Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-10-13 / 21. szám

1

BUDAPESTEN ELHUNYT CS. SZABÓ LÁSZLÓ

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL

Kerestetés

Lapzártakor érkezett a hír, hogy elhunyt Cs. Szabó László író, aki több évtizede Londonban élt. Súlyos betegség után életének 79. évében halt meg egy budapesti kórházban. Méltatására következő lapszámunkban visszatérünk; most egyik legutolsó versét közöljük.

CS. SZABÓ LÁSZLÓ

Téli virágének

Te vagy a könyörület, szíved hajnalra színarany vigasszal színültig tölti didergő kalapomat magányom kikopott küszöbén, könnyed lemossa dérlepte arcomról a kort, irgalmadra ébred a végleg költözni akaró.

Vagyok övig szakállas, elűzött vízi király, borongva zsilipektől felszabadult folyom csepegő sziklarései közt, hollólepte álmaimat Holdistennő ott te riasztod szét lepkelángú keresők, gázló éji halászok lámpásainál.

Álmodból utolsó szögletig ismered vadszöllős gyermekkori házam, kockákat kockára illesztve építed kuckóm végvárát az ostromlott asztal alatt, de kórházak kínpadi ágyán dúlt párnáit is újraépíted az aggnak, gyógyfüvekkel itatsz.

Fürdőző nyárfák tiszaparti tábora mögött még egyre futok hollóhajad fényében egy porrá hamvadt ház sértetlen szobáin át, hogy a pádon végre elérjelek a Költő Kertjében egy őrült festő őskori kék fenyőfája alatt s az üregben, amit dörögve kimart nekünk az óceán hullámverése s egy kitartó szerelmű ecset.

Címeres őseid, őseim egykor mind

a fejedelmek hű szolgái

szekérrel, szószéken és a nyeregben,

hogy szablyák élén ne merüljön vér alá

az ingatag erdélyi bástya,

népek babonás hitében nagy világ színpadukon

csak sárkánykeltető meseföld, ördögöké,

valami térkép nélküli, névtelen tengernél,

amelyen nem kelt át még soha senki,

de nekünk áhított temetőnk.

Rigóm, hol a fészked?

Apolló szeplőtlen rom szentélye fölött látlak, Artemisz húga, körözni hűséges fiatal sasokkal, visszaszállva takard el szememtől ágyam körül a szoba szédült forgását,' mert ajtómban pörgeti topogva a még habozó halál.

Te vagy az irgalom,

ha romlott véremben s egy ódon ház

domború ablakán a Múlandóság Terzinái dobolnak;

köajkú római kútfej csobogója dicsérjen,

márvány maszk szemérmesen gyónva magában,

dicsérjen távolból is római muzsikával

virágolló, vasaló, vetélő

s tűnt idők óvárosi emlékpárlata:

lábas házakon bújtató árkád-labirint,

alattuk voltam valaha egy ragadozó Dózse

hódítástól irtózó, ábrándos fia,

diák, te diáklány,

akit latinul illett és ízlett köszönteni szellös alkonyi sétán.

Vagyok csepegő sziklamohán szunnyadó övig szakállas vízi király, vén számkivetett, rémálmaimat szétszórni Holdistennő csillag fénynél te virrasztasz ^g^j/fjjitkésző éji halászok búcsúja után.

Ha lefejtették már a bort a Hegyalján, vess egy örökre virító mimózafürtöt a diákok hervadt árvácskái fölé hálás hantomra

félúton Kölcsey s Kazinczy sírja között Kárpát kebelében, mielőtt megjön a hó.

Bécs, 1984. február 13—18.

(Műhely, 1984. 3. sz. 37—38. old.)

Az Új Tükör nekrológja André Gabányi-Grosz haláláról emlékezik meg. Honfitársunk a franciaországi Mentonban hunyt el nyolcvanötödik évében. A megemlékezés — Bajomi Lázár Endréé — a többi között elmondja róla, hogy az első világháború után telepedett le Párizsban, ahol könyvkereskedést nyitott. A második világháború kitörésekor önként jelentkezett a francia hadseregbe, később pedig az ellenállási mozgalomban harcolt a fasizmus ellen, öregségében az Azurparton élt, ahol szívesen látta vendégül magyar művész barátait. Műkedvelő történészként könyvet publikált Attiláról és előadásokat tartott a magyar—francia kapcsolatokról.

A Magyar Pszichológiai Társaság és a svájci székhelyű Kultúraközi Kommunikációs Központ nemrégiben közösen rendezett Szegeden nemzetközi tudományos tanácskozást. Ezen dr. Edith Eva Eger amerikai pszichiáter is részt vett. Az Élet és Irodalomnak adott interjújából, amelyben Sulyok Erzsébet kérdéseire életéről és munkásságáról beszélt, a többi között az is kiderült, hogy Magyarországon született, fiatalon Auschwitzban élte túl a második világháború poklát, onnan került az Egyesült Államokba. Négy évtized után most először látogatott Magyarországra, az interjúban olvasható szavai szerint nemcsak a tudományos tanácskozás miatt, hanem azért is, mert önmaga múltjával kívánt találkozni, szembesülni.

*

Czumpf Imre festőművészről, aki 1893-ban Budapesten született, Magyarországon alkotott és hetvennégy éves korában itthon halt meg, az Akadémiai Kiadó négykötetes Művészeti Lexikonjában mindössze öt sor olvasható. Az „ismeretlenség pántjai csak mostanában kezdenek lazulni méltatlanul elfeledett személye és alkotásai” körül, holott festményei „a XX. századi Európa képzeletbeli múzeumában a legjobbak mellett igényelhetnek helyet maguknak”. Mindezt az Üj írásból ismertetjük, Lukácsy Sándor cikkéből, amely első mondatában André Kertésznek, világhírű „fényképíró-mesterünknek” mond köszönetét, amiért legutóbbi hazai látogatása alkalmával, a televíziónak adott interjújában meleg szavakkal emlékezett egykori barátjára, s felhívta a figyelmet Czumpf Imrére és művészetére.

