Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-02-04 / 3. szám

SZONDI LIPÓT KILENCVENÉVES

A második emeleti lakás ablakai a Zürichberg panorámájára nyílnak: a falakon Demkovits-festmények, egy Karlovszky-rajz, bekeretezett József Attila-levél. Az élő múlt dokumentumai: Derkovits jóbarátja volt Szondi doktornak, József Attila pedig páciense. Karlovszlky Bertalan, feleségének nagybátyja, ugyancsak baráti körükhöz tartozott Budapesten.

Szondi Lipót a magyar szellemi élet világában él ma is, bár nemsokára fél évszázada lesz, hogy elhagyta — el kellett hagynia — Magyarországot: 1944-ben hatszázad magával deportálták Bergen-Belsenbe, s a koncentrációs táborból került Svájcba.

A svájci ideggyógyászok akkor már ismerték a nevét, mert nem sókkal azelőtt megjelent a based! Schwabe kiadónál úttörő munkája a sorsanalízisről. Meghívták orvosnak egy idegszanatóriumba, ahol kifejlesztett egy módszert, amely lehetővé tette a lappangó bajok korai felismerését s ezáltal gyógyítását. Az átmenetinek tervezett svájci tartózkodás véglegessé vált: Szondi egy évvel később Zürichbe költözött és megkezdhette saját orvosi praxisát. Azóta is Zürichben folytatja gyógyító és kutatómunkáját a mélylélektan területén.

Szondi a Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát, majd dr. Ranschburg Pál mellett működött asszisztensként a budapesti Apponyi -polikliniika neurológiai és pszichiátriai osztályán, illetve a Gyógypedagógiád Főiskola pszichológiai laboratóriumában. A később világhírűvé vált ,,Szondi-teszt”-hez máig használatos fotók ebben az időben készültek, Ranschburg intézetében. Szondi tisztelte és nagyra értékelte Ranschburgot, aki ebben az időben Magyarországon egyedül foglalkozott kísérleti pszichológiával, de saját működésében nemsokára már Freudot tekintette mesterének. Ekkor kezdte kidolgozná a sorsanialízis elméletét és módszerét, amellyel eltörölhetetlenül beírta nevét a lélektan tudományának történetébe.

— Mi a sorsanalízis lényege? — kérdezem.

— Az embert a környezete formálja — feleli Szondi — ám az egyén a sorsát legkönnyebben az őseitől örökölt hajlamok irányába engedi a környezet által terelni, anélkül, hogy valójában tudna róla.

— Ez azt jelentené, hogy a sorsunkat lényegében az őseinktől örökölt hajlamok határozzák meg?

— Ez csupán az egyik lehetőség. De az ősöktől örökölhető „kényszerű-sors” nem kell, hogy okvetlenül megvalósuljon az egyén életében. Mindenkinek szabad lehetősége van arra, hogy másféle, neki „tetsző” sorsot válasszon. Mivel pedig a lelki bajok legtöbbjét a rossz sorsválasztás okozza, mi az új, helyes választáshoz igyekszünk a betegeket hozzásegíteni.

Szondi érdekes eseteket mesél Zürichben működő intézete praxisából, amely svájci alapítványból létesült. Az intézetbe a világ minden részéből ellátogatnak hoszszabb-rövidebb időre a pszichiáterek, hogy tanulmányozzák és elsajátítsák módszerét. Japánban R. Satake professzor a tokiói egyetemen foglalkozik a Szondimódszerrel; Brüsszelben Van Reeth professzor a vezető „szondista”; az NSZK-ban Meistermann-Seeger, Finnországban Rauchala, az Egyesült Államokban Cottinham, Webb, Lester alkalmazzák Szandi módszerét.

— A mai magyar pszichológusok közt is nyilván vannak barátai, tanítványai?

— Volt egy időszak az ötvenes években, amikor a magyar pszdchotlógia nem vett tudomást munkámról. De örömmel kell megállapítanom, hogy az utóbbi két évtizedben megint szorossá váltak kapcsolataim a magyar kollégákkal. Mindig melegséget érzek a szívem körül, amikor hajdani tanítványom, a kitűnő Benedek István doktor ír, vagy meglátogat. Tanítványom volt dr. Kardos Lajos is. akinek munkássága Magyarországtól az Egyesült Államokig ível. Kozmutza Flóra is tanítványom volt; legújabb könyvemet az általa készített és hozzám juttatott mélyanalízisek alapján írtam.

