Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-15 / 18-19. szám
nem indokolnák, hogy túlontúl szigorúak legyünk. A gazdaságosabb ivóvízfelhasználást persze mi is szorgalmazzuk. Nem vagyunk ellene a kertek locsolásának sem, ha az nem lépi túl az ésszerű mértéket. Locsolási tilalom elrendelését csak a legvégső esetben, nagy szárazság, igen alacsony vízállás idején javasoljuk a Fővárosi Tanácsnak. Hiszen azt is látnunk kell, hogy az öntözött kertek értéket teremnek: zöldséget, gyümölcsöt. Terjesztünk azonban egy kiadványt a locsolás szerintünk ésszerű módjáról, amelyben szárazságtűrő, rendszeres locsolást nem igénylő dísznövényeket is ajánlunk. Érdekes egyébként, hogy a családi házakban, ahol kert is van, csupán 70—100 liter víz fogy naponta, a lakótelepeken azonban családonként mintegy 200 liter. A látszólagos ellentmondásnak az az oka, hogy a kerttulajdonosok az esővizet is összegyűjtik, azzal is locsolnak, ráadásul takarékosságra ösztönzi őket a vízdíj, amit a blokk-házakban élők a lakbérbe számítva fizetnek. Nemrégiben egy olyan szerkezetet szabadalmaztattunk, amely a víz folyását függetleníti a változó vezetéki nyomástól, s így lehetővé teszi a sokemeletes házakban a gazdaságosabb vízfelhasználást. Emellett arra is törekszünk, hogy a vízelfolyások, szivárgások mihamarabb kijavíttassanak. — Melyek a közelmúlt legjelentősebb beruházásai? — Elsőként a vezetékhálózat bővítését és folyamatos felújítását említeném. A csövek átlagéletkora meglehetősen magas, ötven év körüli. Sajnos az ötvenes években évek múltak el vezetékfelújítás nélkül, ennek is „köszönhető”, hogy csak pár éve jutottunk el odáig, hogy a nyári vízhiány nem általános, csupán egy-egy körzetben észlelhető. Egyébként meg kell jegyezzem, jól dolgoztak eleink, néhány igen régi szakaszunk még ma is jó állapotban van. Mintegy háromszáz kilométer szorul sürgős felújításra, cserére. A csöveket csepeli vasbetoncső gyárunkból szállítjuk. Egyéb, újabb létesítményeink közül megemlíteném a kétszer negyvenezer köbméteres gellérthegyi tározó medencét (összesen 330 ezer köbmétert tudunk tárolni a fővárosban), a békásmegyeri lakótelepnél épült gépházat, a háromezer köbméteres víztornyot az egyik pestlőrinci lakótelepen, melyek építésekor nagy szenzáció volt a 3400 tonnás tároló egyszerre való felemelése. A Csepel-szigeten kutak, szivattyúház és vízkezelő épült, mintegy kétmilliárd forintért. — Nem régi beruházás magasba törő székházuk is, ahol most beszélgetünk. Őszintén szólva nekem eszembe jidtatja Parkinson egyik törvényét... — Nos, megmagyarázom, mi mindenre kell a tizennégy emelet. Az évről évre sorrakerülő nagy értékű munkálatokat a tervezéstől a kivitelezésig mi magunk végezzük; kell hát tervezési és b eruházási osztály. Széles körű lakossági kapcsol ataink vannak, mindezért a vízgazdálkodási és a vízértékesítési osztály a felelős, ez utóbbi olvastatja le például a vízórákat. Itt fogadja az érdeklődőket a Közmű Információs Iroda, a vízellátásról és minden más közműről — azok bekötéséről — is adunk felvilágosítást. Az épületben üzemel egy diszpécser- és számító központ, és csatlakozik az irodaházhoz egv ezer személyes munkásszállás is. Tulajdonképpen arról van szó, hogy most egy helyen működik mindaz a részlegünk, ami azelőtt szétszórva, a város különböző pontjain volt található. ' BALÁZS ISTVÁN 1. A Fővárosi Vízmű káposztásmegyeri főtelepe 2. Szerelik a vasbetoncsövek vázát a vízmű csepeli üzemében 3. A káposztásmegyeri főtelep egyik vezérlőpultja (Ez a részleg szolgáltatja Budapest vízigényének több mint a felét) 4. A főtelep szivattyúháza még a század elején épült 5. Csöfektetés a Váci úton 6. így festett feltöltés előtt a gellérthegyi víztározó egyik hatalmas medencéje FOTÓ: BOROS JENŐ ÉS MTI 13
