Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-02-04 / 3. szám
ÚJ VÁROSAINK L Változó szerepkörben Az ország tizenkét településén különösen emlékezetes volt az idei óévbúcsúztatás, újévköszöntés. Az éjiéli gongütéseket még nagyközségi lakosként hallgatók a himnuszt már városi polgárként énekelték. Városaink száma 109-re emelkedett. Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes egy nyilatkozatában elmondta, hogy „főként olyan települések nyerték el a városi címet, amelyek egy-egy fehér folt, azaz aprófalvas- vagy városhiányos térségek központjában fekszenek, a megyeszékhelyektől távol. Nem a népességszám volt a döntő, hanem az, hogy az adott település be tudja-e tölteni sajátos szerepét a környék falvainak ellátásában.” - Mindezt annak az elképzelésnek a részeként fogalmazta meg a miniszterhelyettes, miszerint a városok egyedi fejlesztésével szemben a jövőben a regionális tervezésnek jut központi szerep. Az egyes városok átveszik a megszűnt járások központjainak bizonyos feladatait, mégpedig úgy, hogy a jogok mellett a városoknak a falvakkal szembeni kötelezettségei is jobban érvényre jutnak. Ezúttal a Dunántúl új városait mutatjuk be, a megyei napilapok munkatársai - Botlik József, Mekis János, Ékes László, Gáldonyi Béla és Mihovics József - segítségével. DOROG A Pilis és a Gerecse hegység nyúlványánál fekvő Dorogon talált 20 ezer éves kő- és csonteszközök a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók. A rómaiak idején népes kolónia alakult ki a mai város helyén, később István király hitvesével, Gizella hercegnővel az országba jött Hont—Pázmány nemzetség birtoka; egy 1269-ben talált oklevél szerint „villa Durug” ekkor még Fejér megyéhez tartozott. Majd volt káptalani birtok, Csák Máté uradalma, a török hódoltság idején az esztergomi szandzsáknak adózott. A XVI. század második felében elpusztult, s neve csak 1696-ban bukkan fel újra az okiratokban. Ekkor már betelepült németek lakták. A Rákóczi-szabadságharc alatt a falu újra elnéptelenedett, majd újra németek költöztek ide. A község életében a fordulópontot a gazdag szénvagyon felfedezése hozta. 1981-ben ünnepelték a település fennállásának 800., a szénbányászat megindulásának 200. évfordulóját. A felszabadulás után tovább folytatódott Dorog fejlődése. Lakótelepeket, vízhálózatot, utakat építettek. 1951-ben járási székhely lett, 1971-től nagyközség. A bányákon kívül az erőműben, az Elzett, a Fémmunkás, a Május 1. Ruhagyár, a Kőbányai Gyógyszerárugyár itteni részlegeiben foglalkoztatják a dorogiakat, s a vonzáskörzet lakóit. A nagyközségben rendelőintézet, áruház épült. S a Komárom megyei település tovább fejlődik: az új brikettgyár, a Lencsehegy II. bánya, a gyógyszerárugyár, az erőmű beruházása hat és fél milliárd forintot tesz ki. Most, hogy Dorog város lett, nyolc község — Kesztölc, Leányvár, Piliscsév, Csolnok, Dág, Sárisáp, Bajna, Nagysáp — gondjait is magára vállalta, azok közigazgatási központja is lesz. MÓR A híres Móri Ezerjó jut eszébe nemcsak a hazánkba látogató külföldinek, de honfitársainknak is, valahányszor ennek a Fejér megye északi részén fekvő dunántúli településnek a nevét hallják, olvassák. Az asszociáció jórészt ma is jogos, hiszen az I. László korában kialakult község — későbbi mezőváros — a török háborúk után föllendült szőlőtermesztő kultúrájával tette ismertté nevét, s a Móri Állami Gazdaság borai ma is messze földön kedveltek. Ám napjaink móri emberére már elsősorban az jellemző, hogy az iparban keresi kenyerét; a foglalkoztatottaknak csupán egyhetede dolgozik a mezőgazdaságban. E változásul a környék bauxit- és szénvagyona, valamint a kedvező földrajzi-közlekedési adottságok vetették meg az alapját. A kitermelő ipar mellett textil-, jármű- és vegyipari üzemek is dolgoznak Mórott. (így például a magyar járműipar büszkesége, az Ikarus itt építette ki autóbuszgyártásának egyik bázisát.) Mór városias arculata, a lakótelepi házak távfűtéses, összkomfortos otthonai harmonikusan simulnak össze a településközpont építészeti hagyományaival. A móriak a műemlékek gondozását, hasznosítását is igényesen, leleményesen végzik. Érdekes a történelmünkből rossz emlékű Lambergek XVIII. századi kastélyának sorsa (Fellner Jakab alkotása). A pompás állapotban tartott műemlék ma a vonzáskörzet művelődési központja-A tizennégy és fél ezer móri lakos a vonzáskörzet ezernél több ingázó munkásával és a környező településekről ügyes-bajos