A könyv, amelyet Szondi Lipót említ, a különféle emberi ösztönök egymásrahatásáról integrációjáról szól, eddig tisztázatlan kérdésekre ad új magyarázatot — Szondi munkásságát teljessé tevő, megkoronázó munka. Kozmutza Flóra pedig, akitől a Szandi kutatásainak alapjául szolgáló analízisek származnak, az életében legendává lett Flóra asszony, József Attila 'Flórája, Illyés Gyula özvegye.

HALÁSZ ZOLTÁN

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL

A Kritika Ignotus levelezéséből címmel Vezér Erzsébet publikációját közli. Ez — a benne szereplő nevek alapján — politikai és tudománytörténeti szempontból, s nem utolsósorban a magyar diaszpóra vonatkozásában kuriózumnak tekinthető. A publikáció ugyanis Ignotus és Sigmund Freud, Jászi Oszkár, Halasi Béla, illetve felesége írásos kapcsolatainak fontos, érdekes dokumentumait tartalmazza. (A levelek tartalmának ismertetésére a szűk terjedelem miatt nincs lehetőségünk.) Vezér Erzsébet, aki a levelek elé bevezetőt írt, a levelekben olvashatók megértését jegyzetekkel könnyítette meg, és a rendelkezésére bocsátott dokumentumokért az Angliában élő Ignotus Sárinak és az Egyesült Államokban élő Halasi Betonénak mond köszönetét.

*

Husegy Éva amerikai szociálantropológus. Szűkebb szakterülete az etnikum és az identitás 'kapcsolatának vizsgálata. Ezt kutatja Magyarországon is, a Misikolchoz közeli Cserépfalun, ä maga választotta kis helységben, az amerikai—magyar kulturális csereegyezmény keretében. Husegy Évát és munkáját az Űj Tükörben Ónody Éva írása mutatja be az itthoniaknak. A riport szerint a indchigani egyetemen szerzett diplomát, szakemberként közreműködött Máday Béla washingtoni profeszszar nagyszabású vállalkozásában, az Amerikai Magyar Emigránsok Néprajzáénak szerkesztésében, összehasonlító tanulmányt írt a magyar nyelvű rádióadásokról, most pedig nagydoktori értekezéséhez gyűjt magyarországi anyagot. Rövid idézetek Husegy Éva szavaiból: „Érdekel például, hogy Cserépfalun miért kell egy háromtagú családnak kétszintes ház. Vagy miért akar százhúszezer forintért kriptát építeni?” Az amerikai magyarokról pedig így beszél: „Arra, aki már huszonéve él kinn, nem lehet ráfogni, hogy magyar. De nem is amerikai! Szerintem harmadikféle ember, mert a hátizsákjában átvitt kulturális csomag az idők folyamán már átalakult. A cserépiek engem ,az amerikai nő’-nek hívnak, itteni kollegáim ,az amerikai antropológus’-nak, a kintiek pedig a ,magyar kutató’-nak."

*

Külföldi vendégek a Hortobágyon — szezon után. Torna Ádám ír róluk az Üj Tükörben. Egy házaspár — kertész az asszony is, a férj is — Mexikóból érkezett. Haza! Mivel Mrs. és Mr. Sarkadi „ötvenhatban mentek ki, de egyikük sem kapja föl a mondat végét, makulátlanul beszélnek magyarul”. A riportban előbb még Marika ezeket mondja: „Amikor el-elfog a honvágy ébren is, álmomban is, a Hortobágy jut az eszembe. Pedig csak az apám debreceni; anyám bodrogközi, mégis hortobágyi dalokkal fújom ki a keserűségemet.”

*

Papp Zsolt írása az Élet és Irodalomban a korábbi hazai nosztalgiahullám hanyatlásának jelenségeit, okait elemzi. Erről egy kint véleménykutatás adatait is publikálja. Az egyik kérdéscsoportban Karády Katalin nevére figyeltünk fel. Lemezei változatlanul népszerűek.

