Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-03-15 / 6. szám
r SZIRMOK, VIRÁGOK, KOSZORÚK SZÍNES MAGYAR FILM Rendezte: Lugossy László Operatőr: Ragályi Elemér Majláth Ferenc: Cserhalmi György Mária, a felesége: Grazyna Szapolowska Heirich bácsi: Jifi Adamira Kornél: Bogustaw Linda Ezredes:Öze Lajos Fülledt csönd, csípős istállószag. Tétlen, fegyvertelen huszárok között, állig gombolkozva, makulátlan egyenruhában cirkál az Ezredes. Egy hadnagy a lovától búcsúzik, magához húzza az állat hatalmas fejét. Az engedelmesen simul a posztózubbonyhoz. Röpke meghitt pillanat, aztán a tiszt hátralép és egyetlen lövéssel leteríti a pompás állatot. Majd minden szertartásosság nékül golyót röpít a saját fejébe is. 1849-ben vagyunk. A bekerített huszárszázad arra vár, hogy a cár csapatai átadják őket az osztrákoknak. Az öngyilkosság az egyik lehetséges mód a menekülésre. A másik a szökés, amellyel nem él a film főhőse, Majláth Ferenc főhadnagy. Innen indul a történet, amely a szabadságharc eszméit tovább éltetőknek állít emléket, miközben bemutatja, hogy a kedélyes Ferenc József császár kopói milyen szívóssággal és kíméletlenséggel irtották a „rebellis gondolatok" terjesztőit. Majláth Ferenc főhadnagy, Kossuth elfogott katonája az osztrák hadsereg közlegényeként részt vett - mert részt kellett vennie — Garibaldi mozgalmának szétverésében. A győztesek kíméletlen, demoralizáló logikája ez, hogy a magyar népi felkelés önkéntes katonáival zúzatják szét az olasz eszmetársak szabadságharcát. De ezt az emésztő lelki tusát Majláth megnyeri, kiábrándultsága álarca mögött a hite sziklaszilárd. Noha családjának férfitagjai megalkudtak a Bach-rendszerrel, tisztes hivatalt és magas pozíciót szereztek — sokszor éppen ők eszközölték ki a rebellis rokon számára az enyhébb elbánást —, Majláth mégsem tér el a nemzet szent eszméitől a szabadság és a függetlenség gondolatától. „Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni ...”, ez élteti, ez vezérli, ezért áll készenlétben. Egy éjjel váratlanul megjelenik Majláth lobogó hajú, lázas tekintetű parancsnoka, az Ezredes, aki a Kossuth-emjgráció küldötteként felkelést szervez Magyarországon. Katonákat toboroz a láthatatlan hadseregbe, amelyek majd mint a szirmok a virágot a virágok pedig a koszorút alkotva, Kossuth hívó szavára előteremnek . .. Azután újabb, amolyan népmeséi „köd előttem, köd utánam" fordulattal eltűnik, de nyomában megjelenik a rendőrség és az egész családot elhurcolják. A film talán legizgalmasabb része következik ezután, a lelkileg és fizikailag harcedzett férfi és az elnyomógépezet egyenlőtlen küzdelme. Majláth fantasztikus önuralommal „adja a bolondot”, amelynek eredményeképpen elmegyógyintézetbe zárják. Még a felesége sem tudja biztosan, férje beteg-e vagy csak tetteti magát. A valóság megrengeti a család férfitagjai biztosnak hitt hivatali székét is: Majláth Ferenc egy zürichi újságban levelet intéz az uralkodóhoz! Megtagadja az írást, vagy meghal — most már csak két lehetősége marad Majláthnak. A történelmi felismerésen alapuló döntés hamar megszületik: hitéhez, erejéhez és kitartásához méltóan magára gyújtja az elmegyógyintézeti priccset és égő fáklyaként fejezi be életét. A jeltelen sírhantra felesége a Mikulás-virág piros szirmaiból köt csokrot, testvére fehér liliomokat, nagybátyja zöld borostyánkoszorút helyez . .. L. S. FOTÓ: MAFILM ARCHÍVUM 25
