Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-01-21 / 1-2. szám
Mezeynek sokan szurkolnak 1. Mezey György szövetségi kapitány a kispaaon 2. Szusza Ferenc, a hatvanéves egykori újpesti csatár 3. Töröcsik András (jobboldalt, fehér mezben) jobb formában, mint eddig bármikor FOTO: FARKAS JÓZSEF ÉS ZÁHONYI IVAN A labdarúgók már a bajnokság i folytatására, a március elején kezdődő tavaszi mérkőzésekre készülnek. A Székesfehérvárra viszszatért Kovács Ferenc irányításával ismét magára talált Videoton az első helyen várja a tavaszi idényt, bár csak jobb gólkülönbségével előzi meg a Honvéd gárdáját. A válogatott — az angolok elleni kisiklást (0—3) leszámítva — új arcát mutatta. Az Európa-bajnoki döntőbe végül mégis bejutott dánok legyőzése (1—0) mellett a Német Szövetségi Köztársaság válogatottjával (1—1 és a görögökkel idegenben (2—2) döntetlenre végzett. Az olimpiai csapat még versenyben van, bár a Los Angeles-i repülőjegy megszerzéséhez idegenben kellene legyőzni a szovjet együttest az áprilisi mérkőzésen. A nemzetközi kupában is van még magyar résztvevő. Az Üjpesti Dózsa a címvédő Aberdeen csapatával játszik majd márciusban az elődöntőbe jutásért a Kupagyőztesek Európa Kupájában. Magyar csapat (a Honvéd) 1979-ben szerepelt utoljára a nemzetközi kupák nagy érdeklődéssel kísért mérkőzésein a legjobb nyolc között. A bajnokságban több vihar korbácsolta fel a kedélyeket. Már a nyári szünetben volt néhány edzőváltozás. így a Videotonba — mint említettük — Kovács Ferenc, volt szövetségi kapitány került vissza. Kapitányutóda, Mészöly Kálmán pedig ismét régi klubja, a Vasas edzéseit vezeti. A Csepelnél az egykori bajnokcsapatban játszó Keszthelyi Mihály helyett dr. Puskás Lajos, a Vasas válogatott csatára, az MTK-nál Palicskó Tibor, a játékosok tíz évvel ezelőtti lázadása alkalmával egyszer már menesztett volt válogatott hátvéd, Zalaegerszegen Gellei Imre, Pécsett pedig a volt játékos Rónai István lett a tréner. A küzdelem megindulása után előbb Nyíregyházán történt változás, ahol dr. Magyar Lajost Kovács Imre, az 50-es évekbeli MTK-fedezet váltotta fel, s az idény végén, az FTC sorozatos kudarcai nyomán — a csapat 12. lett az őszi idényben — Novák Dezső is „felállt”, a Ferencváros kispadjáról. Mindez azt jelenti, hogy az első osztályú csapatok felénél új kezekbe került a marsallbot. A játékosállományban azonban nem voltak jelentősebb változások. Nyilván azért sem, mert az új, bizonyos fokú önellátást megkövetelő ösztönzési rendszer életbelépése óta egyelőre még nem tudták megfelelően szabályozni a játékosok hazai klubcseréjét. Nem érvényesül az a mindenki által elismert elv, hogy a válogatott játékosok többsége a nemzetközi kupákban is szereplő csapatokat is erősítse. Különösen jó példa erre a Ferencváros esete. A zöld-fehérek a szövetség beleegyezésével külföldre engedték Nyilasit és Szokoiait, két válogatott játékosukat. Ám a távozottakat nem tudták pótolni. Nyilasi Bécsben, az Austria csapatában beváltotta a szerepléséhez fűzött reményeket. Támadó, góllövő feladatkört kapott, s az őszi idényt 16 (!) találatával a góllövőlista élén zárta. A külföldre került játékosok közül Katzirz (Sporting Lisszabon), az újpesti Nagy László (Locarno), Váradi Béla (a francia második ligában) egyaránt megállta a helyét. Egyedül Póczik, a győriek kapitánya nem tudott bizonyítani a Standard Liege csapatánál — súlyos sérülése miatt. Az előrehaladást az is akadályozza, hogy — főleg egyes vidéki városokban — a másodosztályban vagy a megyei bajnokságban szereplő játékosok jóval kisebb erőbedobásért, halványabb teljesítményért is az élvonalban szereplőkhöz hasonló jövedelmet élveznek. Azaz egy-egy igazán kiváló játékos és egy közepes képességű labdarúgó kereseti lehetőségei között nincs kellő különbség. Márpedig a futballban, ahol a gólok kedvéért telnek meg a lelátók, s a cégek a televíziós közvetítések reményében sorra jelentkeznek hirdetési igényeikkel, a pénz komoly mozgatóerő, ma már a játékosok egyik fő ösztönzője. A labdarúgókat tehát érdekeltté kell tenni a csapat szereplésében, eredményességében. A nézők igénye is érthető, hiszen a sportkedvelő jó játékot, gólokat kíván látni. A játékosokat bizonyára meggondolásra késztette a szövetség intézkedése, amellyel 1983 nyarán mintegy kétmillió forintos év végi prémium- kifizetését letiltották a központi alapból. Az összeget, az őszi büntetésekkel együtt — amit az igyekezet hiánya miatt mértek néhány csapatra, köztük az Újpesti Dózsa és a Honvéd legénységére — most teljes egészében az utánpótlás nevelésére fordítják. Mezey György, az új szövetségi kapitány az igyekvő, a kilencven percen át lelkesen harcoló, a küzdelmesebb játékfelfogásra fizikailag is alkalmasabbnak tűnő játékosokra épít. így került a válogatottba és lett rövid időn belül a csapat egyik oszlopa Róth Antal, a pécsiek védője és Kőhalmi Gábor aki a Haladás és a Honvéd csapatait megjárva, most — 28 évesen — csepeliként lett válogatott. De ugyanígy hivatkozhatnánk Töröcsik András esetére is. A különösen Újpesten népszerű „Törő” — bár annak idején tizenéves labdarúgó-palántaként éppen Mezey tanítványa volt a vasutasoknál — augusztusban még a válogatott keret összeállításánál sem került szóba ismétlődő gyengébb teljesítményei miatt. Ősszel azután a bajnoki mérkőzéseken és a nemzetközi kupatalálkozókon nyújtott sorozatos jó játékával újra bizalmat kapott, s már a dánok, majd még inkább a görögök ellen a nemzeti tizenegy egyik legjobbja, vezéregyénisége volt. Mezey türelmes és szakértő csapatépítő tevékenysége mindenképpen rokonszenves, a kapitánynak nagyon sok szurkolója van. A magyar labdarúgás helyzetével, jövőjével kapcsolatos vitában egyébként Szusza Ferenc véleményével sem árt megismerkedni. A 463 bajnoki mérkőzésen szerepelt, egykori kiváló újpesti csatár, a Rába ETO, az Újpesti Dózsa, majd külföldön a lengyel Gornik Zabrze, a spanyol Betis és Atletico Madrid sikeres edzője december első napján ünnepelte hatvanadik születésnapját. Gratulációnk után a többi között így értékelt: — A hatvanas évek első felében az azóta már megbukott sportvezetők uniformizálni akarták a magyar futballt. Ennek során amit tulajdonképpen mindig tudtunk, a technikás, tetszetős, rögtönzésekre alapuló közép-európai futballt — azt elfelejtettük. Amit viszont szerettünk volna megtanulni, az átlagosnál jobb fizikai erőnléti felkészültséget, azt a mai napit nem sikerült megszereznünk. így a játékosok többsége kellő szakmai alap nélkül csak botladozik ... Elgondolkoztató vélemény, de a bajok okainak elemző feltárása s a játékosok anyagi érdekeltségének fokozatos megteremtése most már, ha lassan is, csak előre vezet. S az újabb bizonyítási lehetőségre sem kell sokáig várni, hiszen a magyar válogatott már a világbajnoki selejtezőbeli ellenfeleit is megismerte. Hollandia, Ausztria és Ciprus együttesével küzdhetnek majd 1984. májusától az 1986- os világbajnokságon való részvéteiért. VAD DEZSŐ 52
