Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-05-12 / 10. szám

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL

e viharos történelmű és jelenű város minden zegét-zugát. Az Ó- és Újszövetség, a Talmud, a Korán történelmi emlékhelyeit, a vallási folklór legendafüzéreit mutatja be, bő-1 séges magyarázatokkal, a szellemi háttér feltárásával. Jossi Stern grafikái s a borító festmény^ a városi jellegzetes arcait, pillanatait felvillantván egy művész láttató erejével hozzák közelebb az olvasóhoz, amit a betű már nehezein volna képes érzékeltetni.

Rapcsányi László: „Sajnos, naJ gyón keveset tudunk itthon Jossiról. Pedig nem csupán Izraelben, hanem világszerte ismert és elismert művész. Talán ez a könyv abban is1 segít, hogy itthon többen tudjanak Jossi Sternről.”

Jossi Stern: „Tizenhat éves ko-1 romban hagytam el a családot és Magyarországot. Ez 1939-ben történt,' már érződött a gyűlölet a levegőben. Én nem akartam így élni. Bejártam fél Európát, Kisázsiát, amíg Palesztinába jutottam. Voltam matróz, paraszt, éltem kibbucban és városokban. S mindig rajzoltam, csak így tudtam rögzíteni az érzéseimet.' Az első kiállításom 1946-ban volt, 1950-ben New Yorkban mutatták be a munkáimat. S közben fölvettek! tanulni a Bezalel egyetemre. Elvégeztem, s néhány évvel később fel-' kértek, hogy legyek tanár ugyanott.

Jossi Stern e néhány magyarországi nap alatt — természetesen — ellátogatott szülőfalujába, Kajárrá is. Könnyekkel a szemében tért vissza.

Jossi Stern: „Még találtam néhány embert, akik emlékeztek. Nem is rám, főleg anyámra. Úgy hívták: a Szép Katica. 1944-ben elvitték, visz-1 szajött, újra elvitték. A házunk sem áll már... De néhány öregember még emlékszik a Szép Katicára.”

A rajzok, az akvarellek megbocsátó, gyöngéd szeretetről árulkodnak, öreg zsidók, arabok; rabbik és beduinok; kis házak és paloták.

Jossi Stern: „Nem lehet másként élni, csak komolyan véve az együttélés szabályait, a türelmes szeretetet. Én komolyan veszem. Most például beduin népmesék illusztrálásán dolgozom.”

A könyváruházban csak nem akar fogyni a sor. A két szerző végtelen türelemmel írja nevét a kötetekbe. Jossi Stern nem siet.

Itthon érzi magát.

S. P. J.

FOTO: GÁBOR VIKTOR

Az Új Tükör érdekes dokumentumokat közöl Neumann János, a nagy matematikus és fizikus ifjúságáról. Leveleket, amelyeket a volt fasori evangélikus gimnázium egykori felsős diákja írt Németh Zoltánnak, padszomszédjának, jó barátjának. Többnyire tanítás alatt, óra közben, a dokumentumok közreadója szerint a kamaszkor jellegzetes témáiról. A cikket dr. Németh Sándor jegyzi, aki fiatalon elhunyt testvérbátyja iratai között talált rá Neumann János leveleire. A dokumentumokhoz írt bevezetőjében megemlíti: jól emlékszik a fiatal Neumann Jánosra, akinek viselkedésében akkor még „semmi sem utal a későbbi zsenire”. Annál több a baráti hűségre: „... még bátyám halála után is, kegyeletből, néhányszor meglátogatta szüléimét, ha Budapesten tartózkodott” — írja visszaemlékezésében dr. Németh Sándor.

