Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-05-26 / 11. szám
Körkép A BALATONI TÁBOROKRÓL A „Magyar Népköztársaság” nevet viseli egy utca az argentínai Villa Angela városban, ahol a nagy múltú magyar egyesület székhaza áll. Idén márciusban, Fejők Zsiva nagykövet, Florencio Tenev Chaco tartomány kormányzója, valamint Luis Maria Bogado polgármester a villa angelai magyarság jelenlétében ünnepélyesen felavatta a Reppublica Hungara utcát. A kormányzó és a polgármester meleg szavakkal méltatta a tartományban élő magyarok és magyar származásúak tevékenységét. Az ünnepségen részt vettek más argentínai magyar egyesületek képviselői is. Az eseményről beszámoltak az argentin lapok. * A Sáo Pauló-i Könyves Kálmán szabadegyetem Babits Mihály születésének 100. évfordulója alkalmából ünnepi estet rendezett a magyar segélyegylet székházában. A költő munkásságát Landy Dezső ismertette, Babits verseiből és prózájából dr. Eesedy Tamás adott elő részleteket. A nagyszámú közönség részleteket hallgatott meg a Magyar Rádió Babits-archívumának felvételeiből. * „A hófödte Alpeseket járva, ahol vakítóan csillog a fehérség, lehet hasznos is a sötét szemüveg. Vannak viszont, akik akkor is sötét szemüveget hordanak, amikor az épeszű embernek erre nincs szüksége.” Ezekkel a mondatokkal kezdi Nem sötét szemüveggel című magyarországi beszámolóját Herjeczki András az amerikai baptisták lapjában, A kürí-ben. Tapasztalatait így öszszegzi: „A sötét szemüveggel járó nem veszi észre, hogy egyes gyülekezetek megszűnése nem okvetlenül a lelki halál jele, hanem a természetes alkalmazkodóképesség következménye. A nagyméretű urbanizáció, az ilyen természetű ,népvándorlás’ ma világjelenség. Ez magyarázza azt is, hogy nagy mezővárosi gyülekezeteink létszáma megfogyatkozott, de korlátoltság volna ezért bárkit kárhoztatni.” Ugyancsak a lap januári száma adja hírül, hogy A kürt főszerkesztőjévé dr. Almást Mihályt nevezte ki az Amerikai Magyar Baptisták Konferenciájának végrehajtó bizottsága. * Falussyné Derzsy Dóra (USA) arról számol be levelében, hogy a Chicago melletti Downers Grove egyetemén — ahol férje is tanít — nemzetközi napot rendeztek, amelyen a „magyar színeket” levélírónk családja képviselte. A kiállított tárgyak és Falussyné főztjének sikere nyomán újabb bemutatóra kerül sor a közeljövőben. Képünkön Falussy György és felesége. Helena Horvath (Kanada) néhány magyar vonatkozású cikkre hívta fel figyelmünket. Egyebek között megemlít egy kedvező kritikát a Magyar zene 200 éve című műsorról, amelyet a torontói magyarok rendeztek. A Toronto Sun egy „Magyar üdülőhelyek” bélyegsorozatot mutatott be. * Terjed az anyanyelvi mozgalom Sydneyben is, erről számol be levelében Spitzer József olvasónk, a Magyarok Világszövetsége aranyjelvényének tulajdonosa. A Sydney-Crydon parki állami iskolában 30 diák részvételével magyar osztályt szerveztek, amelynek Kovácsné Varga Mária a tanára. Már korábban tudósítottunk arról, hogy Magyar Hetet rendeztek Londonban, ahol a magyar ipar és mezőgazdaság termékeit mutatták be. D. Dorogsághy a The Daily Telegraph-ot idézi levelében, nevezetesen hogy az egyik cikk szerint „négy kiállítás nyílt meg az elmúlt napokban Londonban és mind a négy magyar ...” * A Jó b lázadása című magyar—nyugatnémet koprodukcióban készült filmet nevezték az idei Oscar-díjra Los Angelesben. Képünkön a film alkotói: Petényi Katalin, Gyöngyössy Imre és Kábái Barna, középen Lusztig Imrével, az Amerikai Magyar Szó munkatársával, New Yorkban. (Fotó: Gabriel D. Hackett). ' * Dengyel Tibor Belgiumban élő festőművész júniusban Hollandiában, októberben Luxemburgban, a Foyer Européen állítja ki műveit. % Levelet kaptunk Gömöri Györgytől, a Cambridgeben élő és dolgozó költőtől, tanártól, aki Budai Parmenius Istvánról szóló megemlékezésünkhöz (megjelent: 1983. november 23-i számunkban) fűz