Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-03-02 / 5. szám
Ötszörös születésnap Kiskunfélegyháza, Szendrey Júlia utca 42. Az épület olyan, mint a legtöbb családi ház az alföldi városkában. Három szoba, előszoba, konyha, fürdőszoba, kamra, kis kert Ez a sarokház az ország egyik leghíresebbje: a magyar ötösikrek otthona. A Tarjányi-család akkor költözött ide, amikor megszülettek a kisbabák. Nem sok nyugalom volt itt akkortájt. Egymásnak adták a kilincset az újságírók, a tévések, a fotósok, a városbéliek és a messziről jött kíváncsiskodók. Üzemek és intézmények képviselői — tucatnyi felajánlással. Bútort, mosógépet, játékokat, babakocsit — és ígéreteket — hoztak. A látogatókkal — akik 'bekukkantottak a ház minden szegletébe, nem kímélve a háziak magánéletét sem — kezdetben több baj volt, mint az öt aprósággal. Az első születésnapot névadóünnepséggel kötötték egybe. A híres babáknak nem kevésbé híres névadószülőket választottak: a magyar űrhajósokat, Farkas Bertalant és a város szülöttét, Magyari Bélát. Aztán elcsendesedett lassan a szenzáció hullámverése. A második születésnapon — január 24-én — már nem tolongtunk annyian a Tarjányi-ikrek körül, mint régebben. — Inkább karácsonyra kaptunk ajándékokat — mondja Tarjányiné, a mama. — A tanácstól öt kis kerékpárt, az Alföldi Cipőgyártól csizmácskákat, Pusztavacsról játékokat, Borsod megyéből nadrágokat, pulóvereket. * Délelőtt érkeztünk. A gyerekek az imént ébredtek. Ebéd előtt és után alszanak egy-egy órácskát. Az idegent még az ágyból méregetik. Sanyika szólal meg először: — Baba! Ai, ái! — ami nyilván annyit tesz, hogy vegyem ki a kiságyból, mert félreérthetetlen mozdulat kíséri gagyogását. Aztán Szilvia is az ölembe kéredzkedik. A többiek fotóskollégámat veszik körül, masináját mustrálgatják. Barátságos gyerekek. Hozzák a játékokat, a meséskönyveket. Hajnalka még a cumija után matat, a legdundibb, Melinda most is nápolyit majszolgat. Erika a hangadó, egyfolytában beszél. A gyerekek szobája a legtágasabb. Nagy részét az ágyak és a pelenkázó asztalkák foglalják el. Katonásan sorakoznak a falak mentén. Mindössze középen maradt tőlük egy szőnyegnyi szabad hely, ez a hancúrozásé, a játéké. Ruháik, cipőik, egyéb holmijuk a vendégszoba szekrényeiben zsúfolódik. Édesanyjuk szinte csak alvásra használja a harmadik helyiséget. A fürdőszobában három szárítón is alig férnek el a kimosott ruhák, pelenkák. A konyha — első látásra — szép, kényelmes. De amikor a nagymama hívó szavára betódulnak az apróságok, egyhamar megtelik. Egy óra van, ebédidő Tarjányiéknál. Megérkezik az iskolából a hétéves nagylány, Brigitta. Gyanakvóan méregeti a vendégeket. Nem könnyű elviselnie, hogy két éve mindenki mindig csak a picikre kíváncsi. Miközben a nagymama az ebédet melegíti, Tarjányiné számolgatását hallgatom. * — Tíz, tizenkét kiflit veszek naponta, két kiló kenyeret, 7—8 liter tejet. Vacsorára megesznek 70—80 dkg párizsit vagy krinolint. Nincs panasz az étvágyukra, nem is válogatósak. Kedvencük a tejbegríz és a házi sülthurka. Három liter tejből és egy kiló grízből szoktam tejbegrízt főzni. És amiből rettentő sok fogy: a mosópor. Áztatáshoz, mosáshoz napi két kiló is kell. — Mennyi pénzből gazdálkodik