Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-11-10 / 23. szám
EGY ESTE FEJÉR GYÖRGGYEL MÁRCIUSTÓL SZEPTEMBERIG „A zongoránál: Fejér György” — hirdeti a felirat az Átrium Hyatt bejáratánál. Lemezei, rádiófelvételei — no meg hírneve — ismeretében a szálló igazgatója hívta meg a New Yorkban élő zongoraművészt. Perui, amerikai és hazai vendégek között élvezem Fejér György játékát az Old Timer teremben, amely nemcsak nevével, hanem berendezésével, hangulatával is a régi időket idézi, s a nosztalgiahullám színvonalas kielégítését szolgálja. A halk léptű pincérek kis „kívánságkártyát” szervíroznak a vacsora mellé, amelyre mindenki feljegyezheti: mit is szeretne hallani Fejér Györgytől ezen az estén. Opera- és operettdalok, sanzonok és musical-részletek követik egymást: a nemzetközi vendégseregnek nem lehet olyan kívánsága, amelyet Fejér György ne tudna azonnal teljesíteni. A zeneszerzést Kodálytól, a zongorázást Székely Arnoldtól, a muzsika szeretetét Weiner Leótól tanulta. Nádasdy Kálmán, Ránki György, Solti György voltak évfolyamtársai a Zeneakadémián. — Már ott „flörtölni” kezdtem a könnyűzenével — emlékezik mellém telepedve a játék szünetében. — Egyik dzsesszes szerzeményemet — sűrű bocsánatkérések közepette — megmutattam Dohnányinak. „— Fiam — nyugtatott meg a Mester —, csak kétféle zenét ismerek: jót és rosszat." A Zeneakadémia elvégzése után egy ideig a Fodor zeneiskolában tanítottam dzsessz-zongorázást, majd Adler Tiborral megalakítottuk az Adler—Fejér duót. Éjjelente a Duna-korzó kávéházban játszottunk később beutaztuk egész Európát. A háborút Párizsban éltem át, majd hazajöttem. Itthon Magyar György énekes-dobos lett a partnerem. A zenészszakszervezet elnöke is voltam, 1947-ben pedig Svájcba kaptunk meghívást. Onnan kerültem aztán az Egyesült Államokba, 1951-ben. Ott játszottam először egyedül. A sikert az 1953-ban megjelent Echo of Paris című lemezem-A zongoránál: Fejér György FOTÖ: FÉNYES TAMAS, MTI nek köszönhettem, amely 4 millió példányban fogyott el. — Mivel mindig éjszaka dolgoztam és nappal voltam otthon: a kisfiam sokáig meg volt róla győződve, hogy munkanélküli vagyok. Tudja, amolyan „hivatásos bohém” vagyok én: éjszaka szórakoztatom az embereket, játszom, mókázom — nappal aztán otthonülő, családszerető polgárrá „változom”. — Jelenleg az előkelő New York-i Waldorf Astoriában lépek fel; szinte minden este van magyar vendégem, New Yorkból is, itthonról is. Meglátogatott például Carelli Gábor, Fellegi Teri, Fischer Annie ... — Milyen érzés újra itthon játszani 37 esztendő után? — Különös élmény; minden ismerős, ám semmi sem ugyanaz. Talán csak a Zeneakadémia öreg falai nem változtak; ott egyszerre él bennem a múlt és a jelen. Tudja, a sikert Amerikának köszönhetem, de mindent itt. a Zeneakadémián tanultam ... BALÁZS ADAM A Manchesteri Kossuth Magyar Egyesület eredményes félévéről számolt be levelében Szélesi József né Rochdale-ből. (Az egyesület ugyanis a Mandhester környéki kisvárosban, Roéhdale-ben vásárolt magának 'klubházat.) A fél esztendő krónikája a hatodik angliai magyar kultúrfesztiválról szóló beszámolóval kezdődik: „A kultúrfesztivál eredetileg a manchesteriek ötlete volt. Hat évvel ezelőtt javasolta azóta elhunyt egykori elnökünk, hogy ne csak a magunk örömére ápoljuk a magyar kultúrát, hanem amit tudunk, azt mutassuk be másoknak is." Ezek után természetes, hogy az első angliai magyar kultúrfesztivált — föltehetően a régebben nálunk is népszerű kultúrversenyekhez hasonlóan — a manchesteriek rendezték meg, ugyanígy az ötödiket is, a többinek pedig mindig más és más egyesület, klub adott otthont. Az idei házigazdák például a lutoni magyarok voltak, és a fesztivált, mint mindig, hosszú, gondos fölkészülés előzte meg. Erről így szól levélírónk: „Karácsony után már összeállítjuk a műsort, és elkezdjük a próbákat. A szereplők száma nem is kevés, többnyire meghaladja a számuk a negyvenet, s ami igen-igen fontos: a részvevők több mint fele fiatal. A szereplők és a műsor magva mindig a tánccsoport, mert a tánc köré szoktuk fölépíteni a teljes műsort, amelynek címe az idén Szüret volt.” A fesztiválon ebben az évben — március 31-én — mind a nyolc magyar klub szerepelt. Akadt olyan, amelyik magyar költeményeket mutatott be, a másik dalokat, a harmadik táncokat, a negyedik — mint a manchesteriek is — tematikus összeállítást. A félezernyi nézősereg így színes, változatos programot láthatott-hallhatott, és Szélesiné beszámolója szerint nagy tetszéssel fogadta a bemutatott számokat. A legnagyobb sikere talán mégis annak a négy kisgyermeknek volt, aki a fesztiválon résztvevő édesanyákat verssel köszöntötte. „A fesztivált követő napon tartot-A manchesteri magyar iskola egyik „diákja”, Túrós Zoltán, verssel köszönti az édesanyákat a lutoni fesztiválon. Mellette Szélesi Judit táfc ugyanis itt, Angliában, az anyák napját, amit az itt élő magyarok is mindig megünnepelnek. Ezért azt javasoltam, hogy áldozzunk a fesztiválon öt percet az anyáknak. így is történt. Négy kisgyermek verset tanult, én pedig vásároltam negyven szál piros szegfűt, amit nagy titokban vittem át Lutonba. Aztán a megfelelő pillanatban, az édesanyák köszöntése után, húsz gyermek — kicsinyek és nagyobbak — szétosztotta a szegfűket.” A fesztivál kialakult rendjéhez tartozik, hogy a Magyarok Világszövetsége díjakat oszt ki a szereplők között. A manchesteriek az idén két díjat vittek haza: egyet a gyerméktáncsoport szerepléséért, egyet pedig a műsor összeállításáért kaptak. A tánccsoport egyébként nemcsak a fesztiválon, hanem Rochdale-ben is fellépett, és mostanában sem pihen, hanem készül a nemzetközi táncfesztiválra, amelyet 1985-ben rendeznek meg Magyarországon. Fischer Annie, Fejér György, Fellegi Teri és Ránki György az Atrium Hyatt-beli „búcsúkcncerf'-en fotö: mezey Béla A manchesteri kultúrcsoport a Szüret című összeállítást vitte a hatodik angliai magyar kultúrfesztiválra 6
