Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-07-21 / 14-15. szám
Mégis csaknem két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy sok kezdeményezés, gyűjtés után a múzeum megnyílhasson. 1915-ben, az első kiállítás bemutatásakor a múzeum még nagyon szerény intézmény. Egy bérlakás három kis szobájában működik. De sokan dolgoznak, hogy a gyűjtemény szépségét, különlegességét emeljék; tudós rabbik, egyetemi tanárok, lapszerkesztők, művészek. Az intézmény lassan fejlődik. Előbb a háború, aztán a fehérterror gyilkos antiszemitizmusa nem teszi lehetővé a gyors fejlődést. Pedig az alapítók és a vezetők pontosan tudják, mi a zsidó múzeum feladata. Ez a feladat — ahogy már az első években megfogalmazzák — kettős: gyűjteni és bemutatni a magyar zsidóság történetére vonatkozó dokumentumokat, mindazokat a tárgyakat, iratokat, képeket, amelyeknek alapján végig lehet kísérni a magyar zsidóság történetét; és bemutatni azokat a művészeti alkotásokat, amelyek a magyar és a magyarországi művészetet a zsidóság sajátos színeivel gazdagítják. Ez a feladat ma is. Budapesten, 1859-ben a Dohány utcában épült fel Európa legnagyobb zsinagógája, a köznyelven Dohány utcai templomnak nevezett mór stílusú, monumentális épület. A mellette levő két telken két kis bérház állt. A házakat lerombolták. Már a húszas években felmerül, hogy ezen a telken kultúrházat kellene építeni és 1930—31-ben valóban felépül Vágó László és Faragó Ferenc tervei alapján a múzeum mai otthona. Kivitelezése pontosan követi a zsinagóga stílusát, homlokzatán váltakozik a sötét és világos téglákból álló díszítés, ablakainak ornamentikája azonos a templom ablakaiéval, kupolái a templom kupoláinak kicsinyített másolatai. Az új épületet, az új múzeumot 1932-ben avatják fel. Alig egyesztendős a múzeum, amikor Hitler uralomra kerül. A külvilág egyre ellenségesebb a zsidósággal szemben, előbb elszigeteli, később teljességgel kizárja a társadalmi, a gazdasági, a kulturális élet minden területéről. A zsidóság kénytelen teljesen befelé fordulni. A zsidó képzőművészek számára már nincs kiállítási lehetőség, a múzeum tehát egyre több festmény- és szoborkiállítást rendez. A folyóiratok már nem közük a zsidó szerzők műveit, a múzeum tehát folyóiratot ad ki. A tudományos és népszerű előadások témája egyre fokozatosabban zsidóellenes, a múzeum tehát előadásokat és előadás-sorozatokat rendez. A múzeum történeti kiállításai is megszaporodnak. Ezeknek a kiállításoknak lényegileg egy feladatuk van: érvekkel, dokumentumokkal bizonyítják, hogy a zsidóság évszázadok óta szerves része az országnak, amelyet hazájának tekint és fejlődéséért sokat és eredményesen tevékenykedik. A múzeum történetének ez a korszaka 1942-ben véget ért. A múzeum akkori vezetői tudták, hogy nem megy tovább és elhatározták a gyűjtemény elrejtését. Es akadt két kitűnő műtörténész, két kitűnő, bátor és lelkes asszony, Bárányné Oberschall Magda és Tápai Szabó Gabriella — a Nemzeti Múzeum munkatársai — akik a legnagyobb titkokban elrejtették a Zsidó Múzeum féltett kincseit rejtő ládákat a Nemzeti Múzeum pincéjében. Gyűjteményünk átvészelte a német megszállást, a háborút, Budapest ostromát. Hiánytalanul került vissza a múzeumba. 