havonta? — A gyermekgondozási segély 4500 Ft. A családi pótlék a hat gyerek után 3140—, a nevelési segély 2400,—. Az apjuk 2600,— Ft gyerektartást fizet. Egy éve ugyanis egyedül élek a gyerekekkel. Házasságunk megromlott, a férjem visszaköltözött a régi egyszobás házunkba, összesen 12 640 Ft-ból élünk heten. Nem panaszkodom, szűken-szépen ma még elég. De ahogy nőnek a gyerekek, a kiadás is egyre több lesz, az árak is emelkednek. Ami a munkát illeti, csak a szüléimre számíthatok, ők segítenek mindenben. Anyámat a tanács a közeli óvodában helyezte el dajkaként, onnan kapja a fizetését, de az ikreket gondozza. Persze ketten is nehezen győzzük a sok munkát, hogy tiszták, rendesek legyenek a gyerekek, meg a ház is. Édesapám is besegít délután, esténként. Meg legalább férfiember is van ennyi lány között. Ha ő rájuk szól, valahogy jobban szót fogadnak, mint nekünk. * Nem kell különösebb számolás ahhoz, hogy a család egyhavi jövedelméből csak okos beosztással lehet hét embernek megélni. Az ötösikrek már nem jelentenek szenzációt. Elült a kíváncsiskodás, a pletykálkodás, s vele együtt a hirtelen fellobbanásból született ígéretek teljesítése is. A városi tanács viseli szívén az ikrek támogatását. Meg a helyi tejüzem, amelynek vezetői úgy döntöttek, hogy az eredetileg vállaltakat módosítva meghatározatlan ideig ellátják ingyen tejjel a családot. Vagy az Alföldi Cipőgyár, amely a lábbelikről gondoskodik. * A segítség jól jön. Akkor is, ha nem kérik, és nem várják el. Tarjányiné igyekszik jól gazdálkodni. Így valósulhatott meg régi álma, egy kis autó. A Trabant Combiba elfér a hat gyerek, és így kiszabadulhat a család hétvégeken a városból. Jön már a tavasz, és a közeli Tőserdőben szabadon szaladgálhatnak az ötösikrek. * Az etetés igazán nagy látványosság annak, aki legfeljebb egy kisgyerekről gondoskodott. Három baba a nagymama előtt, kettő Tarjányiné mellett. A két asszony keze jár, mint a motolla. A tátogó fecskefiókákhoz hasonlatos ikrek ugyanis abban a percben sírósan türelmetlenkednek, ha picit is késik a kiskanál. És a sírás ragadós ilyen nagy társaságban. Nézem, nézem a szapora, futószalagszerű mozdulatokat, s már a gondolattól is elfáradok: majd minden művelet ilyen tempót kíván az ötösikrek körül. Másutt a nagyobb gyerekek — okos munkamegosztással — már besegítenek a háztartási munkába, a kisebbek nevelésébe. Az egyik kinőtt holmijába belenő a másik. Itt mindenből egyszerre ötszörös mennyiség kell. Ruhából, cipőből — de türelemből és munkából is ... Harmonikus, teljes családban sem lenne egyszerű az ötösikrek ellátása, nevelése. Elváltán, apa nélkül pedig még nehezebb. Erkölcsileg is, anyagilag is. * Az ikrek befejezték az ebédet. Megbűvölten nézik a születésnapi tortát. Zajosan üdvözlik a marcipánfigurákat. Ujjacskáik minduntalan a két gyertya lángjához közelítenek. Megriadnak a tüzes jószágtól, hamar el kell fújni a lángot. Mára kevesen maradtak, akik az újságok hírverése nélkül is segítenek. Pedig ahogy nőnek a gyerekek, úgy szaporodnak a gondok. Cipőikkel, ruháikkal együtt lassan kinövik a háromszobás házat is a Szendrey Júlia utcában. A város vezetői a bővítésén gondolkodnak. CSERESNYÉS BAYER ILONA FOTO: NOVOTTA FERENC 8
