Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-04-28 / 9. szám

matematikusok és fizikusok részvéte­lét ajánlotta, Kürti László a külön­böző felekezetek teológusainak bevá­lasztását kérte, Szabó István pedig a film- és színházművészek részvételé­re tett javaslatot. Szabó Zoltán azt fejtegette, hogy az eddigi értelmiségi találkozók sikeresek voltak, a jövő­ben a szakterületek rendezvényei után gondoskodni kell a felvetett ja­vaslatok megvalósításáról, és ezt a folyamatosságot van hivatva biztosí­tani a Magyar Fórum megszervezése. Rónai Rudolf kérte, hogy a jövőben is hasznosítsák a partnerszervezetek­kel és intézményekkel való együtt­működés jó tapasztalatait. Video- és filmellátás. Szabó István elemezte a tömegkommunikáció for­radalmi átalakulását és javasolta, hogy a Magyarok Világszövetsége hozzon létre video-szalagtárakat, a Magyar Hírek segítségével mérje fel az igényeket és gondoskodjék a sza­lagok kölcsönzéséről. Magyar Hírek — Nyelvünk és Kul­túránk. Boldizsár Iván részletesen elemezte a Magyar Hírek olvasókö­zönségének rétegződését és felhívta a figyelmet a terjesztés fontosságára. Erről szólt és tett javaslatot Kárpáti József és Rónai Rudolf is. Egyéb témák. Szabó Zoltán java­solta, hogy a kiutazó nyugdíjas nagy­szülők kapjanak segítséget a nyelv­­tanításhoz. Szabó István kérte, hogy a művészcsoportok műsorszámainak kiválasztásánál legyenek tekintettel a Nemzeti Színházzal kapcsolatos ak­cióra. Többen is sürgették, hogy a felajánlások propagandája és szerve­zése legyen gyorsabb és rugalma­sabb. Pungor Ernő szóvátette, hogy közeledik Than Károly, a híres tudós centenáriuma, és javasolta a Magya­rok Világszövetsége részvételét a megemlékezésben. Zárszavában Bognár József pro­fesszor javasolta az elnökségnek, fe­jezze ki bizalmát a Magyar Hírek szerkesztősége iránt és újítsa meg megbízását. A javaslatot az elnökség elfogadta. Javasolta azt is, hogy az el­nökség hagyja jóvá a Magyar Fórum meglakulását, működési elveit azzal, hogy vizsgáljuk majd meg más tudo­mányterületek, művészeti ágak kép­viselőinek részvételét is. Végül az el­nökség kifejezte egyetértését a Világ­­szövetség idei programjával és a jö­vő évi rendezvények tervével. SZ. M. 1. Bognár József elnöki megnyitóját mondjo (balra: Imre Samu és Gosz­­tonyi János) 2. Keresztury Dezső, az MVSZ alelnöke beszél 3. Kürti László, református püspök 4. Rónai Rudolf 5. Dr. Szabó Zoltán beszél, mellette Kárpáti József 6. Király István 7. Boldizsár Iván FOTO: NOVOTTA FERENC [Mittel PÁRBESZÉD A BIZALOMÉRT Közélet - diplomácia A kis országok — különösen a két világrendszer határán elhelyezkedők, így hazánk is — érzékenyebbek a nemzetközi helyzet alakulására. Az Országos Béketanács legutóbbi ülésén is a kis országok sajátos hely­zetét és szerepét vizsgálták, valamint megvitatták a szervezet idei prog­ramját. Ennek egyik igen érdekes részét március elején tartották. „Az ember felelőssége a mai világban” címmel hivők és marxisták párbeszé­de folyt; vizsgálták az egyetemes jel­legű kérdést, hogy mit tehet az egyes ember az igazságosság, a humánum és a világ békéjének megőrzéséért. A dialógusban — mint erről a Magyar Hírek már beszámolt — külföldi teo­lógusok és társadalomtudósok is részt vettek. A téma és a körülötte kibon­takoztatott érdekes vita önmagában is mutatja, hogy egy kis ország mi­lyen módon járulhat hozzá a nemzet­közi megértés, így is mondhatnám, szót értés erősítéséhez. A párbeszéd minden vitás kérdés­ben olyan közös alap elérését céloz­za, amelyen létrejöhet és növekedhet a bizalom. Mert a nemzetközi hely­zet veszélyességének oka — s egyben következménye — a bizalom hiánya vagy legalábbis lecsökkent volta. E