dolgaikat, vásárlásaikat itt intéző mindennapos látogatókkal együtt jól érzi magát ebben a harmonikus képet mutató, egyre komfortosabb helységben. És a turisták is egyre inkább „ideszoknak”, amit a jó bor mellett, Mór fekvése — a Vértes és a Bakony közt, a Győr— Székesfehérvár főút mentén — indokol. TAMÁSI A Tolna megyei Tamási a Koppány-patak környékének évezredes települési helye, ahol szinte minden kor hagyott valami történelmi emléket. A Várhegyen — feltehetőleg a tatárjárás után — vár épült, amely a Tamássyak, a Héderváryak, majd Verbőczy István tulajdonába került. Később Eszterházy birtok lett. A Rákóczi szabadságharc idején Béri Balogh Ádám volt a vár parancsnoka ... Tamási a múltban is jelentős települése volt az akkor még egyetlen városú Tolna megyének. Az 1703. évi adózási adatok már mezővárosnak említik. 1895-től a tamási járás székhelye, 1970-től nagyközség. A városiasodás kezdete az 1960- as évek elejére tehető. Ekkor „költözött” többek között a községbe az Orion gyáregység, a Közúti Gépellátó Gyára, 1980-ban a Páva Ruhagyár. A kialakult új munkahelyek a vonzáskörzetbe tartozó települések népességének beszivárgását idézték elő. Az egyre növekvő letelepedési igények meggyorsították a családi, a szövetkezeti, takarékpénztári és állami lakásépítkezéseket. 1971-től 1983-ig 1195 lakás épült. A hetvenes években már az életformában is megmutatkozott a gazdasági átalakulás. Egymás után születtek a városi életformát kiszolgáló létesítmények : művelődési ház, könyvtár, új gimnázium, képtár, sportkombinát és kerékpárpálya. Növekedett a nagyközségnek a térségben betöltött ellátási, gazdasági és igazgatási szerepe is. Termálfürdője, a környék vadban gazdag erdei pedig egyre népszerűbb idegenforgalmi központtá avatják. ZIRC A Bakony közepén fekvő Zirc nemrégiben volt nyolcszáz éves: 1182-ben III. Béla hívására a francia Clairvauxból érkeztek a cisztercita rend szerzetesei és felépítették ma is álló apátságukat. Évszázados tevékenységük értékes örökségét ma is őrzi a település. Ök gyűjtötték össze a tízezrek által látogatott, az UNESCO nyilvántartásában is szereplő Reguly Antal Emlékkönyvtár 60 ezer kötetét. És királyaink biztatására a földművelésre is megtanították a bakonyi embereket. A szerzetesektől sajátították el a famegmunkálást, amit azután a Wilde család nemzetközi hírű tökélyre emelt. A könyvtár intarziás remekeit Wilde Mihály és fia, József a bakony száz különböző fafajtájából rakta össze. Az idegenforgalom is nyolcszáz esztendős Zircen. Királyi udvarház fogadta az átutazó és a Bakonyban vadászó királyt és kíséretét, a külföldi vendégeket. Ma is olyan „átkelőhely”, ahol szívesen időznek a külföldiek. Néhány éve a fogyasztási szövetkezet és az idegenforgalmi hivatal közösen vállalta a tízezer lakosú településen a mecénás szerepét. Tavaly például huszonhárom külföldi kórus — elsősorban német és svéd — kereste fel. Tagjai a fizetővendég szolgálat révén családoknál pihentek, és a pápa által 1982-ben basilika-minorrá nyilvánított apátsági templomban koncerteztek. Zirc történelmével és a jelenével érdemelte ki a városi rangot. Gyorsan, fejlődő, változó arcú település. Az 53 gazdálkodó szervezet között találjuk a szénbányát a közeli Dudaron, a bányászok jelentős része Zircen él. A termelőszövetkezet a burgonyanemesítés egyik központja. Sokoldalú tevékenységére jellemző, hogy most kakaófeldolgozót épít, az elsőt, Magyarországon. Zirc iskolaváros is. A gimnáziumot III. Béláról, az apátság alapítójáról nevezték el. A természettudományi múzeumban rendszeresek a szimpozionok, külföldi tudósok részvételével. A Bakonyi Pantheonban emléktáblát állítanak mindazoknak, akik az évszázadok során sokat tettek Zirc fejlődéséért. Világhírű az arborétum, kapcsolata kiterjed Európára, sőt a tengerentúlról is rendszeresen érkeznek ide ritka cserjék. SÜMEG 1408 és 1907 között már mezőváros volt. Később járási székhely lett a sümegi vár aljában, amit 1210-ben építettek a sziklaromra. A városszeretetet, a hagyományok tiszteletét a nagy humanista, Padányi Biró Márton püspök alapozta meg a XVIII. században és fejlesztette tovább. így lett Sümeg a Dunántúl egyik szellemi és társadalmi központja. A püspök barokk épületekkel gazdagította a belvárost és olyan neves festőket hívott meg udvarába, mint az osztrák Maulbertsch, akinek legszebb alkotásai ma is Sümegen láthatók. A település a Kisfaludyak otthona is volt. Azoké, akik létre10
