Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-06-23 / 13. szám
Két hazához, két művészethez kötődve „Hálás vagyok Hollandiának, mert befogadott az üldözések idején, s második hazámon kívül élettársat adott és egzisztenciát nyújtott. Ez az érzés nem ellentétes a szülőföld szeretetével”, — írta diákköri barátjának, a csákánydoroszlói Csaba Józsefnek 1977-ben Forrni Zoltán. Akkoriban volt új az élmény, erős az öröm, amelyet a szülőfölddel újra megtalált kapcsolat okozott. Forrai Zoltán karikatúrái a 20-as években sorra jelentek meg, Németországban, Franciaországban, Angliában, majd a magyar lapokban is, 1938-ig, emigrációja kezdetéig. A hajdani iskolatárssal, Csaba Józseffel elkezdett levelezés jelentette számára az első hazavezető szálat, mely oly erőssé szövődött, hogy 1975 nyarán Forrai Zoltán a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta azokat a rajzait, amelyeket 1938 előtt Magyarországon készített és magával vitt az emigrációba. Az ajándékozás előzménye egy 1974-es kiállítás volt, — A karikatúra a történelemben —, amelyen elveszettnek hitt Forrai-rajzok kerültek elő. A művész a múzeummal levelezve később megtudta, hogy a megszűnt parlamenti múzeumból kerültek rajzai (84 karikatúra) a Magyar Nemzeti Múzeumba. A kiállítás, a törődés viszonzásaként a művész 71 eredeti rajzát ajánlotta fel és küldte el a múzeumnak. „Nagy belső elégtétel számomra, hogy pont azok a munkáim, amelyek végett a szülőhazámat elhagyni kényszerültem, ilyen megtisztelő helyre térnek vissza. Ezeknek a munkáimnak ott volt az akkori idők és viszonyok között az inspiráló forrásuk; helyük, lényegük és alakjai érthetetlen volnának más nép számára” — írta. Ma Forrai Zoltántól a legteljesebb anyagot a szombathelyi Savaria Múzeumban találjuk. Az újra megtalált barát, Csaba József rakosgatta, gyűjtögette az életút dokumentumait, leveleket, rajzokat, újságcikkeket. Forrai Zoltán fotókkal, rajzokkal, életrajzzal bővítette az anyagot és a 118 lapos dossziét a Savaria Múzeum helytörténeti osztályára bízta: „Azért esett a választásom a múzeumra, mert fiatalkori emlékek fűznek hozzá. Nem csupán gyakori látogatója voltam, hanem egy ízben, serdülő diák koromban, egy amatőr rajzoló csoporttal együttesen jó magam is kiállítottam ott néhány rajzomat. Jólesik, ha szűkebb értelemben vett szülőföldemen ekként nyomom marad.” Forrai Zoltán életében nemcsak az otthonváltás volt döntő szerepű. Művészi kifejező formát is változtatott: Magyarországon karikaturistaként, Hollandiában fotósként tartják számon. Azok a felvételei, amelyék Hollandia német megszállása előtt, illetve 1945 után készültek, ma már kurióziumok. 1964-ig Amszterdamban élt. Kedvenc helye a Waterloo tér volt, az óoskapiac, amely a hajdani, budapesti Teleki térre emlékeztette. Gyűltek az életképek a térről, megörökítette a hétköznapok költészetét, derűjét, küzdelmét. A modern városépítészet, a metróépítés megpecsételte a régi Waterloo tér sorsát: a hetvenes években átépítették, a zsibárusoknak új területet jelöltek ki. Az amszterdamiak nehezen nyugodtak bele a régi hangulat elvesztésébe, számukra vigaszul szolgál Forrai Zoltán fotóalbuma. 1979-ben jelent meg a könyv, szövegét Evert Werkmann írta. Forrai Zoltán riporteri kedve, szociális érdeklődése, szenvedélyes fotózása nélkül csak a szájhagyomány őrizhetné az eltűnt ócskapiac emlékét. BUDAI RÖZSA 1-2. A régi Waterlooplein kínálata 3. Forrai Zoltán 4. A Waterlooplein c. könyv cimlapja 5. Forrai-karikatúra: A balettsúgó ROSTA JÓZSEF REPRODUKCIÓI 12 r
