Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-05-26 / 11. szám

Körkép A BALATONI TÁBOROKRÓL A „Magyar Népköztársaság” nevet viseli egy utca az argentínai Villa Angela városban, ahol a nagy múltú magyar egyesület székhaza áll. Idén márciusban, Fe­jők Zsiva nagykövet, Florencio Tenev Chaco tartomány kormányzója, valamint Luis Maria Bogado polgármes­ter a villa angelai magyarság jelenlétében ünnepélye­sen felavatta a Reppublica Hungara utcát. A kor­mányzó és a polgármester meleg szavakkal méltatta a tartományban élő magyarok és magyar származásúak tevékenységét. Az ünnepségen részt vettek más argen­tínai magyar egyesületek képviselői is. Az eseményről beszámoltak az argentin lapok. * A Sáo Pauló-i Könyves Kálmán szabadegyetem Ba­bits Mihály születésének 100. évfordulója alkalmából ünnepi estet rendezett a magyar segélyegylet székhá­zában. A költő munkásságát Landy Dezső ismertette, Babits verseiből és prózájából dr. Eesedy Tamás adott elő részleteket. A nagyszámú közönség részleteket hall­gatott meg a Magyar Rádió Babits-archívumának fel­vételeiből. * „A hófödte Alpeseket járva, ahol vakítóan csillog a fehérség, lehet hasznos is a sötét szemüveg. Vannak vi­szont, akik akkor is sötét szemüveget hordanak, ami­kor az épeszű embernek erre nincs szüksége.” Ezekkel a mondatokkal kezdi Nem sötét szemüveggel című ma­gyarországi beszámolóját Herjeczki András az amerikai baptisták lapjában, A kürí-ben. Tapasztalatait így ösz­­szegzi: „A sötét szemüveggel járó nem veszi észre, hogy egyes gyülekezetek megszűnése nem okvetlenül a lelki halál jele, hanem a természetes alkalmazkodó­képesség következménye. A nagyméretű urbanizáció, az ilyen természetű ,népvándorlás’ ma világjelenség. Ez magyarázza azt is, hogy nagy mezővárosi gyüleke­zeteink létszáma megfogyatkozott, de korlátoltság vol­na ezért bárkit kárhoztatni.” Ugyancsak a lap januári száma adja hírül, hogy A kürt főszerkesztőjévé dr. Almást Mihályt nevezte ki az Amerikai Magyar Baptisták Konferenciájának végre­hajtó bizottsága. * Falussyné Derzsy Dóra (USA) arról számol be levelé­ben, hogy a Chicago melletti Downers Grove egyete­mén — ahol férje is tanít — nemzetközi napot rendez­tek, amelyen a „magyar színeket” levélírónk családja képviselte. A kiállított tárgyak és Falussyné főztjének sikere nyomán újabb bemutatóra kerül sor a közeljö­vőben. Képünkön Falussy György és felesége. Helena Horvath (Kanada) néhány magyar vonatko­zású cikkre hívta fel figyelmünket. Egyebek között megemlít egy kedvező kritikát a Magyar zene 200 éve című műsorról, amelyet a torontói magyarok rendez­tek. A Toronto Sun egy „Magyar üdülőhelyek” bélyeg­sorozatot mutatott be. * Terjed az anyanyelvi mozgalom Sydneyben is, erről számol be levelében Spitzer József olvasónk, a Magya­rok Világszövetsége aranyjelvényének tulajdonosa. A Sydney-Crydon parki állami iskolában 30 diák rész­vételével magyar osztályt szerveztek, amelynek Ko­­vácsné Varga Mária a tanára. Már korábban tudósítottunk arról, hogy Magyar He­tet rendeztek Londonban, ahol a magyar ipar és me­zőgazdaság termékeit mutatták be. D. Dorogsághy a The Daily Telegraph-ot idézi levelében, nevezetesen hogy az egyik cikk szerint „négy kiállítás nyílt meg az elmúlt napokban Londonban és mind a négy ma­gyar ...” * A Jó b lázadása című magyar—nyugatnémet kopro­dukcióban készült filmet nevezték az idei Oscar-díjra Los Angelesben. Képünkön a film alkotói: Petényi Ka­talin, Gyöngyössy Imre és Kábái Barna, középen Lusz­­tig Imrével, az Amerikai Magyar Szó munkatársával, New Yorkban. (Fotó: Gabriel D. Hackett). ' * Dengyel Tibor Belgiumban élő festőművész június­ban Hollandiában, októberben Luxemburgban, a Foyer Européen állítja ki műveit. % Levelet kaptunk Gömöri Györgytől, a Cambridge­­ben élő és dolgozó költőtől, tanártól, aki Budai Parme­­nius Istvánról szóló megemlékezésünkhöz (megjelent: 1983. november 23-i számunkban) fűz kritikai meg­jegyzéseket. Mint