Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-12-22 / 25-26. szám
— Lezárult egy esztendő. Hogyan értékeli főtitkár úr az 1984-ben elvégzett feladatokat? — Évek kemény munkája eredményeképpen a Magyarok Világszövetsége világszerte megbecsült helyett vívott ki a szórványmagyarság körében és kiterjedt kapcsolatokat alakított ki intézményeikkel, kiemelkedő személyiségeivel. 1984-ben — szolid munkával — mindezt továbbépítettük. A most befejeződő esztendőt nem jellemzik látványos akciók. Az anyanyelvi mozgalom nyári rendezvényei — a balatoni gyermektáborok, a sárospataki ifjúsági tanfolyam, a debreceni pedagógus-továbbképző - rendben megvalósultak; a lehetőségek bővültek avval, hogy Baján első ízben vettek részt táborozáson határokon túli fiatalok. Sikeres volt az egyesületi elnökök harmadik találkozója. Eredményesen működött a világszövetség minden intézménye, a jogsegélyszolgálat, az utazási iroda: vendégeink számos olyan országból is érkeztek, ahonnan korábban nemigen látogattak Magyarországra. Közmegelégedés kísérte a Magyar Hírek munkáját is. Mindezeken túl további területekkel bővült a Világszövetség tevékenysége: megrendezésre került a szórványmagyarság-kutatók első konferenciája, amelyről a lap részletesen tájékoztatta honfitársainkat. És nem is remélt nagy sikerű kezdeményezésnek bizonyult a nyugdíjas nagyszülők kiutazása a befogadó országokban született unokák magyar nyelvtanítására. Mint ismeretes, a humánus intézkedés nyomán három évig kaphatják nyugdíjukat, ha a Világszövetség igazolást ad, hogy az unokák magyarságtudatának megőrzése, az anyanyelv gyakorlása céljából kívánnak huzamos időt tölteni gyermekeiknél. Rövid időn belül több, mint ötszázan utaztak ki. (Mint minden új lépésnél, most is hangzottak el kétkedő megjegyzések: „Ingyenmunkásnak mennek gyermekeik háztartásába.” Ám kérdezzük, van-e olyan nagyszülő, aki gyerekeivel együtt lakik és nem örül, hogy segíthet könnyebbé tenni gyermekei életét.) Á lényeg az unokákkal való foglalkozás és az eredmény — reméljük — nem marad el. — A feszültebbé vált világ-Esztendőfordulón INTERJÚ DR. GOSZTONYI JÁNOSSAL, A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE FŐTITKÁRÁVAL helyzet hogyan érintette a szórványmagyarság és a Magyarok Világszövetséqe közti kapcsolatokat? — Az emberekben mindig él az aggodalom, hogy a világpolitikai feszültségek visszavethetik a jól alakuló viszonyt. Nehéz évet tudunk magunk mögött, de az események — szerencsére — közvetlenül nem hatottak a szórványmagyarsághoz fűződő kapcsolatainkra. Ennek legfőbb oka, hogy erős volt a kölcsönös törekvés az elért vívmányok megőrzésére, a jó viszony fenntartására. A Magyar Népköztársaság bevált külpolitikája, a magas szintű látogatások nyomán erősödött jó hírünk a világban és ez segíti a befogadó országokban élő honfitársaink megbecsülését, elismerését is. Ezt olvashattuk ki a számos levélből, amelyeket egyesületektől, magánemberektől kapunk és ez tűnik ki abból, hogy megnövekedett az érdeklődés a végleges hazatelepülés feltételei, lehetőségei iránt is. A gyermektáborokba érkező fiatalok száma némileg csökkent. Ennek elsősorban korosztályi oka van, sokan „kinőtték” a tábort és átkerültek a sárospataki évjáratba. De szerepet játszanak gazdasági tényezők is: a nyugaton tapasztalható nehezebb gazdasági helyzet éreztette hatását. A kőszegi gimnázium iránt változatlan az érdeklődés és megnőtt az ösztöndíjasok száma a budapesti és pécsi