Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-29 / 20. szám
VADÁSZATTUDOMANY LEMEZBEMUTATÓ Pák Dienes 1829-ben közzétett munkáját adta ki újra az Állami Könyvterjesztő Vállalat reprint kiadásban. A „nemzeti nyelv s iparkodás” nemeslelkű szolgálata tetszik ki ebből a több mint százötven éves munkából. Vadászattörténet, honi szakkifejezések szótára, vadászattechnikai alapvetés, vadgazdálkodás, szakirodalmi kútfők ismertetése, vadász-madarász kalendárium, fegyvertörténet, kopónevelési kézikönyv és vadtipológia fejezetei teszik ki ezt a könyvet. Szerzője az emberiséggel egykorú tevékenységet elemzi két „kötetben”, mint az önvédelem, az élelem- és ruházatszerzés tradicionális gyakorlatát: megkülönbözteti a szükséget, a mesterséget és a mulatságot, ősi nevekből vezeti le a történeti összefüggéseket, elfeledett vagy sosem ismert vadásznépeket mutat be, szinte azt mondhatnánk: „szociográfiát” ír e kultúrtörténetileg is izgalmas tevékenységről. A „könyvek” szerkezete, az ismeretanyag „fölvezetése” tudós hagyományokhoz méltó eligazodási biztonságot mutat: az áttekintés komótos alapossággal komponált, történeti kútfőkre alapozott, nemes mívű anyag. A régi magyar solymászat jó híre, a főúri vadaskertek hajdani becse, a kastélyok vizslanevelő udvarnépének megbecsülése mind-mind előzménye Pák Dienes természetbúvár szenvedélyének, hisz e hagyományos értékek tiszteletét ő sem mulaszthatja el. Ám munkájának célja mégsem pusztán egy vadászati kézikönyv megalkotása: szerény terve a vadászattudomány hazai alapjainak lerakása, a nemzeti vadgazdálkodás (ápolás, gondozás, tilalmak, stb.) megtervezése és elfogadtatása, a vadászati szokások és tapasztalatok összegzése, valamint egy bőséges „szakmai szókészlet” létrehozása volt. Mindezek alapján Pák Dienes könyvét nem csupán mint egy ismeretág alapozó szakmunkáját, nemcsak mint természettudományos ismeretterjesztést, hanem mint a magyar művelődéstörténet egyik fontos forrását kell értékelnünk: rendszerező szemlélete, ismeretgazdagító törekvése, az avatatlanok számára is érthető, sőt élvezetes stílusa, tudós nézőpontja teszi korszakos nagyságát. Kultúrhistóriai helyét nem egyszerűen a napjainkban újrafölfedezésre méltatott magyar felvilágosodás rangos teljesítményei között kell keresnünk, hanem annak az európai igényű szellemi mozgalomnak méltó helyén, amelynek gondolkodástörténeti jelentősége talán napjainkban is érezteti hatását. Rendszerezett tudás, szisztematikus gondolkodás és tapasztalati érzék nélkül egyetlen korszak sem képes kiemelkedő produktumokra ... — Pák Dienes lerakta alapjait annak a tudománynak, melynek fejlődése talán a huszadik század emberének természethez való viszonyát, táplálkozási kultúráját, szórakozási és sportolási szokásait vagy éppenséggel gazdálkodását is befolyásolta. Ez a munka, a „Vadászattudomány” jelent meg most a könyvkereskedések polcain. A. GERGELY ANDRÁS "MERT AZ ISTENNEK BESZÉDE ÉLŐ ÉS HATÓ" (A Zsidókhoz irt levél 4.12) "KOR THE WORD OK (,<>[) IS ALIVE AND ACTIVE" (The led« to the Hebrews 4,12) A Biblia magyar nyelvre történő átültetése a XV. századból való, de a legnagyobb tekintélyt a Károli Gáspárféle, Vizsolyban, 1590-ben megjelent teljes fordítás szerezte meg, mely a protestáns egyházaknak, több-kevesebb módosításokkal a legutóbbi időkig hitelesnek számított. (A nagy munka minden valószínűség szerint 1586-ban kezdődött, Rákóczi Zsigmond, akkor egri főkapitány és Báthory István országbíró támogatásával. A nyomtatást Mantskovit Bálint végezte, akit ezért telepítettek nyomdájával együtt Vizsolyba.) Az eredeti műről nemrég jelent meg fakszimile-kiadás a Helikon Kiadó műhelyében; részleteiből pedig a Magyar Bibliatanács megbízásából és a Bibliatársulatok Világszövetsége segítségével a Református Sajtóosztály készíttetett hanglemezt. A szövegválogatást Jakab Miklós református lelkész végezte, Károli Gáspár fordítását Szenczi Molnár Albert javításai nyomán Mészöly Dezső szerkesztette. Bánffy György színművész tolmácsolásában