egyebek között szóvá teszi, Budai Parmenius 1579-ben nem Heidelbergben, hanem Wit­­tenbergben tanult, nem volt főkönyvtáros az oxfordi egyetemen, és újabb kutatások által megcáfolt adat az is, hogy ifjabb Richard Hakluyt Budai szobatársa lett volna a Christ Church kollégiumban. Levélírónk arra is felhívja a figyelmet, hogy Budai Parmenius István magyarországi tudósi működéséről nincs adat, s a ne­véhez fűződő két nagyobb költői mű: a Paean és a De Navigatione. Köszönjük Gömöri György szigorú és tárgyszerű he­lyesbítéseit. A tanulságot levontuk, azonban ide kíván­kozik az egyik mérvadó forrásként megjelölt Klaniczay Tibor-tanulmány néhány sora is: „A wittenbergi adatot leszámítva (itt tanult Parmenius — a Szerk.) biztos új tényanyaggal nem sikerült gyarapítavunk Budai Par­menius Istvánról szóló ismereteinket" — írja 1976-ban megjelent könyvében Klaniczay professzor, ami a két­ségtelen tárgyi tévedésekben természetesen nem menti szerzőnket, azonban a különböző szerzők adatai, értel­mezései között fellelhető gyakori ellentmondásokra né­mi magyarázatul szolgál. 1971-től fogadja az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége Balaton menti táboraiban az üdüléssel egy­bekötött magyar nyelvtanfolyamra jelentkező gyerekeket. Ma már fel­nőtt emberekké, legalábbis „fiatal felnőttekké” váltak, akik több mint egy évtizeddel ezelőtt az elsők vol­tak közöttük. Jó néhány éve már an­nak is, hogy az anyanyelvi táborok­ban tanító pedagógusok rendszeres továbbképzésen vesznek részt. Legutóbbi találkozójukon Molnár Gyuláné, a balatoni táborok szak­­felügyelője mondta: — Az évek során kitűnt, hogy egyre kevesebb a nyári táborokban a magyarul beszélő gyerek. Ezért a Pedagógiai Munkabizottság megbízta Bartos Györgynét egy, az új igények­nek megfelelő tananyag kidolgozá­sával. Ezzel egyidőben a szakmai munka színvonalát és könnyed, szó­rakoztató voltát emelendő, népi játé­kokat és mondókákat tartalmazó tanmenet is készül. Megfelelni az új igényeknek: ez azt is jelenti, hogy a jövőben differen­ciáltabban kell foglalkozni a gyere­kekkel. A fonyódi táborból a gyere­kek által jól ismert Julika néni (Bar­tos Györgyné) a budapesti Menyecske utcai iskola tanulóinak közreműkö­désével, a különböző nyelvi szintek­nek megfelelő tananyagot mutatott be. Ajánlásában Kodályt idézte: „A gyermek ösztönszerű, természe­tes nyelve a dal, s minél fiatalabb, annál inkább kívánja mellé a moz­gást. A zene és a testmozgás szerves kapcsolata; az énekes játék, a sza­bad ég alatt; ősidők óta ez a gyer­mek életének legfőbb öröme.” Az anyanyelvűket a balatoni tá­borokban elsajátító gyerekek nyártól fogva két szakkörben „dolgozhat­nak”: a néptánc szakkörben vagy a furulya szakkörben. A magyar népi gyermekjátékok tanításával kapcsolatban Bartos Györgyné arra kérte kollégáit, hogy ezek tanításakor mindenkor essék szó az egykori paraszti életmódról, arról a forrásról, környezetről, ahol e dalok, játékok születtek. A szakmai bemutatón látottakat, hallottakat Szende Aladár nyelvész­­pofesszor egészítette ki. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy játéktanulás köz­ben a gyermek nemcsak utánoz, de egyben alkot is. Ezt kell a pedagó­gusnak felfedezni és kiaknázni. Ami pedig a hangszeres zenélést illeti: Szende Aladár professzor, aki köz­ismerten a nyelvészet tudora, rög­tönzött bemutatót tartott az egyik legősibb népi hangszeren, a dorom­bon. Javasolta, hogy a xilofon és a furulya mellé ezt a hangszert is ve­gyék be a „zenekarba”. A pedagógusok tapasztalata sze­rint a szülők olykor kissé türel­metlenek: azt szeretnék, ha gyer­mekük úgy menne haza Magyar­­országról, hogy tud magyarul. Be­látható talán, hogy ez a követelmény túlzó. Azt azonban a továbbképző program ismeretében is állíthatom: bizonyos, hogy jobb beszédkészség­gel, és Magyarország alaposabb is­meretével térnek majd haza a gyere­kek idén nyáron is. BOKROS KATALIN 6

Next

/
Thumbnails
Contents