kritikai megjegyzéseket. Mint egyebek között szóvá teszi, Budai Parmenius 1579-ben nem Heidelbergben, hanem Wittenbergben tanult, nem volt főkönyvtáros az oxfordi egyetemen, és újabb kutatások által megcáfolt adat az is, hogy ifjabb Richard Hakluyt Budai szobatársa lett volna a Christ Church kollégiumban. Levélírónk arra is felhívja a figyelmet, hogy Budai Parmenius István magyarországi tudósi működéséről nincs adat, s a nevéhez fűződő két nagyobb költői mű: a Paean és a De Navigatione. Köszönjük Gömöri György szigorú és tárgyszerű helyesbítéseit. A tanulságot levontuk, azonban ide kívánkozik az egyik mérvadó forrásként megjelölt Klaniczay Tibor-tanulmány néhány sora is: „A wittenbergi adatot leszámítva (itt tanult Parmenius — a Szerk.) biztos új tényanyaggal nem sikerült gyarapítavunk Budai Parmenius Istvánról szóló ismereteinket" — írja 1976-ban megjelent könyvében Klaniczay professzor, ami a kétségtelen tárgyi tévedésekben természetesen nem menti szerzőnket, azonban a különböző szerzők adatai, értelmezései között fellelhető gyakori ellentmondásokra némi magyarázatul szolgál. 1971-től fogadja az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége Balaton menti táboraiban az üdüléssel egybekötött magyar nyelvtanfolyamra jelentkező gyerekeket. Ma már felnőtt emberekké, legalábbis „fiatal felnőttekké” váltak, akik több mint egy évtizeddel ezelőtt az elsők voltak közöttük. Jó néhány éve már annak is, hogy az anyanyelvi táborokban tanító pedagógusok rendszeres továbbképzésen vesznek részt. Legutóbbi találkozójukon Molnár Gyuláné, a balatoni táborok szakfelügyelője mondta: — Az évek során kitűnt, hogy egyre kevesebb a nyári táborokban a magyarul beszélő gyerek. Ezért a Pedagógiai Munkabizottság megbízta Bartos Györgynét egy, az új igényeknek megfelelő tananyag kidolgozásával. Ezzel egyidőben a szakmai munka színvonalát és könnyed, szórakoztató voltát emelendő, népi játékokat és mondókákat tartalmazó tanmenet is készül. Megfelelni az új igényeknek: ez azt is jelenti, hogy a jövőben differenciáltabban kell foglalkozni a gyerekekkel. A fonyódi táborból a gyerekek által jól ismert Julika néni (Bartos Györgyné) a budapesti Menyecske utcai iskola tanulóinak közreműködésével, a különböző nyelvi szinteknek megfelelő tananyagot mutatott be. Ajánlásában Kodályt idézte: „A gyermek ösztönszerű, természetes nyelve a dal, s minél fiatalabb, annál inkább kívánja mellé a mozgást. A zene és a testmozgás szerves kapcsolata; az énekes játék, a szabad ég alatt; ősidők óta ez a gyermek életének legfőbb öröme.” Az anyanyelvűket a balatoni táborokban elsajátító gyerekek nyártól fogva két szakkörben „dolgozhatnak”: a néptánc szakkörben vagy a furulya szakkörben. A magyar népi gyermekjátékok tanításával kapcsolatban Bartos Györgyné arra kérte kollégáit, hogy ezek tanításakor mindenkor essék szó az egykori paraszti életmódról, arról a forrásról, környezetről, ahol e dalok, játékok születtek. A szakmai bemutatón látottakat, hallottakat Szende Aladár nyelvészpofesszor egészítette ki. Felhívta a figyelmet arra, hogy játéktanulás közben a gyermek nemcsak utánoz, de egyben alkot is. Ezt kell a pedagógusnak felfedezni és kiaknázni. Ami pedig a hangszeres zenélést illeti: Szende Aladár professzor, aki közismerten a nyelvészet tudora, rögtönzött bemutatót tartott az egyik legősibb népi hangszeren, a dorombon. Javasolta, hogy a xilofon és a furulya mellé ezt a hangszert is vegyék be a „zenekarba”. A pedagógusok tapasztalata szerint a szülők olykor kissé türelmetlenek: azt szeretnék, ha gyermekük úgy menne haza Magyarországról, hogy tud magyarul. Belátható talán, hogy ez a követelmény túlzó. Azt azonban a továbbképző program ismeretében is állíthatom: bizonyos, hogy jobb beszédkészséggel, és Magyarország alaposabb ismeretével térnek majd haza a gyerekek idén nyáron is. BOKROS KATALIN 6
