Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-11-10 / 23. szám
A lelátóról jelentjük... Jövő május végén, a Budapest Sportcsarnokban rendezik meg az Ökölvívó Európabajnokságot. A magyar főváros már két ízben — 1930-ban és 1934-ben — látta vendégül a kontinens legjobb öklözőit. Hét hónappal a nyitány előtt már nyolc ország szövetsége nevezte együttesét. Papp László, a háromszoros olimpiai bajnokból lett kapitány a hírek szerint az Európa-bajnokság után lemond tisztségéről. * Faragó Tamás, a válogatottba visszatért kiváló vízilabdás külföldön folytatja pályafutását. A montreali olimpia aranyérmes csapatának gólkirálya Düsseldorfba készül. * A magyar sakksport új csillagának pályája továbbra is töretlen. A 15 esztendős Mádl Ildikó veretlenül nyerte a junior Európa-bajnokságot. A tapolcai diáklány tizenegy ellenfele közül kilencet legyőzött, kettővel döntetlenül mérkőzött Katowicében. * Rosszul rajtoltak a magyar klubcsapatok a nemzetközi kupákban. Egyedül a Videoton jutott tovább a Dukla Prága ellenében és a második fordulóban a Paris St. Germain lesz az ellenfele. A bajnok Honvéd a svájci Grasshoppers, a kupagyőztes másodosztályú Siófok, a görög Larissza, az UEFA Kupában rajtolt Rába ETO pedig az angol Manchester United együttesétől szenvedett vereséget. * Gyenge Valéria, a Helsinkiben olimpiai bajnokságot nyert úszónő újabb kiállításon mutatja be fotóit az érdeklődőknek. A Torontóban letelepedett bajnoknő tárlata a Sportmúzeumban látható. A megnyitó beszédet Sárosi Imre, az úszónő egykori edzője tartotta. * Születésnapok. Baróti Lajos volt szövetségi kapitány, aki utoljára a Benfica edzéseit vezette Lisszabonban hetvenesztendős. Az ősz mestert a sporthivatal és a szövetség vezetői köszöntötték. Gyarmati Olga távolugrónő, aki olimpiai győzelme színhelyén, Londonban telepedett le, október első napjaiban múlt hatvanéves. * Kárpáti Rudolf hatszoros olimpiai bajnok kardvívó magas kitüntetésben részesült. A Szocialista Magyarországén érdemrenddel tüntették ki. Az egykori kiváló versenyző, a nemzetközi vívóélet egyik tevékeny résztvevője, nemrég több hetes bírói tanfolyamot tartott Szöulban, az 1988-as nyári olimpiai játékok színhelyén. * Növényi Norbert, az 1980-ban olimpiai bajnokságot nyert 27 éves birkózó bejelentette visszavonulását. A 90 kilós kategóriában versenyzett Növényi édesapja segítőtársaként edzői szerepkört vállal klubjában, a Bp. Spartacusban. „Nagyszerűen megértjük egymást Balázzsal” Régen volt ilyen mozgalmas az ősz a magyar teniszsportban, egymást érték az érdekes események. Ez évben első alkalommal a magyar bajnokságon versenyzett itthon a világjáró Temesvári Andrea és természetesen a világranglistán elfoglalt előkelő helyezésének megfelelő biztonsággal nyerte a bajnoki címet. Majd következett a Davis Kupa európai zónájának döntője... A magyar csapat sajnos a negyedik esztendőben sem tudott feljutni a Világ Csoportba, a legjobb tizenhat együttes közé. A Budapest Sportcsarnok lelátóján ott szurkolt Asbóth József, a Münchenben letelepedett örökös bajnok is, aki több, mint két évtized után első alkalommal látogatott haza. A hatvanhét esztendős, népszerű sportember, egykori páros partnerével, dr. Mayer Sándorral, a világhírű fivérek — Gene és Alex — édesapjával érkezett. Taróczy Balázs reménytkeltően kezdett, legyőzte a világranglista élcsoportjába előretört Aguilerát, a spanyol teniszsport új csillagát, de utána a bajnok Kiss Sándornak egyetlen játszmára sem futotta tudásából Casal ellen, s a balkezes teniszező a második napon túl kevés támogatást tudott nyújtani ahhoz Taróczynak, hogy akár csak meg is nehezítsék a