Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-01-21 / 1-2. szám

is ilyenek, bár ott a téma gyakran megengedi a szatirikus, ironikus elgondolásokat. Ha skatulyázni akarnám, akkor azt mondanám, hogy szürrealista és hiperrealista, vagy ezeknek a keveréke, de nem akarom skatulyázni, ezért olyan szürrealistának mondom, aki nem hiperrealista és olyan hiperrealistának, aki nem szürrealista.

Rajzai félelmetesen pontosak és részletezők. Vonalai ezreiből építi fel őket, néha nagyítót kell a szemünk elé tartani, hogy minden értékét észrevegyük és élvezzük. Ahhoz a művészcsoporthoz tartozik, amelyik jobban akar rajzolni Dürernél, Leonardónál vagy Holbeinnél, technikai tudásuk, felkészültségük valóban elképesztő.

Karakas Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán kezdte tanulmányait, mestere Iván Szilárd volt. Az első év végén elégtelen rajztudása miatt ott kellett hagynia a Főiskolát. Hetvenegyben már Frankfurtban volt, öt évig tanult az ottani képzőművészeti főiskolán (Städel-Schule), ott szerzett diplomát. Az utolsó évben már tárgyábrázolást tanított az elsőéveseknek, majd 1976-tól 1978-ig aktrajzot a felvételizőknek. Ekkor már megjelentek rajzai az Insel Verlag science fiction évkönyveiben, de illusztrálta Csehov, Gogol és Flaubert műveit is. Csak mellékesen csodálatos nőalakokat rajzolt a német Playboynak, ezeket a lap külön is kinyomatta.

Közben folyamatosan kiállították munkáit Frankfurtban, Londonban, New Yorkban. És persze Újpesten is és Rákospalotán. Rajzait itthon is felfedezték. Láttam őket a Valóságban, az Élet és Irodalomban, az Űj Tükörben és többször a Magyar Hírekben, s a Magyar Nemzetben is abból az alkalomból, hogy részt vett a Műcsarnok „Tisztelet a Szülőföldnek” című kiállításán. Science fiction és fantasztikus illusztrációi a Galaktika című tudományos fantasztikus periodikában is megjelentek.

Amikor itthon van, rója a pesti utcákat, üldögél a barátai között, kortyolgatja a sört vagy a vörösbort. Néha megszólal, néha csak ül és maga elé mered. Arca ilyenkor zárt és befelé forduló.

— Lusta vagy — ugratják a barátai —, nem akarsz dolgozni.

Ilyenkor felriad.

— Nem vagyok lusta — mondja fölényesen —, hiszen dolgozom.

KUCZKA PÉTER

41

de nem vág oda senkinek. Pesten született, ősei talán topcsik, piadok vagy lagumdsik voltak a török háborúk idején, de lehet, hogy jámbor kereskedők. Humorérzékét talán örökölte, de ráragadhatott itthon is. Szerencsére nem veszített belőle semmit. Ez azonban csak viselkedésére vonatkozik és nem a műveire.

Mert a művei nem túlzottan humorosak. Különös alakokat rajzol, fantasztikus gyümölcsöket — ha ugyan gyümölcsök —, nőket, akiknek lábánál agár hever, fejükön ékszerként koponyát hordanak, fölényes pillantású férfit, akinek füléhez fantasztikus szerkezet tapad, szakállas, nagykalapú varázslót, fura biológiai képződményt, amelyről nem tudni, hogy gomba-e vagy vízáztatta, szélcsiszolta fagyökér. És mindezekben van valami rejtélyes feszültség, valami nyugtalan és nyugtalanító. Könyvekhez készített munkái