Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-29 / 20. szám
VII. FOGATHAJTÓ VILÁGBAJNOKSÁG 1984 Szilvásvárad — A mindenségit, ha egy pata koccan az aszfalthoz, már leállítják a forgalmat! — mérgelődik a Lada volánjánál egy vörös képű úr, aki sietne, de augusztus 16— 20-ig a lovaké volt az elsőbbség Szilvásváradon. — Utazzon helikopteren, mint Fülöp herceg, akkor nem állítja meg senki — évődik egy másik, aki szintén hivatalos ügyben járhat, mert a nyakában viseli fényképes igazolványát. A közjátéknak tetemes számú nézője akad, olyanok, akik nem fértek be a 15 ezer férőhelyes lovaspályára, vagy éppenséggel elunták az első versenyszámot, a bemutatást. A sajtópáholyban a szakma öregjei magyarázzák a viszonylag fiatal sportág (1969-ben ismerte el a Nemzetközi Lovas Szövetség) szabályait „a nyeretleneknek”. Ez utóbbiak persze nem gondoskodtak távcsőről, ezért kénytelenek a pálya széléhez húzódni, hogy azt láthassák, amit a versenybírák. E versenyszám célja a lovak, a hajtó és segédeinek, valamint a kocsinak és a ^-erszámozásnak a szemre vétele, azaz az összbenyomás pontozása. Nem egyéb ez tehát, mint szépségverseny, ahol a segédhajtó poros csizmája, kesztyűtlen keze bosszantó hibapontokat hozhat. A jól értesültek azt híresztelték, hogy a holland csapat egyik fogata azért szerzett több hibapontot, mert a segédhaj tók túl korán keltek... Az esetnek az önök tudósítója is utánajárt, és ismét beigazolódott, hogy a túlbuzgóság olykor hátrányos lehet. A versenyláztól fűtött holland lovasok ugyanis hajnalok hajnalán felkeltek, hogy kicsinosítsák, kisuvickolják fogataikat, kiszidolozzák a réz alkatrészeket, kellően ellássák a lovakat. És annak rendje-módja szerint borotválkozással kezdték a napot. Vesztükre, mert mire déltájban a szigorú bírók elé hajtottak, egyikük enyhén borostás benyomást keltett, ami ebben a sok arisztokratikus elemet tartalmazó sportágban megbocsáthatatlan. Ezek után a fogathajtásban járatlanok számára sem meglepő talán, hogy a bemutatás kissé hoszszadalmas versenyszámát H. R. H. Prince Philip, azaz Fülöp herceg, a Nemzetközi Lovas Szövetség elnöke, az angol csapat tagja nyerte meg. Aki részrehajlással vagy elfogultsággal vádolná a szakértő zsűrit, ez esetben nagyot tévedne. A herceg elegáns ostortartása és hajtásmódja, fogatának mutatóssága, segédhajtóinak fegyelmezett faarca és hibátlan öltözete, a lovak mozgásának méltósága és ritmusa vastapsra ragadtatta a közönséget. A herceg mindössze 1,4 hibapontot szerzett, s ezzel megelőzte csapattársát, G. Bowmant, valamint az 1982-es világbajnok holland T. Velstrát, s a többszörös világ- és Európa-bajnok Bárdos Györgyöt. Az első versenynap után tanulságul feljegyezhetjük: bármily eredményesek is a magyar hajtők, a „fazont” ma is az angolok adják ennek a sportnak . . . A díjhajtásra már Pettkó- Szandtner Tibor a Magyar kocsizás című, a témában mindmáig alapműnek számító könyvéből készülhettem fel. A ny. m. kir. méneskari őrnagy, lótenyésztési főfelügyelő bevezetőjében így írt: „Soha nehezebb feladatra nem vállalkozhattam volna, mint arra, hogy az ősi magyar hajtás művészetét — aminek egykori létezéséhez nem férhet kétség — kutassam, keressem, kipróbáljam, rögzítsem és közkinccsé tegyem.” A magyar fogatolás, szerszámozás és hajtási stílus gazdag tárháza ez a könyv, amely első ízben 1931- ben jelent meg Biró Miklós Nyomdai Műintézetében, és amely a Közművelődési Kiadó jóvoltából most hasonmás kiadásban került az érdeklődők kezébe. A díjhajtás, a ló és lovas összmunkájának nyújtja bizonyságát. A 4x100 méteres alapterületű füves négyszögben, előírt programot kell teljesíteni, amely során értékelik a hajtó szártartását, a jármódok szabályosságát, a négy ló együttes teljesítményét. A díjhajtás sosem volt hagyományosan magyar szám, ez amolyan kötelező programnak számít, ami az invenciózus, sokat kockáztató, a fogathajtásban eredetiségre törekvő magyar hajtóknak sosem sikerült hibátlanul. Meglepetésre a legsikeresebb magyar hajtó, Bárdos György teljesítette a 43 induló közül a legkevesebb hibával a feladatot, és a második napon egyéniben átvette a vezetést. Minden sportágnak megvannak a nagy egyéniségei, a fogathajtásban kétségtelenül