Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-10-27 / 22. szám

A lelátóról jelentjük... fehér mezében kergeti a labdát, s szerzi a gólokat. Az új arcok kö­zött pedig olyan játékosok tűntek fel, mint például a 21 esztendős Détári Lajos és kortársa, a tatabá­nyai Kiprich József. A szőke Dé­tári már a svájciak ellen is a csa­pat húzóembereinek, legjobbjai­nak egyike volt. Újonc létére len­dületet vitt a játékba, a megszer­zett labdákkal jó támadásokat in­dított és akciók befejezésében is részt vett, csak éppen a lövésekkel nem volt szerencséje. A Fortuna az osztrákok ellen sem szegődött mellé. Amikor a második félidő 81. percében egyedül tört Koncilia kapuja felé, már a tizenhatoson belül járt, s a kapuvédőt is kicse­lezte, az elkeseredésében két kéz­zel tudta csak megállítani. A világ minden pályáján 11-est ítéltek volna. A francia Vautrot bíró azonban továbbot intett, nem adta meg a vitathatatlan tizenegyest. Az osztrákok ellen bemutatkozó Kiprich is teljes sikert aratott. Bátran cselezett a jobbszélen s tört be az osztrák védők közé, s nagyszerűen adta be a labdákat. További erősségek Esterházy Már­ton, az erőszakos csatár, Kardos József az újpestiek mindenese. Az osztrákok ellen két gólban is fő­szerepet játszott: a másodiknál mesterien háromszögeit Esterhá­­zyval, ugratta ki a Honvéd csatárt két védő között, éppúgy, ahogyan azt annakidején Puskásék csinál­ták. Majd a harmadiknál a jó 25 méteres szabadrúgás során Varga lövés helyett Kardosnak gurította le a labdát, aki Konciliát becsapva lőtt az osztrák kapuba. A sikeres rajt után — amint egy-egy ilyen győzelem nyomán szokásos — bizakodó a hangulat. Talán végre maguk a játékosok is elhiszik, hogy tudnak annyit, mint amire a mai kiegyensúlyozott európai mezőny képes. „Sokat, nagyon sokat köszönhe­tünk a közönségnek . . . Lelkesen biztattak bennünket és remélhető­en továbbra is méltók leszünk tá­mogatásukra” — összegezte véle­ményét Mezey. A remek start után bizony az öltözőben látott fényes tekintetek, a meghatottságról árulkodtak. Sírva ölelkeztek a já­tékosok, fülükben még ott csen­gett a vastapssal kísért ütemes biztatás: „Szép volt fiúk!. . Valóban szép volt. Csak így to­vább, várjuk a folytatást!... VAD DEZSŐ Wichmann Tamás, a kilencszeres vi­lágbajnok kenus közel két évtized után első alkalommal nem indult a Szeged mellett rendezett magyar bajnokságon. A világhírű versenyző bejelentette visz­­szavonulását. * A magyar asztalitenisz-válogatott ve­reséggel kezdte a Szuper Ligát, a hagyo­mányos európai csapatmérkőzések első fordulóját. A svédektől 4:3-ra kaptak ki Edsbynben, ahol ráadásul Klampár Tibor exvilágbajnok sérülést is szen­vedett. * Bene Ferenc, az 1964-es tokiói olim­pia egykori gólkirálya még mindig lö­vi a gólokat. A negyven esztendős új­pesti középcsatár a területi bajnokság­ban szereplő Kecskemét csapatához szerződött. Sikeres pályafutásáról „Feri­ke, a góleador” címmel könyv jelent meg. * Kényszerű fegyelmi döntést hozott a Magyar Sakk Szövetség. Polgár Zsu­zsát, a világranglista első helyén álló tizenéves sakkozót, aki csak férfiver­senyeken szerepel, s nem volt hajlandó teljesíteni a szövetség által korábban előírt és vállalt felkészülést, kizárták a csapat-világbajnokságra készülő magyar válogatottból. * Gádor Mihály testnevelő tanár lett a Tatabányai Bányász női kézilabdacsa­patának új edzője. Felesége, Nagy Ma­riann, a két éve világbajnokságot nyert magyar csapat erőssége is a bányász együtteshez készül. * Linköpingben, a kosárlabda Európa­­bajnokság B. csoportjában a negyedik feljutó helyén négyes holtverseny ala­kult ki a bolgár, a magyar, a belga és a svéd válogatott között. Az egymás el­leni eredmények alapján végül a bol­gárok szereztek