*

A Kritika című folyóirat „Egy magyar Stradivarius” címmel Nirschy Ott Aurél"cikkét közli. Az írás egy Stradivarius hegedű mindeddig homályos, kalandos történetéről szól. A hegedű 1726-ban került ki az akkor már öreg cremonai mester műhelyéből, s azon csaknem három évtizede Gerle Róbert, az Amerikában élő neves művész játszik, aki a hangszer múltját is felkutatta. Eszerint Gerle Róbert Paganini és Hubay Jenő hegedűjét szólaltatja meg koncertjein. A hangszert Hubay Jenő egyik fia, Andor, atyai örökségként adta el, s az a második világháború után egy párizsi kereskedő közvetítésével került Európából Amerikába. Gerle Róbert a fiatal, de már ismert hegedűművész az ötvenes évek közepén Kaliforniában Gregor Piatogorskyval, a világhírű gordonkaművésszel játszott együtt. Jó hangszerrel szeretett volna a pódiumra lépni, de ahhoz nem volt elegendő pénze, hogy a kiszemelt hegedűt megvásárolja. A hangversenyre azonban kölcsönkapta a Stradivariust, s olyan sikeresen szerepelt, hogy néhány lelkes zenebarát támogatásával később megvásárolhatta a drága hangszert.

*

A Heti Világgazdaságban Kocsis Györgyi a hazai gazdasági élet egyik újdonságáról, az értékpapírok kibocsátásának és vásárlásának lehetőségeiről ír. A „Kötvénypiac” címmel megjelent cikk kuriózuma: „az Amerikában élő magyarok, magyar származásúak között igen élénk az érdeklődés az óhazai értékpapírok iránt". Ez elsősorban a Magyar Posta és az Állam; Fejlesztési Bank tavaly kibocsátót' kötvényére vonatkozik, amellyel Szegeden és a város körzetében a telefonhálózatit kívánják fejleszteni. Stephan Gero hollywoodi lakos például levelében azzal az ajánlattal fordult az Állami Fejlesztési Bankhoz, hogy a telefonkötvényeket forgalmazni szeretné az Egyesült Államokban. Végül is a tárgyalások eredményesen végződtek. Stephan Gero, aki hazájában utazásiiroda-tulajdonos és egyike

az OTP—IKKA újvilági ügynökeinek, megbízást kapott a kötvények amerikai eladására, azzal a kikötéssel, hogy a kötvény tulajdonosa csak a külföldi kötvényvásárló itthon élő rokona lehet.

*

Az Élet és Irodalom „A tiszteletbeli elnök" címmel A. J. P. Taylor történészprofesszort mutatja be, akit az Angol—Magyar Baráti Társaság a legutóbb ismételten megválasztott az elismerést kifejező tisztségre. Az írás utolsó bekezdését idézzük: „Csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy A. J. P. Taylor-nak egy rövid levele már megjelent az Elet és Irodalomban; történetesen a lap egyik cikkéhez szólt hozzá. Mert ki hinné, hogy a tiszteletbeli elnök még a magyar történettudományról és literatúráról is tájékozódik, felesége, Haraszti Éva történész segítségével.”

*

A Tiszatáj „Magyar író végnapjai” címmel Sík Csaba írását közli Hevesi Andrásról, aki a második világháborúban a francia hadsereg katonájaként a német fasizmus elleni harcban vesztette életét. Nevét hibásan írták ugyan fejfájára, de Franciaország felszabadulása után Joinville tábornok javaslatára a köztársaság elnöke a becsületrenddel tüntette ki.

*

Az Új Tükö# Juan Gyenest, azaz Gyenes Jánost és munkásságát mutatja be. Honfitársunk 1940 óta fel Spanyolországban, korábbi tíz kötete négy nyelven jelent meg, a mostani, tizenegyedik albumában pedig négyszáz világhírű ember ti tóportréját publikálja. Gyenes Jánosnak a kötethez írt előszavából a következőket idézik: „Bejártam majdnem az egész világot és mindig visszatértem Spanyolországba. Sohasem tagadtam, hogy magyar származású vagyok, abból az országból jöttem, amely annyira hasonlít Spanyolországhoz .. . Két olyan ítéphez tartozom, amely harcolni tűi egy szerelemért és meg tudja védeni becsületét.”

