Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-10-27 / 22. szám
*► 1. Az új Sipos a Fő téren 2. A régi Sipos 3. Óbuda hangulatához ma is hozzátartozik a verkli 4. Vendéglői „fogás” 5. Halászlének való 6. Új Sipos - békebeli hangulat 7. „Jöjjön ki Óbudára .. 3. Az alapitó díszoklevele Amikor, jó öt esztendővel ezelőtt elterjedt a hír, hogy bezár a Sípos; hogy a másfélszáz éves, földszintes házikót lebontják többi, újlaki társával együtt; a pesti patrióták, ínyencek szinte egy emberként döntöttek: Tenni kell valamit! Azt hiszem, fölösleges a szót szaporítani, mi is a „Sipos”, hiszen ez a név Pest-Budán már jó fél évszázada a halászlével és a túróscsuszával társult fogalommá vált. Gundel Imre így ír a budapesti vendéglátást lexikonszerűen összefoglaló kiváló könyvében: „ . . . Sipos Károly, kőbányai vendéglős 1930-ban vette meg a kerthelyiséges Lajos utcai kisvendéglőt, és nagy reklámmal kezdte meg népszerűsítését. A halételekre és túróscsuszára specializált üzemében kiváló konyha fogadta a vendégeket, árai a kisemberek zsebéhez igazodtak. Nagy tételben vásárolta az olcsó, jó alföldi borokat — ma a tények ismeretében is alig merjük leírni, huszonnégy fillért (!!) fizetett a kadarka literjéért.” A Sipos érdekében összefogott a közakarat. Üjságcikkek jelentek meg, kiderítették, emberemlékezet óta vendéglő volt a házban és mindig Síposnak hívták, mert az itt iddogáló szekeresgazdákat sípjelzéssel hívogatta a dunai átkelőkomp. Megmozdult az Írószövetség is, mert asztaltársaságuk hetenként halászlézik a patinás kisvendéglőben. Ennyi jó szó nem is maradt eredmény nélkül, a főváros illetékesei döntöttek: a Sipos marad! Nem a Lajos utcában ugyan, hanem a Fő téren. Az új Sipos méltó környezetben, egy Fő téri műemlékházban várja vendégeit. Délutánonként verkliszó hívogat, a szomszédban a Zichy kastély emelkedik. Engedtessék meg, hogy mégsem ezzel az idillikus képpel zárjam a kisvendéglői őrjáratot. Recesszió rázkódtatta időket élünk, „Isten malmai” ilyenkor még lassabban őrölnek. A világban jelentkező pénzhiány Óbudára, pontosabban Újlakra is elérkezett — megálljt parancsolva a nagy szanálási terveknek. A régi földszintes házikók egy időre még elkerülték a csákányt és a bulldózert, a patinás Sipos is áll még, ki tudja meddig. Neve már csak egyszerűen „Halászkert”, a neon feliratot leszedték, csak a ki vésett vakolat árulkodik a régi dicsőségről. Esténként mindkét Síposban kigyulladnak a lámpácskák, megszólal a muzsika — schramli helyett cigányzene — és a konyha visszhangzik a „halászlé rendel”, „túróscsusza rendel”, — Lőrincze professzor által jogosan magyartalannak bírált —, ám a vendéglátóiparban gyökeret vert kiáltásoktól. Tegyük hozzá, mindkét helyen — szinte teljesen azonos áron — kitűnő ételek fogadják a vendégelíGt FÉNYES TAMAS 25
