Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-15 / 18-19. szám
Anarminohárom nemzet alkotóinak bemutatkozási lehetőséget adó velenoei biennáló mindig a sokszínűség, a formai változatosság jegyében rendeztetik meg. Az eseményre számos alkotó, műkritikusok, ismert műkereskedők, a képzőművészeti élet jelesei mennek el, hiszen a velencei biennáló nemcsak a művek felvonultatásához nyújt lehetőséget, hanem mindazok találkozásához, akiknek közük van a modem képzőművészethez. Persze az anyag ismeretében nagy kérdés, hogy mit tarthat modemnek a látogató? A stílusok sokfélesége ugyanis kioltja egymást, s egyértelművé teszi, hogy korunknak nincsen egyetlen uralkodó irányzata sem. Ebben a megfoghatatlan sokszínűségben, és persze, mindezek ellenére a 41. biennálén különleges jelentőséget kapott a magyar pavilonban huszonhat kompozícióval bemutatkozó Varga Imre. Már a megnyitó perceitől rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg munkái iránt. A nemzetközi képzőművészetet mérlegre tevő velencei szupertárlat anyagának ismeretében állíthatom: nem véletlen a felfokozott érdeldődés. Varga Imre ugyanis olyan szobrászati anyaggal jelent meg, amely manapság immár szokatlan, s épp emiatt kihívó is. Nincs a seregszemlén még egy alkotó, aki a művészeti ág hagyományos értékeit megőrizve ilyen formailag mégis új, tartalmában gazdag és leglényegét illetően emberarcú művészettel jelentkezne. Az életmű rendkívül tudatosan kiválogatott szeletét mutatja be a művész, s azzal is bámulatba ejti látogatóit, hogy az életnagyságú művektől a lírai vagy drámaian groteszk kisplasztikáig terjed skálája. De ez az igen tudatosan kiválasztott anyag sem érné el az említett hatást, ha a művész és a tárlatépítést rendkívül képzeletgazdagon megoldó építész Vadász György nem dolgozik ilyen közös ihletettséggei. A pavilonban fontos szerepet kaptak a szobrok hátteréül szolgáló függönyök, amelyek hol nyugtalanítóan lilába, máskor szürkéből a vakító fehérbe váltanak. A művész úgy komponálta tárlatát, hogy tematikai váltással vezeti be látogatóit munkásságának lényegébe és rejtelmeibe. A pavilon bejárata előtt a lovon ülő Szent Erzsébet és Lajos király figurája áll. Belül a szekszárdi Prométheusz kompozíció egyik krómacél vaskeselyűje lebeg. S az első terembe lépve a függönnyel raffináltan szentéllyé alakított kicsiny térben a Madonna előtt hódoló országalapító Szent Istvánnal találja magát szemben a látogató. (Az eredeti kompozíció Rómában, a Szent Péter Bazilika altemplomában felépített magyar kápolnában látható.) E kompozíció rendkívül szuggésztív hatását odébb az Orpheusz figura oldja fel: az érzelmek világába vezet, Varga Imre híres A la recherche sorozatának darabjaihoz. Majd ismét a dráma kap hangot: a Hősi Emlékmű című kompozíciósor katonafigurái. Egy nagyszerű életmű ívét rajzolta fel a velencei biennálé magyar pavilonjában Varga Imre. A látogatók észrevették: egy európai értékű művészetet teremtő szobrász műveiből kaptak ízelítőt úgy, hogy a kiválogatott anyagban a teljességet pillanthatták meg. HARANGOZÓ MÁRTA 1. A Prométheusz szobor Szekszárdon 2. A velencei biennálé magyar pavilonjának bejárata előtt Varga Imre: Szent Erzsébet és Lajos király 3. Varga Imre: Szent István (Eredetije a vatikáni Magyar Kápolnában látható) 4. Varga Imre: La Charogne, háttérben a Hommage a Manet című porcelánszobor 5. Varga Imre: a szekszárdi Prométheusz saskeselyűje FOTÓ:GABOR VIKTOR 31