1947-ben avatják újra. Ekkor három állandó kiállítása van. A történeti kiállítás bemutatja a magyar zsidóság történetét a kezdeti korszakoktól a felszabadulásig. Az iparművészeti kiállítás bemutatja mindazokat a kegyszereket, amelyeket a vallásos zsidók használtak. A képzőművészeti kiállítás magyar zsidó festők és szobrászok alkotásait állítja ki. A MEGÚJULT ZSIDÓ MÚZEUM 1947-től ezeket a kiállításokat láthatják a vendégek, majd rövidesen a képzőművészeti állandó kiállítást be kell zárni: az épület egyre rosszabb állapotba kerül, tetőzete szüntelenül beázik, az épület második emelete használhatatlanná válik. Az 1950-es évek végén ezekhez a kiállításokhoz egy újabb is járul: fényképek, eredeti iratok, nyomtatványok tükrében bemutatják a magyar holocaustot. Az idők folyamán az épület állaga egyre rosszabbá válik. Már az első emeletre is átterjed a beázás, a kiállítások zsúfoltak, nehezen áttekinthetők, és nincs elegendő pénz az épület rendbehozatalára. Néhány évvel ezelőtt azonban döntő változás állt be. A magyar kulturális kormányzat szerint a gyűjtemény gazdagsága, egyedülvalósága megérdemli, hogy — noha a Zsidó Múzeum a zsidó képviselet tulajdona és nem állami múzeum — megmentéséért megtegye, ami szükséges. Amit tettek, azért nem lehetünk eléggé hálásak. A Művelődési Minisztérium jelentős összeggel járult hozzá az épület rekonstrukciójához. A Központi Múzeumi Igazgatóság restauráltatta műkincseinket, új berendezést adott; valamint kiállítási szakembereket, akik mindazt, amit mi új kiállításunk megrendezéséhez megálmodtunk, valósággá váltották. Most végre méltó keretbe került a gyűjtemény. Elegáns vitrinek belső lámpasora világítja meg a páratlan szépségű tárgyakat, a zsidó vallás válogatott kegyszereit. Az első terem középponti helyére tóratekercset helyeztünk, — ez a Biblia első öt könyve — kézírásos pergamen tekercsen. Körülötte és a falak mentén ennek a tekercsnek díszítő elemei a magyar és Magyarországon használt ötvösremekek. Díszes templomi függönyök, hímzett textíliák emelik a terem szépségét. A következő terembe az ünnepek kegyszerei kerültek. Közülük is ki kell emelnünk a Herendi Porcelángyárban készült világhírű, kézzel festett szédertálakat (a húsvét előesti szertartáshoz), amelyek mindegyikéből csak egyetlen darab készült. E teremben van még nyolcágú gyertyatartó-gyűjteményünk és néhány nagyon szép kézzel írott kis méretű imakönyvünk is. Ezután a hétköznapok kegyszereivel ismerkedhet meg a látogató. Kiállítottunk rituális tárgyakat, valamint azokat, amelyeket a vallásos zsidók a születés, az esküvő és a halál alkalmával használnak. Itt láthatók szép, kézzel írott, illusztrált házassági szerződéseink és egy különleges kódexünk. Ez a kézzel írott és valamennyi oldalán illusztrált nagyméretű kódex az 1700-as évek végén készült Nagykanizsán. Lapszéli illusztrációi magyar népművészeti hatást mutatnak. Kiállítottuk azt a III. századból származó sírkövet, amely gyűjteményünk egyik legbecsesebb és egyben legrégibb darabja. A sírkövet Esztergom városában találták a múlt század végén. A kő felállításának időpontja — a III. század — azért rendkívül érdekes, mert több száz évvel megelőzi a magyar honfoglalást. Megdöbbentő dokumentumokat, fényképeket, újságcikkeket tár elénk a magyar zsidóság tragédiáját bemutató kiállítás.^ Egy-egy fénykép, egy-egy villanás a zsidótörvények korszakáról, a munkaszolgálatról, a deportálásról, a koncentrációs táborokról, a budapesti gettóról és felszabadításáról — végül a háborús bűnösök felelősségre vonásáról. Ez a kiállítás az Ideiglenes Kormánynak azzal a rendeletével zárul, amely visszavonja, érvényteleníti az összes fasiszta, zsidóellenes rendeleteket, és az antiszemitizmust büntetendő cselekménynek mondja ki. Végül a budapesti zsidóság helyzetéről készült sok jellegzetes fénykép ábrázolja a mai zsidóság sokrétű, tevékeny életét. DB. BENOSCHOFSKY ILONA A ZSIDÓ MC’ZEUM IGAZGATÓJA 34
