Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-03-02 / 5. szám

Ötszörös születésnap Kiskunfélegyháza, Szendrey Júlia utca 42. Az épület olyan, mint a legtöbb családi ház az alföldi városkában. Három szoba, előszoba, konyha, fürdőszoba, kamra, kis kert Ez a sarokház az ország egyik leghíresebbje: a magyar ötösikrek otthona. A Tarjányi-család akkor költözött ide, amikor megszülettek a kisbabák. Nem sok nyugalom volt itt akkortájt. Egymásnak ad­ták a kilincset az újságírók, a té­vések, a fotósok, a városbéliek és a messziről jött kíváncsiskodók. Üzemek és intézmények képviselői — tucatnyi felajánlással. Bútort, mosógépet, játékokat, babakocsit — és ígéreteket — hoztak. A láto­gatókkal — akik 'bekukkantottak a ház minden szegletébe, nem kí­mélve a háziak magánéletét sem — kezdetben több baj volt, mint az öt aprósággal. Az első születésnapot névadóün­nepséggel kötötték egybe. A híres babáknak nem kevésbé híres név­adószülőket választottak: a ma­gyar űrhajósokat, Farkas Berta­lant és a város szülöttét, Magyari Bélát. Aztán elcsendesedett lassan a szenzáció hullámverése. A második születésnapon — január 24-én — már nem tolongtunk annyian a Tarjányi-ikrek körül, mint régeb­ben. — Inkább karácsonyra kaptunk ajándékokat — mondja Tarjányi­­né, a mama. — A tanácstól öt kis kerékpárt, az Alföldi Cipőgyártól csizmácskákat, Pusztavacsról játé­kokat, Borsod megyéből nadrágo­kat, pulóvereket. * Délelőtt érkeztünk. A gyerekek az imént ébredtek. Ebéd előtt és után alszanak egy-egy órácskát. Az idegent még az ágyból mérege­tik. Sanyika szólal meg először: — Baba! Ai, ái! — ami nyilván annyit tesz, hogy vegyem ki a kis­ágyból, mert félreérthetetlen moz­dulat kíséri gagyogását. Aztán Szilvia is az ölembe kéredzkedik. A többiek fotóskollégámat veszik körül, masináját mustrálgatják. Ba­rátságos gyerekek. Hozzák a játé­kokat, a meséskönyveket. Hajnal­ka még a cumija után matat, a leg­­dundibb, Melinda most is nápolyit majszolgat. Erika a hangadó, egy­folytában beszél. A gyerekek szobája a legtága­sabb. Nagy részét az ágyak és a pe­­lenkázó asztalkák foglalják el. Ka­tonásan sorakoznak a falak men­tén. Mindössze középen maradt tőlük egy szőnyegnyi szabad hely, ez a hancúrozásé, a játéké. Ru­háik, cipőik, egyéb holmijuk a vendégszoba szekrényeiben zsúfo­lódik. Édesanyjuk szinte csak al­vásra használja a harmadik helyi­séget. A fürdőszobában három szárítón is alig férnek el a kimo­sott ruhák, pelenkák. A konyha — első látásra — szép, kényelmes. De amikor a nagymama hívó szavára betódulnak az apróságok, egyha­mar megtelik. Egy óra van, ebéd­idő Tarjányiéknál. Megérkezik az iskolából a hétéves nagylány, Bri­gitta. Gyanakvóan méregeti a ven­dégeket. Nem könnyű elviselnie, hogy két éve mindenki mindig csak a picikre kíváncsi. Miközben a nagymama az ebé­det melegíti, Tarjányiné számolga­tását hallgatom. * — Tíz, tizenkét kiflit veszek na­ponta, két kiló kenyeret, 7—8 li­ter tejet. Vacsorára megesznek 70—80 dkg párizsit vagy krinolint. Nincs panasz az étvágyukra, nem is válogatósak. Kedvencük a tej­­begríz és a házi sülthurka. Három liter tejből és egy kiló grízből szoktam tejbegrízt főzni. És ami­ből rettentő sok fogy: a mosópor. Áztatáshoz, mosáshoz napi két kiló is kell. — Mennyi pénzből gazdálkodik havonta? — A