jogot arra, hogy a kö­vetkező évben a legjobb nyolc együttes között küzdjenek az Európa-bajnoki címért. * Heinz Günthardt, a svájciak első szá­mú teniszezője, Taróczy Balázs állandó társa, a vegyespárosban is magyar part­nernőt választott Temesvári Andrea személyében. A Dallasban rendezett vi­lágbajnokságon a McNamee, Navrati­lova kettőstől szenvedtek csak veresé­get és másodikok lettek. A Günthardt, Taróczy kettős már két ízben nyerte meg Angliában a férfi páros világbaj­nokságot. Elhunyt Senkey 1. Imre, az MTK és a III. TTVE egykori válogatott labdarú­gója. A 88 éves korában meghalt sport­ember játékospályafutásának befejezé­se után évtizedeken át edzősködött Olaszországban, majd nyugdíjba vonu­lása után hazatelepült Budapestre. Simi Simon János, az egykori kiváló kosaras (balról) és Fried Tamás, az egyesület egykori orvosa, aki Torontóból ékezett haza a baráti talál­kozóra FOTO: ALMASI LÁSZLÓ A Bp. Honvéd Sport Egye­sület jubileumra készül. A Néphadsereg egyesületét 1949-ben, a Kispesti Atléti­kai Clubbal való egyesítéssel hozták létre. Az ünnepi köz­gyűlés előtt az egyesület el­ső versenyzői, a későbbi vi­lághírű bajnokok jöttek ösz­­sze baráti találkozóra. A ta­lálkozót Simon János, a Simi néven közismert, sokszoros válogatott kosárlabdás, az alapítók egyike szervezte ... * Immár három és fél évti­zede Zalaegerszegen ismer­kedtünk össze, s kötöttünk barátságot. Együtt katonás­kodtunk. Emlékszem, az ez­red raktáraiban hiába ke­restek 49-es csizmát, pedig Simi ilyet viselt. Ennek hí­ján bilgeri csizmában, civil zakóra csatolt derékszíjjal teljesített ügyeletesi szolgá­latot és természetesen ilyen öltözékben várta a minisz­teri szemlét. „Hát maga mi­féle szerzet?...” — kérdez­te a miniszterhelyettes. Simi azután néhány nap múlva új csizmát, egyenruhát kapott, s első dolga volt, hogy meg­szervezze az~ezred kosárlab­dacsapatát. Siminek, az ak­kori élvonalbeli kosárlab­­dásnak szüksége volt az ed­zésre, a gyakorlásra, hiszen néhány hét múlva, vasárna­ponként már a Honvéd baj­noki mérkőzéseire utazott. Simi képes volt arra, hogy magával ragadja a csapatot. A pályán nem ismert lehe­tetlent, megoldhatatlan hely­zetet. „Gyerünk fiúk, az úr­istenit” — mormolta a baju­sza alatt. Ha megkapta a labdát s mackómozgásával keresztbe szaladt a palánk alatt, rendszerint a gyűrű érintése nélkül hullt a kosár­ba a labda. A pályán kívül pedig igazi mókamesterként szórakoztatta a csapatot. Egy-egy nagy győzelem után, ha igazán belelendült, s Erkel Hunyadijából rázen­dített a Bordalra, joggal gon­dolt minden hallgatója arra, hogy ez a Simi az opera színpadán is kiemelkedő egyéniség lehetett volna. Csak hát ő a sportot válasz­totta. * A két méterre sem nőtt, a palánkok alatt cikázó óriás centerektől jó néhány centi­méterrel elmaradt. Ennek el­lenére Európa egyik legjobb középjátékosa volt. Ez a Bu­dafokról elindult nagyszerű sportember 1952 és 1965 kö­zött első számú sztárja volt a sorozatban tizenhárom baj­nokságot nyert Honvéd csa­patának, s a piros-fehérek további tizennégy elsősége alkalmával pedig hol edző­ként, hol szaktanácsadóként, hol szakosztályvezetőként állt az együttes szolgálatá­ban. Társaival, köztük Gre­­minger Jánossal — a sport­­hivatal egyik jelenlegi veze­tőjével — kiváló csapatot al­kottak. A csúcsra talán ak­kor értek, amikor 1955-ben a Népstadionban létesített al­kalmi pályán megnyerték az Európa-bajnokságot. Több Ízben több jelentős tornán győztek az akkori éllovas szovjet csapat ellen. Váloga­tottságainak száma közel jár a háromszázhoz. Élete, pá­lyafutása legszebb emléké­nek azt tartja, amikor 1960- ban Rómában, az olimpiai játékok ünnepélyes megnyi­tóján vihette a háromszínű magyar zászlót. y n

Next

/
Thumbnails
Contents