*

Dieter Fanta, a Freissler Otis felvonógyártó világcég igazgatója interjút adott Heimer Györgynek, a Heti Világgazdaság munkatársának. Az újságíró a beszélgetés elején szóvá tette, hogy számára a cég nevében a Freissler nagyon „magyarosan” cseng, mivel manapság is sok budapesti házban működik olyan, meglehetősen régi lift, amelynek védjegytábláján ez olvasható: „Tervezte, építette: Freissler Antal és társa". Ezért megkérdezte: „Ez a Freissler lenne most az amerikai Otis társa?”. Dieter Fanta válaszából az újságíró sejtését megerősítve — egy üzletember karrierjének története így bontakozik ki: „Freissler Tóni valóban magyar származású vállalkozó volt, aki még jóval a háború előtt Bécsben jól menő felvonógyártó vállalatot és később Budapesten is nyitott egy üzemet, amelynek mai jogutódja, a Gép- és Felvonószerelő Vállalat kooperációs partnerünk. A Freissler cég túlélte a háborút, sőt, évtizedeken át igen jól prosperált, mígnem a hatvanas évek végén a tulaj úgy látta jónak, hogy a piacok megtartása és a versenyképesség megőrzése érdekében fuzionál az akkor Európában már erőteljesen terjeszkedő, jóval tőkeerősebb és igen nagy hagyományokkal rendelkező amerikai Otis liftgyárral.”

K. Gy. I

Kerestetés

ILLÉS Gyulát (született Salgótarjánban, 1927. IV. 2., anyja: Juhász Ilona) aki 1956-ban távozott külföldre keresi unokahuga, Borsovicz Katalin Salgótarjánból. Nevezett 1967- ben írt utoljára, állítólag jelenleg Philadelphia környékén él és az „RCA”-nál dolgozik.

BODA Lajost (született Budapest, 1951.) aki 1964-ben távozott Magyarországról keresi nagynénje, Boda Katalin Budapestről. A keresett 1981-ben adott magáról utoljára életjelt, akkori lakcíme: 7445, Cartby Apt. 1. Reseda, Cál. 91335 USA volt;

BÍRÓ Gáspárt, VARGA Sándort és MÄRKOVIC Verát — akik í 954—56 között Triesztből vándoroltak Ausztráliába — keresi régi barátjuk, Nagypál László Norvégiából (Gulskogen.)

KALAUZ József (1935. április 14- én született Budapesten, anyja neve: Bata Gizella) 1956. XI. 24-én ment külföldre. Kanadában telepedett le, 1973. júliusában írt utoljára, akkori címe: Sea Way Morei Hwy 18. Amherest Burg, Ont. Keresi özvegy édesanyja Dunaújvárosból.

KOVÁCS Ilonát (aki kb. 1908-ban v. 1910-ben született Zalaegerszegen és az 1940-es években a Hungária krt. 10/b. szám alatt lakott Budapesten) keresi régi ismerőse, Véress Ferenc az NSZK-ból. A keresett állítólag 1972—75-ben külföldre távozott.

VAJDA Tibomét sz. Reiss Klárát (szül.: Budapest, 1916 március 3. anyja: Steiner Gizella), aki 1957-béii hagyta el Magyarországot, és ezt megelőzően Budapesten, a XIII. Hegedűs Gyula u. 15. sz. alatt lakott, keresi Shraga Dagani (ezelőtt Halász Ferenc) Izraelből.

HORVÁTH Illés gyermekeit keresi Prónai Etelka Kiszomborból. A keresettek szülei az I. világháború környékén távoztak Magyarországról. 1949-ben írtak utoljára, akkori lakcímük: Ellis Horváth, R.D.l. Walzt, Mich. USA volt.

BAGDI Christine-t (leánykori neve: Sallay Krisztina, szül.: Budapest, 1953. an.: Jancsik Ágnes), aki 1973- ban vándorolt ki Ausztráliába, és lakcíme 6/10 Fairlicht Cr. Fairlicht, N.S.W. 2094 Ausztrália volt, keresi édesanyja, aki 2 év óta nem hallott hírt leányáról.

FARKAS Ferencné sz. Csóka Piroska (Putnok, 1932. XII. 13. an.: Várady Margit) 1956-ban hagyta el Magyarországot. Utolsó ismert lakcíme: Gobernador a Pinto 145. Santa Tereza, Caracas, Venezuela volt Keresi ikertestvére Margit.

KALAPÁTHY István (Bácstopolya, 1900. XII. 26. an.: Csifcsák Anna) 1944-ben távozott el Magyarországról, s 1949—50 óta él az USA- ban. Utoljára 1957-ben adott magáról hírt, akkori lakcíme: 44, N.E. 17th Terrace Miami, Florida volt. Keresi felesége Budapestről.

Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz.- Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, Budapest H 1905.

7