hallhatjuk a szöveget. A lemez A oldalán a Zsoltárok Könyvéből három zsoltárt mond el. A huszonharmadik így kezdődik: „...Az Ür az én pásztorom, azért semmiben nem fogyatkozom...” A továbbiakban „Az prédikátor” Salamon könyvéből és Ézsaiás könyvéből ad elő a művész, míg a folytatás Szent Máté és Szent Márk „írása szerént való evangélium” ötödik, illetve nyolcadik része. A lemez B oldalán hallhatók a Szent Lukács és Szent János „írása szerént való evangéliumok” válogatásai, ezek után „Az szent apostoloknak cselekedetekről való könyv”-éből olvas fel, s végül Pál apostolnak Korinthus városba írott első leveléből idéz. A lemezborító a szent szövegek rflSP- gyár és angol változatá^js tartalmazza. — h — Tavaly karácsonykor új együttes mutatkozott be a Zeneakadémián, Budapesti Fesztiválzenekar néven. Ez alkalmi társulatban olyan muzsikusok vesznek részt, akik úgy érzik nagyjából azonos, vagy egymáshoz közel álló az elképzelésük és fölfogásuk az adott zeneműről. E muzsikusok nem hagyják ott állandó munkahelyüket, az Állami Hangversenyzenekart, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát, az Állami Operaház együttesét, a Liszt Ferenc Kamarazenekart, csak egy évben háromszor játszanak együtt: a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, nyaranként és karácsony tájékán lépnének föl néhány koncerten, és készítenének műsorukról lemezfelvételt. Két, viszonylag fiatal művész, Fischer Iván és Kocsis Zoltán kezdeményezésére alakult meg, majd mutatkozott be a zenekar az említett koncerten és készült el első lemezük, amelyre a hangverseny műsorából — fájdalom — nem fért rá Kocsis Zoltán kiváló zongorajátéka. A szépen sikerült felvételen megszólal a kitűnő Mozart-interpretátor, Fischer Iván értelmezésében az 550-es Köchel-jegyzékszámú nagy g-moll szimfónia, Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájának hatásos nyitánya, az adagietto-tétel Mahler V. szimfóniájából, valamint ráadásdarabként Brahms I. magyar tánca és Johann Strauss Kiránduló vonat című gyorspolkája. Akik a koncerten jelen voltak, vagy a televíziós közvetítést nézték, láthatták, hogy Strauss művének előadásán egy kalauz is szerepelt és a muzsikusok jegyeit kezelte; Kocsis Zoltán volt, aki ilyen játékos módon is kifejezte e zenekarnak komoly és magas színvonala mellett ifjúi lendületét és oldott derűjét. Rokonszenves művésszel ismertet meg az az új lemez, amelyen B. Nagy János olasz zeneszerzők, Rossini, Donizetti, Verdi, Puccini, Ponchielli és Giordano operáiból ad elő áriákat. Ez a tehetséges tenorista, aki 1971-ben első operaházi szerepében, a Carmen Don Jósé tizedeseként nagy elismerés közepette mutatkozott be, sorra aratta itthon és külföldön sikereit. Repertoárja az elmúlt tizenhárom év alatt nemcsak mennyiségét tekintve gazdagodott, hanem a feladatok súlyát, nehézségi fokát illetően is. Szerepei között megtalálhatók az olyan lírai alkatú hősök, mint például Des Grieux Puccini Manón Lescaut-jából, Cavaradossi a Toscában, Canio a Bajazzókban, Alfred a Traviatában és az egyik leglíraibb, egyben legismertebb és legnépszerűbb tenorszólam, a mantuai herceg a Rigolettóban. B, Nagy János énekesi alkatának igazi területe — ezt mutatja eddigi repertoárja is — az olasz opera bel cantovilága. Tanúskodik róla e lemezen Amoldo negyedik felvonásbeli áriája Rossini Teli Vilmoséiból; ez az ária körülbelül olyan erőpróba az énekesek számára, mint Donizetti operájának, Az ezred lányának egyik dallama; Arnoldóként nyolc, Tóniéként hét magas C-t kell kiénekelni. Az olyan ismert, operák mellett, mint amilyen a Lammermoori Lucia, a Manón Lescaut, a Tosca, a Turandot, Az álarcosbál, a Gioconda, vagy az Andrea Chénier egy-egy híres áriája, lemezén megszólaltat a művész Donizetti A kegyencnőjéből és Verdi A két Foscarijából is egy-egy részletet. A szép tenorhanggal rendelkező művészt, aki első önálló lemezén stílszerűen olasz nyelven adja elő az áriákat, az Állami Operaház zenekara kíséri, Medveczky Adám vezényletével. , . (gabor) 22
