Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-05-26 / 11. szám
A fizikus tibetit tanul 1982 őszétől fogva tíz keleti nyelvet tanítanak Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem belső-ázsiai tanszéke és a Körösi Csorna Társaság közös kurzusán: japánt, arabot, hébert, hindit, szanszkritet, kínait, koreait, tibetit, perzsát, szuahélit. — A Keleti Nyelvek Szemináriuma a gyakorlatias érdeklődés mellett egyéb célokat is szolgál — mondja Térjék József, a Körösi Csorna Társaság titkára. Furcsa ellentmondás: hazánk egy évszázada világhírű az orientalisztikában (ötven nemzetközileg elismert szakemberünk van), s hosszú ideig egyetlen helyen sem lehetett klubszerűén keleti nyelvet tanulni, pedig az orientalisztikának is szüksége van utánpótlásra. Bekopogok az egyik terembe; a hallgatók félévi vizsgadolgozatukat írják — kínaiul. Egyikőjük dr. Gerle Adél. Tanára szerint igen szorgalmas. — Miért oly fontos önnek a kínai? — kérdem. — Hol is kezdjem? Engem tulajdonképpen az akupunktúra érdekel. Tudja, orvos vagyok és a kisebbik fiam asztmás. A gyakori rohamoktól szerettem volna őt megkímélni, de hogy hogyan, arról magamnak sem volt elképzelésem. Az első akupunktúrával foglalkozó szakkönyvet Romániából kaptam, majd órákat vettem dr. Danis Györgytől, e módszer legjobb hazai szakemberétől. Ma már kínai szakkönyvveim is vannak, sőt a fejembe vettem, hogy a módszert Kínában, az akupunktúra őshazájában is tanulmányozni fogom. — Vannak már eredményei? — Hogyne! Sikerrel kezelem a kisfiámat, meg tudom akadályozni egy-egy nagy roham kialakulását. Amerikából Magyarországra érkezett betegeket is kezeltem már sikerre], s az eredményeken felbuzdulva kollegáimmal együtt remélem, hogy sikerül ezt a módszert a magyar egészségügyben szélesebb körben elfogadtatni. Talán véletlen, hogy a hindi nyelvet tanulók kétfős „csoportjának” egyik hallgatója, Radnóti Aliz, szintén az egészségügyi pályán dolgozik. Alig múlt 20 éves, többszörös sikertelen egyetemi felvételi vizsga után most ápolónő a Heim Pál Gyermekkórházban. Továbbtanulási szándékáról nem mondott le, a felvételi tárgyakon kívül néhány órát még a hindinek is szentel hetente. — Négy évvel ezelőtt a gimnázium földrajzszakkörének egyik foglalkozásán előadást kellett tartanom Indiáról. A felkészülés során akkora érdeklődést keltett bennem ez az ország, hogy elhatároztam, beleásom magam a történetébe. Faltam a könyveket, az útleírásokat, a művészeti tanulmányokat; legjobban az építészet kötött le. Először a szanszkrit nyelvtanfolyamra jelentkeztem, de akkora volt az érdeklődés, hogy nekem már nem jutott hely az idei csoportban. Ma már nem bánom, hogy a hindire iratkoztam be: ez élő nyelv, és könnyebb is, mint a szanszkrit. — Hogy érzi, meg tudja magát értetni hindiül? — Hát ez túlzás! A kórházba a múltkoriban behoztak egy indiai kisfiút, az édesapjával beszéltem, illetve próbáltam megérteni, mit mond. Szerencsére az orvosok nem az én nyelvtudásomra támaszkodtak! — Jót nevet és búcsúzóul még azt mondja: — Nem hiszem, hogy a magyar orientalisztikának pont rám lenne szüksége, de nem is ez a célom. Szeretnék minél többet tudni erről az egzotikus, számomra kicsit misztikus keleti országról. Kazinczy Sándor, a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet fizikusa már régóta dédelgette tervét, hogy az angol és az orosz