gyermekgondozási segély 4500 Ft. A családi pótlék a hat gyerek után 3140—, a nevelési se­gély 2400,—. Az apjuk 2600,— Ft gyerektartást fizet. Egy éve ugyanis egyedül élek a gyerekek­kel. Házasságunk megromlott, a férjem visszaköltözött a régi egy­szobás házunkba, összesen 12 640 Ft-ból élünk heten. Nem panasz­kodom, szűken-szépen ma még elég. De ahogy nőnek a gyerekek, a kiadás is egyre több lesz, az árak is emelkednek. Ami a munkát ille­ti, csak a szüléimre számíthatok, ők segítenek mindenben. Anyámat a tanács a közeli óvodában he­lyezte el dajkaként, onnan kapja a fizetését, de az ikreket gondoz­za. Persze ketten is nehezen győz­zük a sok munkát, hogy tiszták, rendesek legyenek a gyerekek, meg a ház is. Édesapám is besegít délután, esténként. Meg legalább férfiember is van ennyi lány kö­zött. Ha ő rájuk szól, valahogy jobban szót fogadnak, mint ne­künk. * Nem kell különösebb számolás ahhoz, hogy a család egyhavi jö­vedelméből csak okos beosztással lehet hét embernek megélni. Az ötösikrek már nem jelentenek szenzációt. Elült a kíváncsiskodás, a pletykálkodás, s vele együtt a hirtelen fellobbanásból született ígéretek teljesítése is. A városi ta­nács viseli szívén az ikrek támo­gatását. Meg a helyi tejüzem, amelynek vezetői úgy döntöttek, hogy az eredetileg vállaltakat mó­dosítva meghatározatlan ideig el­látják ingyen tejjel a családot. Vagy az Alföldi Cipőgyár, amely a lábbelikről gondoskodik. * A segítség jól jön. Akkor is, ha nem kérik, és nem várják el. Tar­jányiné igyekszik jól gazdálkodni. Így valósulhatott meg régi álma, egy kis autó. A Trabant Combiba elfér a hat gyerek, és így kiszaba­dulhat a család hétvégeken a vá­rosból. Jön már a tavasz, és a kö­zeli Tőserdőben szabadon szalad­gálhatnak az ötösikrek. * Az etetés igazán nagy látványos­ság annak, aki legfeljebb egy kis­gyerekről gondoskodott. Három baba a nagymama előtt, kettő Tar­jányiné mellett. A két asszony ke­ze jár, mint a motolla. A tátogó fecskefiókákhoz hasonlatos ikrek ugyanis abban a percben sírósan türelmetlenkednek, ha picit is ké­sik a kiskanál. És a sírás ragadós ilyen nagy társaságban. Nézem, nézem a szapora, futó­szalagszerű mozdulatokat, s már a gondolattól is elfáradok: majd minden művelet ilyen tempót kí­ván az ötösikrek körül. Másutt a nagyobb gyerekek — okos munka­megosztással — már besegítenek a háztartási munkába, a kisebbek nevelésébe. Az egyik kinőtt holmi­jába belenő a másik. Itt minden­ből egyszerre ötszörös mennyiség kell. Ruhából, cipőből — de türe­lemből és munkából is ... Harmo­nikus, teljes családban sem lenne egyszerű az ötösikrek ellátása, ne­velése. Elváltán, apa nélkül pedig még nehezebb. Erkölcsileg is, anyagilag is. * Az ikrek befejezték az ebédet. Megbűvölten nézik a születésnapi tortát. Zajosan üdvözlik a marci­pánfigurákat. Ujjacskáik mindun­talan a két gyertya lángjához kö­zelítenek. Megriadnak a tüzes jó­szágtól, hamar el kell fújni a lán­got. Mára kevesen maradtak, akik az újságok hírverése nélkül is se­gítenek. Pedig ahogy nőnek a gye­rekek, úgy szaporodnak a gondok. Cipőikkel, ruháikkal együtt lassan kinövik a háromszobás házat is a Szendrey Júlia utcában. A város vezetői a bővítésén gon­dolkodnak. CSERESNYÉS BAYER ILONA FOTO: NOVOTTA FERENC 8

Next

/
Thumbnails
Contents