Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-06-09 / 12. szám

Mint egy ölelkező rím fogja közre május „köztes” vasárnapjait két szép ünnep: az első vasárnapon Anyák Napja, az utolsó e havin a Gyermeknap. E napokra is illik: igazán akkor meghittek, fényesek, örömmel vártak-fogadottak, ha az év többi napjain is az ünnepeket életre hívó érzelmek jegyében közelítünk a köszöntöttekhez. Ha most, a gyermeknap utáni héten is kisütünk valami gyermekeink kedvére való programot, ha a rövid hétköznapi délutánokon, estéken nem hessegetjük el túl gyakran- bokros, ám tán halasztható teendőinkre hivatkozva - sakkpartiért,

közös legózásért, babázásért, kuncsorgó fiunkat, lányunkat.

Ami a gyermekprogramokat illeti, a budapesti választék egyre színesebb, ■ egyre kevésbé kínálja a „nincs hová vinni a gyereket” alibijét. Szinte minden kerületben található egy-egy hétvégi „játszóház” (általában a művelődési házakban), ahol bábok, agyagfigurák, papírhajtogatások, háncsjátékok készülnek a szombat-vasárnapi ebéd előtt, változatlanul hódítanak a gyermektáncházak, népi gyermekjátékklubba invitálnak Kőbányán, természettudományos játszóházba hívják a nagyobbacskákat Kelenföldön. Rezes Molnár Eszter képriportja pedig a Kertészeti Egyetem Klubjában

— és körötte - készült, egy budapesti gyermeknapon, a sok közül . ..