spanyol páros győzelmét, amivel azután el is dőlt a feljutás sorsa. Ezt követően pedig Heinz Günthardt, az ismert svájci versenyző, Taróczy Balázs világbajnok partnere toppant be Budapestre, s a két kiváló teniszező a Pasaréten egy héten át együttesen készült az év hátralevő, nagy fedettpályás versenyeire. — Ha jól tudjuk, először járt Magyarországon ... — Pedig már régóta terveztem egy magyarországi utat. Ideális körülmények között készültünk fel, Balázs barátom otthona, ahol magam is laktam, alig száz méterre van a pályától. Délelőtt-délután tréningeztünk, jókat lakmároztunk és még balatoni kirándulásra is szakítottunk időt. Igazán kár, hogy nem Taróczy Balázs (jobbról) és Heinz Günthardt, a magyar-svájci világbajnok pár FOTO: DANIS BARNA fújt jobban a szél, hiszen a szörf kedvenc szórakozásaim egyike. Sajnos az országot ilyen rövid idő alatt nem lehet megismerni, de arról megbizonyosodhattam, hogy Budapest gyönyörű város... — Hogyan kerültek össze Taróczyval? — Egyikünknek sem volt állandó társa, s mindketten sokat és szívesen versenyzünk Európában, salakpályán. így adódott — ha jól emlékszem Brüsszelben —, hogy megbeszéltük, próbáljuk ki. S ez a próba a várakozáson felül jól sikerült. — Már a második versenyt megnyerték ... — Igen, Nizzában, ha jól emlékszem még csak döntőt játszottunk, de azután Monte Carlóban, a híres Country Clubban már meg is nyertük a nagy Grand Prix versenyt, majd Párizsban a Grand Slam viadalok egyikét, a francia nemzetközi bajnokságot. De a két világbajnoki cím, az angliai WCT tornák megnyerése is méltán tartozik nagy sikereink közé. — Mi a titka ennek a nemzetközi párosnak? — Nincs különösebb titkunk, de azt hiszem, nagyon jól kiegészítjük egymást. Balázs finomabban, nagyobb tapasztalattal, okosabban helyezi a labdáit. Szakkifejezéssel élve „kinyitja” a pályát. Én meg talán valamivel gyorsabban, keményebben játszom és így mindig meg tudjuk valamivel lepni ellenfeleinket. De az is mellettünk szól, hogy teljes közöttünk az egyetértés. — A pályán kívül is?... — Igen, de ez a pályán kialakult egységből fakad. Az évek során megerősödött bennünk a kölcsönös bizalom. Bízunk egymásban, tudjuk, hogy az adott páros mérkőzésen az egyesben pillanatnyilag elért sikerektől vagy átélt kudarcoktól függetlenül teljes erővel, akarattal küzdünk a győzelemért. Sohasem csapjuk be egymást. A pályán kívüli megértés pedig azt jelenti közöttünk, hogy nagyjából azonos módon szemléljük a környezetünket. Érdeklődési körünk ugyan nem egyezik meg teljes mértékben, de például szeretünk jókat enni, kedveljük az olasz konyhát, s hasonlóan ítéljük meg a tenisz színes, mozgalmas világát, amelyben életünket töltjük. — Az ilyen, különböző nemzetiségű játékosokból álló „vegyes” páros ritkaságnak számít a nemzetközi élvonalban ... — Nem egészen, hiszen a holland Okker például előbb az amerikai Riessen, később a lengyel Fibak társaként játszott. Mostanában az amerikai Stewart és az ausztrál Edmondson alkot jó párost. A csehszlovák Smid és az ausztrál Fitzgerald pedig az idei amerikai bajnokság előtt társult és végül győztek Flushing Meadow-ban. Mi mindketten kis országbeliek vagyunk, társ nélkül, egyedül járjuk a versenyeket, nem volt partnerünk, és így találtunk egymásra. — Mire vágyik még a teniszben? — Természetesen szeretnék még előbbre kapaszkodni a világranglistán, ahol most az első harminc közé tartozom. Ami pedig a párost illeti úgy érzem, hogy Balázzsal képesek vagyunk még valami nagy bravúrra. További Grand Slam verseny megnyerésére, például Wimbledonban, vagy az amerikai bajnokságon. Azt hiszem nagyszerű volna, ha sikerülne! ... VAD DEZSŐ
