Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-11-24 / 24. szám
tea > A lelátóról jelentjük... Befejeződött a kézilabda-bajnokság. A nőknél a Vasas egy évi szünet után tizenkettedszer, a férfiaknál pedig a Tatabánya most másodszor lett bajnok, s hódította vissza a vidék nevében az elsőséget. * Bonn Ottó továbbra is a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség első elnökhelyettese maradt. A magyar sportvezetőt aki kereken három évtizede tevékenykedik a nemzetközi szövetségben, a Szófiában tartott kongresszuson erősítették meg tisztségében. * A Ferencvárosi Torna Club ezévben ünnepelte fennállásának 85. évfordulóját. A jubileumi labdarúgó-mérkőzésen a húsz esztendővel ezelőtt bajnokságot nyert csapat és a mai együttes játszott, a nyíregyházi Majorette zenekar szórakoztatta a közönséget. Albert Flórián az egykori aranylabdás csatár 11-es párbajt vívott a fiával, s 12 kiváló, már „nyugdíjas” Fradista sportolót, köztük Mátrai Sándor labdarúgót, Novák Ilonka úszónőt és Kárpáti György vízi labdázót a klub aranydiplomájával tüntették ki. * Monte Carlóban tartotta ülését az AGFIS, a Nemzetközi Sportszövetségek Szervezete. A tisztújítás után Aján Tamás a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség magyar főtitkára továbbra is a testület elnökségének tagja maradt. * Jónyer István többszörös világbajnok asztaliteniszező lemondott a válogatottságról. A 34 esztendős sportember a jövőben csak klubja, az osztrák Stockeron színeiben üti a labdát, és jólmenő sportszerüzletét vezeti a pesti Belvárosban. * Gyászhír. 77 esztendős korában elhunyt Mattanovich Béla a Népsport nyugdíjas szerkesztője, aki annak idején még a zöld újságban, a Nemzeti Sport munkatársaként, a harmincas években jelentkezett első tudósításaival. Felavatták Csanádi Árpád síremlékét A Magyar Olimpiai Bizottság a Farkasréti temetőben avatta fel az 1983 márciusában, kevéssel hatvanadik születésnapja után váratlanul elhunyt Csanádi Árpádnak, a bizottság volt főtitkárának, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportigazgatójának síremlékét. A magyar és a nemzetközi sportmozgalom fejlesztésében kiemelkedő szerepet játszott és munkát vállalt sportemberre egykori kollégája, Páder János emlékezett. Majd Schmitt Pál, párbajtörvívó olimpiai bajnok, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új magyar tagja olvasta fel azt a levelet, amelyet Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke ebből az alkalomból küldött Budapestre. A síremlék felavatása előtti hónapokban jelent meg az a könyv, amellyel a Magyar Olimpiai Bizottság Csanádi Árpádnak, ennek az igazi sportembernek, az olimpiai eszme hű harcosának kívánt végső tiszteletet adni. A nyolcvan oldalas magyar és angol nyelven megjelent könyvben - amelyet Müllner Jenő, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének tagja szerkesztett - hazai sportemberek és barátok, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetői és tagjai valamint a nemzetközi sportszövetségek jeles képviselői emlékeztek Csanádi Árpádra. FOTÓ: FÖLDI ERIKA Pólós gólkirály Düsseldorfban Go!... Go!... Faragó!... — A kórus, amely a magyar vízipóló legjobbjának dicséretét zengte olyan hangerővel, hogy majd szétvetette az olimpiai uszoda falait, még ma, nyolc év múltán is a fülemben cseng. Faragó Tamás a medencék labdazsonglőrje akkor, a montreali olimpián huszonkét alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját. A magyar válogatott 45 gólt szerezve lett olimpiai bajnok, s Faragó ebből a 45 gólból egymaga huszonkettőt dobott. A kanadai szurkolók maguk fabrikálta feliratokkal köszöntötték a póló magyar virtuózát. A nézők, elsősorban a medence partján szurkoló fiatalok a szívükbe zárták, nagyon megszerették a gólkirályt. Ezt a valóban szeretetre méltó, de különc óriást nem mindenki szerette... A vízben csodálatos produkciókra volt képes, de a parton nemegyszer furcsa dolgokkal hívta fel magára a figyelmet. Montrealba menet például a magyar sportolók búzakék, címeres formaruhában szálltak a PAN AM különgépére. Am Tono — ahogyan társai szólítják — rövid farmerben és matrózblúzban lépett a québeci város repülőterének betonjára, útközben átöltözött. Vállát verő, hosszú barna hajából fehér masnival kötött lófarkos frizurát, bal fülében arany karikát hordott, s olykor, ha kedve éppen úgy tartotta, mezítláb jelent meg egy-egy hivatalos eseményen. Különc, bohém figura volt a medencében és a parton egyaránt. Valaha, amikor még a*, ifjúságiak között dobta a gólokat az iskolát is abbahagyta, szobafestő inasnak csapott fel. Am később — a mulasztottakat pótolva — nemcsak az érettségi bizonyítványt szerezte meg, hanem az állatorvosi egyetemre is beiratkozott, s most már évek óta így írja nevét: dr. Faragó Tamás. Néhány éve megsértődött. Már akkor szeretett volna engedélyt kapni külföldi szerződéskötésre, de a harmincéves korhatárt még nem érte el, s úgy érezték, itthon is nagy szükség van góljaira. A számára kedvezőtlen döntés után lemondott a válogatottságról, ám amikor Görögországból hazatért egykori klubedzője, Rusorán Péter, a Vasas mestere vette kezébe a kapitányi marsallbotot, az első hívásra viszszatért a legjobbak közé. Nagyerejű lövéseitől, ravasz ejtéseitől éppúgy rettegtek a kanusok. mint a korábbi nagy sikerek, az olimniai győzelem, a világ- és az Európabajnokságok idején. Klubjában, a Vasas csapatában is a régi volt. A piros-kékek újabb bajnoki címéből is oroszlánrészt Faragó Tamás Düsseldorfban folytatja FOTÖ: ALMASI LASZLÖ vállalt, de most — előre jelzett tervét megvalósítva — az év végén külföldre szerződött a sportvezetés engedélyével. — Eredetileg Ausztráliába szerettem volna menni, de most is több klub érdeklődött — nyilatkozta a 32 éves sportember még idehaza. — Azért esett a választásom a Düsseldorf csapatára, mert itt a póló mellett állatorvosként is dolgozhatok, s tapasztalatokat, jártasságot szerezhetek hivatásomban. A szerződés egyébként egy esztendőre szól, de hosszabbításról is szó lehet. Másfél évtizedet töltöttem el a Vasasban és a válogatottban, így nem volt könnyű a búcsú... Tonót tulajdonképpen a medencében szerették, szerettük volna búcsúztatni, a Bajnokcsapatok Európa Kupa elődöntő, majd döntő mérkőzésén. Ám a közbejött átigazolás miatt erre már nem kerülhetett sor, Faragó Tamás a nyugat-berlini Spandau ellen már csak a lelátóról biztathatta Csapóékat. Hazai rajongói virágcsokrokkal és jókívánságokkal búcsúztatták. Rusorán kapitány pedig azzal a kívánsággal, hogy a válogatottban továbbra is számít góljaira, szerepeltetni szeretné a nagy világversenyeken, amit Faragó örömmel vállalt. S legyen bármilyen bohém, különös fiú, az ígéretét mindig megtartotta. Így a düsseldorfi magyar állatorvos még számtalan góllal segítheti újabb sikerekre a válogatott csapatot. VAD DEZSŐ 27
