Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-05-12 / 10. szám
< A magyarországi egyházak és vallásfelekezetek mintegy ötszáz képviselője, az Országos Béketanács Katolikus Bizottsága, valamint az Országos Béketanács Egyházközi Békebizottsága kezdeményezésére márciusban a Parlamentben ülésezett. A magyarországi egyházak és hitfelekezetek történetében egyedülálló esemény ez a találkozó, amelynek jelmondata volt: „Felelősséggel a hazáért és az emberiségért’. A tar ácskozás elnökségében helyet foglalt dr. Lékai László bíboros-érsek, dr. Bartha Tibor református püspök, dr. Káldy Zoltán evangélikus elnök-püspök, Szakács József, a Szabadegyházak Tanácsának elnöke, Biró Imre kanonok, az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának főtitkára, dr. Aranyos Zoltán zsinati tanácsos, az Országos Béketanács Egyházközi Békebizottságának főtitkára, dr. Salgó László főrabbi, és Ferencz József unitárius püspök. Elnöki megnyitójában dr. Lékai László bíboros-érsek emlékeztetett arra, hogy a pápák, különösen XXIII. Jánostól kezdve egyre nagyobb eltökéltséggel tették magukévá a nyitás szellemét a világ felé, a közeledést más egyházakhoz, vallásfelekezetekhez. A békesség, a szívek békéje, a különböző egyházak ökumenikus szellemű együttműködése és egyszersmind a társadalom különböző csoportjainak harmonikus együttélése. „Mi, magyar egyházak és vallásfelekezetek nyugodtan élünk: egymás szeretetében és az államtól megbecsülve. Még a gazdasági világkrízis ellenére is szorgalmas, összefogó munkánk közös gyümölcse révén szükséget nem szenved népünk. Ezt a társadalmi, nemzeti egységet továbbra is gondosan őrizzük, hiszen a legértékesebb kincsünk.” Az előadók közül először Tóth Károly református püspök, a Keresztyén Békekonferencia elnöke emelkedett szólásra. Bevezetőben az egyházak feladatairól beszélt világunkban, majd sorra vette a közéletünket is élénken foglalkoztató kérdéseket, amelyek társadalomépítésünk mai szakaszában hívőket és nem hívőket egyaránt érintenek; az önzést, a pazarlást, az öngyilkosságok okát, a gazdagodás mellett a szegénység jeleit. „Lehet, hogy némely hivő keresztény ember azt sem tudja feldolgozni magában, hogy a marxista ideológiának az ateizmus is része. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az ateizmusnak is számtalan válfaja érvényesül, de ha türelemmel párosul, nem lehet akadálya a keresztények társadalmi felelősségben való részesedésének ... A világkatasztrófa elhárítása csak teljes együttműködéssel remélhető, sem az egyházak, sem a szakszervezetek, sem a politikai pártok külön-külön és önmagukban nem lennének képesek a világot a békés megoldások útjára vezetni. De szoros együttműködésben igen. A nemzetért és az emberiségért érzett felelősségünk így tartozik össze” — mondta egyebek között Tóth Károly református püspök. Cserháti József pécsi püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára, a vallási erők összefogását sürgette a háború és a béke sorsdöntő kihívásával kapcsolatban. Ennek a kihívásnak tudatában tisztáznunk kell, hogy „mit tehetünk együtt hazánkban, a súlyos történelmi helyzetben, a hazaszeretet ápolásáért, közelebbről a nemzeti egységért és népünk társadalmi fejlődéséért. .. . Évekkel ezelőtt még sokan tartottak attól; a világért se mondhassák sem itthon, sem odakint, hogy azonosak lettünk azzal, amit a szocializmus akar. Ma több mint harmincéves fejlődés van mögöttünk. Amit a szocializmus az emberiség szükséges sorsalakításának meggyőződéséről zászlajára tűzött, az evilági történelemalakító közvetlenségében ugyanaz, amit az Evangéliumból is kiolvasunk: a történelem felett álló és őrködő Isten az egész emberiség belső átalakulását kívánja és mindannyian, emberi lényünkből adódóan az egész világ továbbfejlődése iránti felelősségvállalásra vagyunk kötelezettek . .. Addig maradunk hitelesek híveink előtt, ameddig a krisztusi tanítást, az Evangéliumot hordozzuk, ameddig meg vagyunk arról győződve, hogy a világra való lelki ráhatások feltétele keresztény erkölcsi tökéletesedésünk, a közös társadalmi és politikai cselekvés indítékait saját erkölcsi átalakulásunk és felelősségvállalásunk kötelezettségeiből eredeztetjük. Remélhetőleg már kevesebben lesznek olyanok, akik e megállapításokat, mint a magyar katolikus FELELŐSSÉG A HAZÁÉRT ÉS AZ EMBERISÉGÉRT hierarchia ünnepélyes lojalitásnyilvánítását fogják elkönyvelni. Bár ezt megtehetik, de arról már nem győzhetnek meg bennünket, hogy nem járunk helyes úton, amikor a társadalmi igazságosság követelményeinek eleget tenni kívánó kormányzati apparátussal egyetértünk.” Dr. Káldy Zoltán evangélikus elnök-püspök Vörösmarty gondolatát: „Népek hazája nagyvilág” — választotta hozzászólása mottójául, majd ezeket mondotta: „Mi vallásos emberek abban a bizonyosságban élünk, munkánkért nem csak népünk előtt vagyunk felelősek, hanem elsősorban Isten előtt. Ez a felelősségünk pedig arra lendít bennünket, hogy az Istentől kapott erővel és áldozatosan éljük meg hazaszeretetünket. Az emberiség az élet és a halál között végső választásra kényszerül. A.7 atomfegyverek gyártása és a velük való fenyegetőzés az emberi faj kiirtására való képesség Isten előtt az ember legmeszszebbmenő gőgösségét mutatja, mivel egyedül Isten rendelkezhet életről és halálról. Az szomorú tény, hogy úgy bánunk a világgal, mintha a sajátunk volna. Ennek következtében szétromboljuk környezetünket, otthonainkat. Milliók halnak éhen, mert a legelemibb létfeltételektől is meg vannak fosztva. Ezen a nyáron az Evangélikus Világszövetség Budapesten tartja VII. Kongresszusát. Az 1200 küldött zöme elszánta magát a bátor és határozott állásfoglalásra. A Világszövetség elnöke kijelentette: „A béke lesz a mi legfontosabb témánk Budapesten. Ügy gondolom nemcsak a mi nagygyűlésünknek hanem az egész emberiségnek ez ma a legfontosabb témája ” — fejezte be beszédét Káldy Zoltán. 4