nyelven kívül megismer egy keleti nyelvet is. Nos, a Körösi Csorna életéről szóló könyv hatására megszületett az elhatározás: beiratkozik a keleti nyelvek szemináriumára. — Most egy környezetvédelmi munkacsoportot irányítok — mondja munkájáról. — Megfigyeltük, hogy a városi sorfák fáit a többi között a vezetékekből kiszivárgó földgáz is károsítja. Kollegáimmal dolgozunk egy módszeren, mellyel reméljük, megoldható lesz a jövőben ez a probléma. — No és a tibeti nyelv? — Bármennyire furcsának tűnik, de a tibeti nyelvnek még a szakmámhoz is van némi köze. A tibeti nyelvben sok a logika, karbantartja a gondolkodást. De ezen kívül még van más is: szenvedélyes természetjáró vagyok, és egészségem fenntartása érdekében alkalmazom a jóga eszközeit is. A neurózisnak ugyanis kiváló ellenszere a jóga, feltételezem, széles körben tudnák használni az orvosok is. Szeretném a jógával kapcsolatos szakirodalmat eredeti nyelven tanulmányozni. Tizenöt kötetem van, amely a jógával foglalkozik, de tudom, még nem olvastam el mindent. Sok tudás van ám elrejtve azokban a könyvekben, amelyek tibeti nyelven íródtak! Bekéredzkedem egy törökórára is, a foglalkozás végén Nagy Károllyal beszélgettünk. Elmondta, hogy négy éve nyugdíjban van, s szívesen hódol fiatalkori hobbijának. Mosolyognak rajta a barátai, akikkel trécselni járnak össze. Előttük ritkán hozza szóba tanulmányait, majd csak akkor, ha letette a felsőfokú nyelvvizsgát... BOKROS KATALIN 1. Kazinczy Sándor tibetit tanul 2. Dr. Gerle Adél a kínaival ismerkedik FOTO: GABOR VIKTOR 3. Radnóti Aliz „hobbija" a hindi 4. A nyugdíjas Nagy Károly felsőfokú török nyelvvizsgára készül FOTO: REZES MOLNÁR ESZTER — Tudja-e, hogy a Fekete Disznó esztendejéből idén a Kék Egér évébe léptünk át? — fogad dr. Kara György, az ELTE Bölcsészettudományi Kar belsőázsiai tanszékének egyetemi tanára. — A kinai, a japán, a mongol, a vietnami nép ma is ezekkel az ősrégi elnevezésekkel jelzi az esztendők múlását... Beszélgetésünk színhelye a nagy hagyományú magyar orientalisztikai kutatások „fellegvára”; az az Izabella utcai épület, amelynek lépcsőit hajdan Radnóti Miklós is koptatta. Itt székel a Körösi Csorna Társaság is; a hirdetőtáblán éppen egy székelyföldi Csoma-emléktúra és egy keleti nyelvek tanulására buzdító felhívás szövege olvasható. Kara professzor úr szobáját Csorna Sándor portréja, Mongólia térképe, az Altáj-hegység fotográfiája és egy szanszkrit—tibeti nyelvű láma-ráolvasás díszíti; a bejárat fölött lámaista maszk. — Elsődleges feladatunk az arab, japán, török, kínai, perzsa, héber, szanszkrit, tibeti és egyéb keleti nyelv- és irodalomszakos hallgatók oktatása — tájékoztat a professzor. — Kapcsolatban állunk a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében működő orientalisztikai kutatócsoporttal és a megfelelő külhoni intézményekkel. Foglalkozunk belső-ázsiai művelődés- és vallástörténettel, a tibeti, a török és a mongol buddhizmussal, kutatjuk a mongol és mandzsu sámánhitet, s nem utolsósorban modem szótárakat készítünk. Hallgatóink létszáma szakonként öt és tizenöt fő között mozog. — Melyek a tanszéki munka leggyakorlatibb — a tudományos-szakmai tevékenységen túlmutató — mozzanatai? — Például a nyelvtanítás. Tudományos kutatók, külkereskedők vagy éppen külföldre házasuló „egyszerű” fiatalok egyre növekvő számban igénylik a 14