*

A Magyar Hírlapban George Kibédi válaszol Elek Lenke kérdéseire. Az interjú Budapesten készült, egy nemzetközi tanácskozás alkalmából, amelyen — a világ leghíresebb idegenforgalmi diplomatái között — George Kibédi, a kanadai vendéglátóipari főiskola elnöke és tanára, a kanadai turisztikai intézet vezetője, a Torontóban megjelenő szálloda- és vendéglátóipari szaklap, a Global Village kiadója és főszerkesztője is vendégünk volt. A riporter a többi között megemlíti, hogy George Kibédi a negyvenes évek eleje óta él külföldön, 1970 óta Kanadában, de idegen akcentus nélkül beszél anyanyelvén. A kanadai—magyar idegenforgalmi kapcsolatok fejlesztésében biztató jelnek tekinti: „A magyaroknak jó a presztízse Kanadában, sok magyarból lett sikeres üzletember, építész, kutató, még miniszter is akad közöttük.”

K. GY.

Kerestetés

JÁSZAI Jánost (szül: Erdélyben, ' 1903. január 25., anyja neve: Dézsi Júlianna, foglalkozása lakatos), keresi lánya, Kovács Győzőné Budapestről. 1929-ben tagja volt a Kazuri Bandának, majd 1972-ben Brüsszeltől nem messze játszott, mint nagybőgős. 1929-ben Franciaországba ment ki, onnan Brüsszelbe. Utoljára 1982-ben írt sógorának.

SZEGŐ Valériát (szül.: Kula 1928. szeptember 23., anyja neve: Hosch Júlianna; foglalkozása ápolónő) keresi barátnője, Békefyné Szabó Margit Budapestről. 1948-ban hagyta el Magyarországot. Utolsó ismert címe: Franhston Ortophéd Hospital M. T. Eliza Vict. Austrália. 1951 decemberében írt utoljára.

GUT Ádámot és gyermekeit, Juditot és Ádámot (szül.: 1944. dec. 6., Judit: 1973. aug. 29., Adám: 1975. dec. 6.) keresi édesanyja Gut Ádámné Pátyról. Az apa öntvénytisztító, a gyermekek tanulók 1981 augusztusában hagyták el Magyarországot. 1983 augusztusában írtak utoljára.

BARANYAI Ferencnét (szül.: Nagy Xénia, 1931. április 18., Budapest, anyja neve: Mező Rozália, foglalkozása gép- és gyorsíró), keresi húga: Váradi Károlyné Nagy Adél Budapestről. 1957 januárjában hagyta el Magyarországot. Utoljára New Yorkból írt 1975-ben.

NAGY Imrét (szül.: 1906-ban Ny irtáson, Szabolcs megyében), keresi testvére Ethel Palcsik-Szabó az USA-ból. Felesége Ilonka Nagy, két gyermekük van, egy fiú és egy lány. Ausztráliában tartózkodnak.

TISER Istvánt (szül.: Bodajk, 1880., anyja neve: Pinke Erzsébet, foglalkozása vendéglős volt), Péter nevű fiát keresi Halász Antalné Kőszeghegyről.

KOVÁCS Pétert (szül.: Heves megye, Párád, 1939. anyja neve: Tóth Anna, foglalkozása elektromérnök) keresi testvére, Muhari Béláné Jászberényből. A keresett 1956 őszén hagyta el Magyarországot. 1973-ban írt utoljára, akkori címe: 2. Otter St. Valencia California 91355 USA címről.

MEDVECZKY Bélát (1949. november 15-én született Budapesten, anyja neve: Kiing Anna, foglalkozása szerszámkészítő), keresi nővére, Helmeczi Béláné Gödről. A keresett 1969 júniusától él külföldön. 1973-ban írt utoljára a 23856 Via Jacara. Collingwood, 3066. Vic. Australia volt. A Magyar Hírek útján már többször kerestettük, egyik hirdetésre 1976-bau telefonon jelentkezett, ígérte, hogy ír, de levele azóta sem jutott el nővéréhez.

ILLÉS Istvánt keresi régi barátja és bajtársa, Józsa Imre az USA-ból. A keresett Erdélyben született. A kerestetővei együtt szolgált a légierőknél (1943. Műhelyalosztály, Budapest). Hadifogságba került, a bergeni táborból ment ki Franciaországba bányásznak.

Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: Magyarok Világszövetsége, Budapest H—1905.

7