*

Az Élet és Irodalom szerkesztőségi írásban szól Soros Györgyről, illetve alapítványáról. Soros György Budapesten, 1930-ban született és tizenéves korában hagyta el Magyarországot. Angliában közgazdasági diplomái szerzett, majd pénzügyi szakemberként New Yorkban lett ismert személyiség, ahol néhány évvel ezelőtt alapítványt is létesített, amely az Open Society, azaz a nyílt társadalom eszméjét tűzte zászlajára. Soros György nemrégiben elhatározta, hogy vagyona egy részét szülőhazája tudományos, kulturális és műszaki életének fellendítésére ajánlja fel. A cél elősegítésére a Magyar Tudományos Akadémia és a Soros Foundation nemrégiben közös bizottságot alakított és szerződést írt alá. Ennek alapján az alapítvány pályázat révén magánszemélyeknek, munkacsoportoknak, intézményeknek és vállalatoknak újdonságokat megvalósító tevékenységükhöz nyújt anyagi támogatást.

*

Az Üj Tükörben Csák Elemér Paul K. Kövesdy személyét, illetve a Madison Avenue-n levő Matignon Gallery tulajdonosának műkereskedői tevékenységét mutatja be. Ennek keretében a szerző részletesen beszámol arról a tárlatról, amelyen honfitársunk nemrégiben — részben saját gyűjteményéből — hetvenkét Kassák-festményt állított ki. Csák Elemér szavai szerint Kövesdy Pál a műkereskedőknek ahhoz a csoportjához tartozik, amelyik hivatásszerűen és hittel űzi mesterségét. Nemcsak Tcereskedői érzékének tudható be, hanem ars poetica-ját is dicséri az a felismerés, hogy Amerikában — a véleménye szerint érthetetlenül ismeretlen — magyar avantgarde-ot népszerűsíteni kívánja. Kövesdy Pál azt vallja, hogy egy olyan kis nemzet, amely szűk nyelvi korlátái miatt mindig a megnemértettség, az elszigeteltség kisebbségi komplexusában szenvedett, megérdemli, hogy kihasználhassa a vizuális kitárulkozás lehetőségét.

PÉCSI Mártont (szül.; Kula, Bácska, anyja neve: Vigh Katalin) keresi testvére és unokahúga, Preininger Jánosné Budapestről. Keresett foglalkozása lakatos, 1927-ben hagyta el Magyarországot. Buenos Airesben lakott, de 1950 óta nem adott életjelt magáról. Idős korára való tekintettel lehetséges, hogy már nem él. Ebben az esetben hegedűművész és karmesteri képzettséget szerzett fia, Emerico PÉCSI (szül.: Kula) jelentkezését várják a budapesti rokonok.

SZÉPVÖLGYI Demetert és feleségét, ZSJAK Juditot keresi unokahúga, Balogh Sándomé Kondorosról. Mielőtt Magyarországot elhagyták, Zsjak Judit Budapesten, a MÁV- kórházban dolgozott ápolónőként, ott ismerkedett meg későbbi férjével, akivel aztán valószínű Kanadába mentek. Távozásuk óta nem adtak hírt magukról.

BANGÓ Tamást (szül.: Hódmezővásárhely, 1956. április 5.) keresi édesanyja, Bangó Ferencné Budapestről. Keresett foglalkozása karosszéria-lakatos, 1983-ban hagyta el Magyarországot. 1984. július 25-én hagyta el bejelentett lakását, azóta semmi hír róla. Utolsó ismert címe: Hamburg 1 Hansaplatz 7.

SZABÓ Sándort (szül.: Mátészalka, 1930. május 1., anyia neve: Keiser Erzsébet) keresi házasságon kívül született lánya, Horváth Györgyné Budapestről. Keresett foglalkozása műszaki tisztviselő, 1957. február 20-án Budapestről külföldre távozott.

KOVÁCS Józsefet (szül.: Szőreg- Szeged, 1916. vagy 1917., anyja neve: Nagy Rozália) keresi unokahúga, Rőlvich Rózsa Budapestről. Keresett 1944-ben a Budapesti Posta-Járműtelepen dolgozott. Ugyanez év végén a németek vitték el Németországba, ahol Münchenben volt kórházban. Ott ismerkedett meg cseh származású feleségével, akivel 1951-ben az USA-ba, majd Dél-Amerikába, onnan pedig valószínű, Ausztráliába távoztak. 1948-ban írt utoljára a müncheni kórházból.

MONTBACH Ferencet keresik Romániában élő szülei Nagyváradról. Az utolsó hírt magáról a Siouk- Falls, South Dakota címről adta. Hónapok óta nem tudnak róla szülei.

BALAJTI Pannit keresik volt barátnői, Kemény Magdi és Takács Irén. Tudtukkal 1956-ban ment ki Ausztráliába, ezen időpontig az IBUSZ November 7. téri irodájában dolgozott.

ERDŐS Alajos Gáspárt (szül.: Ditró, Csik megye, 1939. március 28., anyja neve: Erdős Gizella) keresi édesapja Telkiből. Keresett 1955. nyarán hagyta el Magyarországot. Először Innsbruckban volt, majd Londonban, ahonnan 1969-ben írt utoljára.

Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: Magyarok Világszövetsége, Budapest H—1905.

7