabadulási Emlékmű (Dunaújváros) FOTO: NOVOTTA FERENC 6