Bárdos Györgyé, a szilvásváradi lipicai ménes vezetőjéé ez a szerep. Ez a nagy bajuszú, darabos ember szinte fanatizálja a lovait, szeme villanfásával intézkedik. Ahogyan a bakon helyet foglal, ahogyan előrehajolva csendes ügetésre fogja a lipicaiakat, az az érzésem, ez az ember csak vágtatni szeret. Bárdos a közönség kedvence is, este a sörözőben és a lovasszövetség fogadásán eddigi eredményei alapján sokan már a nyakába akasztanák az egyéni összetettben szerezhető aranyérmet. A világbajnokság harmadik versenyszáma a legnagyobb erőfeszítést kívánó, s egyben a legtöbb érdeklődőt vonzó maratonhajtás, amelyet a pazar szépségű Szalajka-völgyben rendeztek. A hét akadállyal nehezített 24,4 kilométer hosszú pálya mentén az eső ellenére legalább ötvenezer néző szurkolt. Diadal és tragédia kart karba öltve jelennek meg itt — ez talán a legszebb a maratonhajtásban. Tajtékos, habzó szájjal küszködő lovak küzdelme, a hajtők fizikai állóképességét és idegi felkészültségét próbára tevő verseny ez. Fülöp herceg már az első kilométereken feladta a versenyt, a holland Velstrát szabálytalanságért kizárták, a csehszlovák Duda beszorult az akadályok közé, az elsőből ugyan még kiostorozta a lovakat, de a következőkben már feladásra kényszerült. A nagy ellenfelek elhullta után Bárdos György és a magyar csapat valamennyi tagja diadalittasan, a közönség ovációja közepette robogott be a célba! A sajtóklubban néhányan már Bárdos fölényes győzelméről szóló cikkeiket fogalmazták, külföldi kollégák közül pedig sokan a hazai pálya előnyéről értekeztek, mondván, ezen az ördögi pályán csak a magyarok tudnak végighajtani. Ellenérvet éppen Auguste Duboy úr, a Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) svájci kiküldöttje szolgáltatott, aki a verseny megkezdése előtt az ötödik akadály nehezítését kérte. Amikor a pálya készítői azzal érveltek, hogy így sem lesz könnyű teljesíteni ezt a számot, Auguste Duboy úr sokat mondó igazsággal válaszolt: „Aki itt nyer, az a világ legjobbja. A nehezebb akadály sem lehet neki gond!” A világ legjobb fogathajtója Juhász László, Magyarország! Stílszerű hasonlattal, Juhász sötét lóként tört az élre. Klasszisát már Apeldoornban igazolta 1982-ben, ahol világbajnoki bronzérmet szerzett. (De ki tudja, miért, ez a világbajnokság valahogyan mégiscsak Bárdosé volt, aki rontott ugyan az akadályhajtás nehéz versenyében, ami nem csoda, hiszen nagy felelősség nehezedett a vállára. Meg is viselte a vereség . . .) A magyarok egyéniben és csapatban K. O-val győzték le ellenfeleiket. Az összetett egyéniben az első öt helyen magyar hajtó végzett, természetesen a csapatnak járó világbajnoki aranyérem is a miénk lett. Az augusztus 20-án, Szilvásváradon összegyűlt közönség mámorosán éljenezte a magyar győzelmet. Csak egyetlen úr akadt a közönség soraiban, aki piros felöltőjében, fején sárga cilinderrel, a hóna alatt sétapálcával egykedvűen sétálgatott. Ez az úr nem volt más, mint Mr. Johnnie Walker és az élelmesebbek nyomban rájöttek, érdemes követni őt, mert ahova ő megy, ott is lehet ünnepelni ... LINTNER SÁNDOR Újra itthon... Puskás öcsi, vagy sokaknak már öcsi bácsi, a Honvéd és a válogatott világhírű kapitánya, a kétszeres nagypapa újra itthon járt. Egykori szűkebb hazája szomszédságában, a Kispest határában épült Aero Hotelben szállt meg, s felesége mellett lánya és két unokája is elkísérte. Napjai mozgalmasan teltek. A régi barátokkal, játékostársakkal való sűrű találkozások mellett arra is szakított időt magának, hogy beüljön a fogorvosi székbe, dedikálja a róla szóló könyv újabb kiadását a türelmesen sorban álló érdeklődők százainak, és természetesen játszott is, gólt is rúgott a Honvéd egykori jobbszélsőjének, a tavaly elhunyt Budai Lászlónak emlékére rendezett Fradi—Honvéd öregfiúk mérkőzésen. Madridból érkezett, s hamarosan Port Saidba utazik majd, ahol ismét edzői szerepkört vállalt. Ezúttal is a Vigadó téri Dunakorzó étteremben találkoztunk. — Nagyszerű dolog idehaza lenni — mondta. — Mindig meglepődöm, hogy még nem felejtettek el, s mennyire szeretnek az emberek !... Puskás a fogorvosi székben ... ... és a pályán, ahogy éppen Szűcs Lajost próbálja kicselezni FOTO: KEGYES ANDRÁS 26
