Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-07-21 / 14-15. szám

Jurták a Pilisi erdőben, a Du­nakanyar legszebb pontján. No nem Batu kán tatárhada tanyázik itt szó sincs róla! Gyerektábor ez: a „Natours” Gyermek Utazási Iroda egyik üdü­lőtelepe. A tábor szinte kihalt, az erdő ne­szeit és a madárdalt hallgatjuk. A szomszédos domb mögül azonban élénk zsivaj árad szét. Megyünk a hangok után — meg is találjuk a gyerekeket. Szanaszét szóródva, néhány pedagógus fel­ügyeletével viháncolnak az erdei játszótéren, lovagolják a birkatü­relmű, fakó pónikat. Van itt egy tanya is, malacokkal, nyulakkal és baromfival. A városi gyerekek íze­lítőt kaphatnak a falusi gazdasá­gok életéből. „Ki akar malacot etetni?” — kérdezték a pedagógusok. Eleinte nemigen akadt vállalkozó — a nyuszisimogatásra annál inkább. ' Később már megszállta a sráco­kat a bátorság, mert a kis erdei ál­latkertben hajlandónak mutatkoz­tak bemászni a kerítések mögé — persze felügyelet mellett —, hogy a szarvasokat és a vaddisznókat kukoricával kínálják. A Pilisi Parkerdő Gazdaság uta­zási irodája két éve működik Na­tours néven — mondja Gémed Károly, az iroda vezetője. — Maga a gazdaság 1975 óta fog­lalkozik gyerekekkel. Az úgyneve­zett jurtatábor a hagyományos út­­törő-vándortáborból nőtt ki. Az eredeti sátrak helyébe jurták lép­tek, majd a tábor sikerén felbuz­dulva kialakítottuk az országos üdülőtelep-hálózatot. — Mit nyújtanak a táboraik? — Balatonföldváron van a vi­torlástábor. Délelőtt 10-től délután 4-ig vízen vannak a gyerekek. Mindenki a korának megfelelő ha­jóosztályban. A hortobágyi lovas­táborban napi négyórányit lehet lovagolni; Budapesten a Normafá­nál a gyepsível, Visegrádon pedig elsősorban a vízisível és az íjászat­tal ismerkedhetnek a gyerekek. Ez persze, csak a fő elfoglaltságot je­lenti, mert számos lehetőség kínál­kozik még az időtöltésre. Az emlí­tett sportokat azonban megtanít­juk az egy hét alatt. — Kik foglalkoznak a gyere­kekkel? — A sportokat fiatal edzők ta­nítják — a Hortobágyon persze csikósok —, a tábori életet pedig egyetemisták és tanárképzős főis­kolások szervezik. Tíz-tizenkét gyerekre jut egy felnőtt. A tapasz­talat szerint ennyi elég is, csak annyira kell kordában tartani őket, hogy baj ne legyen. Egyéb­ként igen öntevékenyek, rengeteg ötletük van — csak győzzük meg­valósítani. — Például? — A Hortobágyon mindig re­mek elfoglaltság a ladikozás a ná­dasban. A gyerekek ezt „lovagi tornává” fejlesztették oly módon, hogy az evezőket rongyokba bu­­gyolálták és megpróbálták egy­mást kilökni a sekély vízbe. A Ba­latonnál mindig előfordulhat rossz, szeles idő, amikor nem lehet vízre szállni. Fogták magukat, biciklit béreltek és elmentek Szántódpusz­­tára lovagolni. Egy ízben — ugyancsak rossz, esős időben — a lányok azzal foglalták el magukat, hogy gyurmából megmintázták a gombakönyv ábrái alapján a Pilis mérges és ehető gombáit. Mire el­készültek, meg is tanulták. — Ez az ötletgazdagság igen el­gondolkodtató. Sokszor hallani ugyanis, hogy a mai gyerekek nem tudnak mit kezdeni magukkal: ül­nek gyönyörű játékaik között és halálra unják magukat. A fenti példák azonban azt bizonyítják, hogy ha értő módon foglalkoznak velük, szinte csodákra képesek. — Mi hagyjuk kibontakozni a kezdeményezőkészségüket — bó­lint Gémesi Károly. — A visegrádi táborban fordult elő, hogy a fel­legvárat akartuk megnézni. Azt javasolták, menjünk éjjel, fák­lyákkal, mert úgy hangulatosabb. Igazuk volt. Persze, az is érdekelte őket, hogy hol volt a király illem­helye ... Miközben beszélgetünk, a fotó­zás miatt összeterelt gyerekek is­mét szétszélednek. — Az első napon mindig így van — magyarázza Bergmann Pál, a visegrádi tábor „programfelelőse”. — Hagyjuk, hogy csapatokba ve­rődve kószáljanak, felfedezzék a vidéket, összebarátkozzanak egy­mással. Estére kialakulnak azok a csoportok, akik szívesen vannak együtt, őket egy jurtában helyez­zük el. A másnapi első program a hajnali vadles. Csak az jön, akit érdekel. Reggel ötkor indulunk. Az első alkalommal legfeljebb nyolcán, tízen vagyunk —, a kö­vetkező reggel azonban az élmény­­beszámolók alapján már több cso­port is alakul... És mindennap van új program: vízisí, íjászat, pónilovaglás, gyep­sí! A „csendvadászat” — a hajnali vagy késő délutáni erdőben törté­nik magnóval —, amellett, hogy remek szórakozás, megtanít egy viselkedési modellt is. Az erdő hangjait ugyanis, csak csendben lehet élvezni. Csendben maradni egy gyerek számára valóban na­gyon nehéz, de később belátják, hogy érdemes ... Finom, hagymás illatok csiklan­dozzák orrunkat. Ma kondérban fő a vacsora. Szállingóznak a fiúk és a kislányok —, a levegőn jól meg­éheztek. Mennek azok, akik már másodszor vannak itt és ismerik a „napirendet”, s nyomukban az újak. Jövőre már ők is tapasztalt táborlakók lesznek. GÖNCZI ANNAMÁRIA FOTO: REZES MOLNÁR ESZTER 4$

Next

/
Thumbnails
Contents