Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-03-02 / 5. szám

Párizs egyik külvárosában, a Szajna partján áll a Sévres-i Kerámia Múze­um és Manufaktúra. A kerámiaműhely a hagyo­mányos kézi festésre rendezke­dett be, de ennek ellenére szíve­sen támogat minden kísérletező művészt. Nemzetközi Kísérleti Stúdiója már évek óta hosszabb­­rövidebb időre otthont ad ösztön­díjjal meghívott keramikusoknak. A stúdió egyik műtermében kerestem meg Polgár Ildikó ke­ramikust, aki két hónapig dolgo­zott itt. A művésznő a hetvenes években idoloknak nevezett kar­csú nőalakjaival keltett nagy fel­tűnést. Ezekért a kerámiaszobro­kért kapta meg 1977-ben a Faen­­zai Nemzetközi Kerámia Kiállítás aranyérmét. Néhány évvel ezelőtt ismét újított, különleges hangu­latú terített asztalt, tortákat, új­ságos és kalapos csendéleteket ábrázoló porcelán csendéleteket készített. A kerámia csendéleteket ötletességükön túl elsősorban íz­léssel megmunkált forma- és színvilágukkal tartották fogva a nézőt. Finom eleganciával nyúlt a csendélet témájához, úgy, hogy az erre eddig nem használt anyagba, a porcelánba fogalmazta meg tárgyait. Először a párizsi stúdió mun­kájáról kérdeztem. — A Manufaktúra célja, hogy megújítsa, felfrissítse az itteni hagyományos munkát. Az itt dol­gozó külföldi művészek a legkü­lönfélébb „fázisban” érkeznek ide. Van olyan ösztöndíjas, aki — bár nagyon tehetséges — de még nagyon a pálya elején van. rutintalan, önállótlan. Ö sok min­dent elsajátíthat ebben az alko­tóközösségben társaitól. És sok olyan meghívott művész is van, aki határozott elképzeléssel jön ide céljait megvalósítani, — Van, aki szobrot, van, aki használati tárgyat csinál kerá­miából. A különböző művészetek egymáshoz való közeledésének lehetünk tanúi és így a művésze­tek határai viszonylagossá vál­nak. Ebbe az irányba folytatott kísérletei miatt hívták meg ide. Hogyan jött az az ötlet, hogy a fotót is felhasználja munkáiban? — Először tárgyakat kezdtem mintázni porcelánból. Apámnak akartam emléket állítani azzal, hogy használati tárgyait, leveleit megörökítettem. A fotók felhasz­nálására pedig a temetői porce­lán fotók adták az ötletet. Ezek a fotók technikai okokból, sajnos, csak 70—80 évig maradnak meg, mert ezeket csak kis hőfokon tudják égetni. Azon kezdtem gondolkodni, hogyan lehetne a fotók élettartamát növelni egy új technika segítségével, hogy olyan fontos dokumentumokat őrizhes­sünk meg, amelyek egyébként el­vesznének. Ha bármely civilizá­cióról képet akarunk alkotni, csodálkozva tapasztaljuk, hogy sok esetben az egyetlen viszony­lag épen maradt emlék: a cserép. Sok dilettáns vegyészkedés után sikerült tökéletesíteni a fotó és a porcelán „ötvözésének” techni­káját, így esetleg elképzelhető, hogy az általam készített tárgyak is lehetnek a jövő emlékei. — A családi fotókon, leveleken kívül irodalmi témájú fotók fel­­használásával is készít porcelánké­peket. — Itt Sévres-ben is szeretnék megcsinálni néhány fotóval ké­szült porcelán képet. A József At­tila és Thomas Mann találkozá­sán készült fotót egy, erről a ta­lálkozásról szóló Paul Eluard­­cikkel montíroztam össze és ezt a fényérzékenyített porcelánra vi­szem át, majd 1400 fokon kiége­tem. De megcsinálom Kormos István francia és magyar versei­nek kéziratát is. A stúdióban ké­szült munkákat a Sévres-i Kerá­mia Múzeumban állítják ki. Ügy érzem, a szakmai kísérleteken kívül munkáimmal olyan embe­reknek állíthatok emléket, akik a magyar nyelv elszigeteltsége mi­att egyáltalán nem, vagy csak alig ismertek külföldön. BODNAR JÁNOS FOTO: SOMFAI ISTVÁN, MÉSZÁROS ISTVÁN, BODNAR JANOS 1-2. Idolok 3. József Attila és Thomas Mann találkozása (porcelánfotó) 4. Polgár Ildikó Sévres-i műtermében 5. íróasztal „lenyomat" 6-7. Csendéletek 24 t

Next

/
Thumbnails
Contents