orvosegyetemen. Számos koncerten élvezhettük a nyugaton működő jó hírű magyar karmesterek, szólisták művészetét és sok kiállításon gyönyörködhettek a különböző országokban működe magyar mesterek alkotásaiban a hazai látogatók. A patriotizmus szép példáival találkozhattunk idén is; mindenekelőtt a Nemzeti Színház építésére küldtek egyre többen jelentős hozzájárulást. — A szórványmagyarság soraiban nemzedékváltás tapasztalható. Mit jelent ez az átalakulás a magyarságtudat megőrzése szempontjából? — A nemzedékváltás tény, de folyamatosan történik: az elmúlt száz év alatt több nemzedék váltotta egymást. Nemrég újra átnéztem az 1939-es Magyarok Világkongresszusa anyagát; akkor is nagy hangsúllyal szerepelt ez a téma. Annak idején a századforduló nagy kivándorló hullámának tagjai helyébe lépett a második nemzedék, most az 1944—45-ös generáció nyomába lépnek a leszármazottak. A társadalom történetében ez természetes folyamat, ami a „lelépő” nemzedék számára persze súlyos és fájdalmas történés. Amióta a magyar kivándorlás tart, mindig céljának tartották a vándornemzedékek az anyanyelv, a kultúra, a magyarságtudat megőrzését. E tiszteletre méltó feladatot vállalta a jelenben az anyanyelvi mozgalom és eddigi eredményei mutatják, hogy jogosan tarthat számot a szórványmagyarság támogatására. Ugyanakkor az a tapasztalat, hogy a származástudat fennmaradásának nem kizárólagos eszköze a nyelv. A befogadó országokban születettek nagy hányada már vegyes családokban látta meg a napvilágot, az új haza nyelve lett sajátjuk, és ezért arra törekszünk, hogy a család forrás-országáról, Magyarországról a magyar kultúráról a jelen viszonyáról kielégítsük a tapasztalható érdeklődést, mégpedig a fogadó államok nyelvén. Ezt szolgálja már a Magyar Hírek angol nyelvű betétje is, vagy a kétnyelvű művészműsorok. Világszerte nagy fellendülése van a népi művészeteknek. A magyar népdal, a néptánc nagyon népszerű a nyelvet már nem beszélő magyar fiatalok körében és ez is a kötődés egyik formája. — Mit vár, főtitkár úr az 1985-ös esztendőtől? — 1985-ben nagy tervek várnak megvalósításra, összesűrűsödnek a programok. Az eddigi hagyományoknak megfelelően kerül sor a V. Anyanyelvi Konferenciára. Ehhez kapcsolódik a folklórfesztivál és időben csaknem egybeesik ezzel a világ különböző országaiban működő magyar könyvtári szakemberek második találkozója. Fontos, jelentős hivatás a könyvtárosoké: a magyarságtudat megőrzése terén is kulcsemberek. A jövő esztendőben jubileumi mezőgazdasági kiállítás és vásár lesz Budapesten és ez alkalmat ad a magyar agrárszakemberek világtalálkozójának megszervezésére. A feltételek kedvezőek, e rendezvények széles társadalmi támogatást élveznek és a Magyar Tudományos Akadémia, a Széchényi Könyvtár, a Népművelési Intézet — a Magyarok Világszövetségével vállvetve — lelkesen és lelkiismeretesen dolgoznak a jó eredményekért. Reméljük, hogy a nemzetközi viszonyok alakulása sem jelent hátrányt; az utóbbi hónapokban vannak biztató jelek a két vezető nagyhatalom közti viszony rendeződésére, és mind többen ismerik fel a világban, hogy a békés egymás mellett élés az emberiség egyetlen esélye. Az enyhülés terén fontos szerepük van az etnikai csoportoknak, amelyek hidat jelenthetnek és a kétoldalú kulturális és gazdasági kapcsolatok természetes közeledését szolgálhatják. Bízom abban, hogy 1985 a hazai és határokon túli magyarság életében a kapcsolatok továbbfejlesztésének jelentős állomása lesz. SZ. M. 2