bizalmatlanság vezet a biztonság haj­szolására, a fegyverkezési versenyre és juttatta a világot abba a teljesen irracionális állapotba, hogy a múlt évben már 800 milliárd dollárt köl­töttek katonai célokra; háromszor annyit, mint tíz évvel ezelőtt, és sen­ki nem merné azt állítani, hogy ma nagyobb biztonság uralkodik a vi­lágban, mint 1974-ben. Az elmúlt időszak megmutatta a kis országok hasznos szerepét a kompromisszumok kidolgozásában, bár természetesen a lényeges dönté­sek a vezető nagyhatalmak viszonyá­tól függenek. A madridi Európa-kon­­ferencia meggyőző bizonyíték e két egymás mellett ható tényező szere­pére, a Nyugaton és Keleten egy­aránt elfogadható megállapodások fontosságára, és remélhetőleg az lesz Stockholm is. Az ésszerű és a külön­böző érdekeket figyelembe vevő megegyezések kidolgozásában a két katonai szervezet kisebb tagjai és a semlegesek értékes munkát végeztek. A magyar politika nyitott minden olyan elképzelés iránt, amely a béke megszilárdításának gondolatát, a fegyverkezési hajsza lefékezését hir­deti. A második világháborút követően az erőviszonyok átrendeződése — mindenekelőtt Európában — megvál­toztatta a közepes és kis országok nemzetközi szerepét. Egyfelől Euró­pa két egymással szembenálló kato­nai és gazdasági tömbbe szervező­dött, aminek folyományaként kiszé­lesedett a kis országok külpolitikai tevékenységének köre. Másfelől a hagyományos nyugat-európai nagy­hatalmak — Anglia, Franciaország, Németország — világméretű érdekei és hatalmi lehetőségei összezsugo­rodtak, s ezzel együtt járt a konti­nentális szellemiség és az európai örökség, az Európa-tud.at erősödése. Földrészünk közép- és kis országai, függetlenül attól, hogy a kelet-nyu­gati választóvonal melyik oldalán helyezkednek el, különös metamor­fózison mentek át. Mindinkább fel­ismerték a nemzeti érdekek szoros és elszakíthatatlan kapcsolatát az összeurópai érdekekkel. Megmutat­kozott ez már a Helsinkit előkészítő időszakban, az úgynevezett európai szerződések megkötésekor (szovjet-, NSZK, lengyel—NSZK, NDK és NSZK, valamint a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezményt és a Helsinkit követő belgrádi és madridi konferencián. Paradoxon ugyan, de tény, hogy Belgrádban. egy kevésbé feszült nemzetközi hely­zetben rövid, inkább csak a tárgyalt kérdéseket tartalmazó kommünikét fogadtak el, míg Madridban a na­gyon megromlott körülmények elle­nére terjedelmes, érdemi megegye­zéseket tartalmazó záróközlemény­ben sikerült létrehozni a konszen­zust. Ennek fontos pontja az „Euró­pai bizalom- és biztonságerősítö és leszerelési konferencia” Stockholm­ban és az „Európai kulturális fórum” meghirdetése Budapesten. Ez év januárjában nyílt meg a kon­ferencia a svéd fővárosban. Általános nézet szerint hosszantartó, bonyolult értekezletre számíthatnak. Az első szakasz, amelyen a küldöttségek ki­fejtették alappozícióikat, március 17-ig tartott. Még korai lenne messzebbmenő következtetéseket levonni. Legfel­jebb a nézeteltérések fővonalait le­het felrajzolni. A Varsói Szerződés országai Európa atommentesítésében látják a tanácskozások fő célját. Ezért javasolták első lépésként, hogy a konferencián résztvevő nukleáris hatalmak kötelezzék magukat: első­ként nem alkalmaznak atomfegyve­reket. Továbbá jöjjön létre átfogó szerződés a katonai erők felhaszná­lásának kiküszöböléséről és a békés kapcsolatok fenntartásáról. A Varsói Szerződés államai diplomáciai úton egy további javaslatot adtak át a NATO-országoknak. Eszerint a ka­tonai kiadások csökkentése — első­sorban az összes nukleáris fegyver­rel rendelkező állam, valamint más, katonailag jelentős ország részéről — igen hatásos eszköze volna a fegy­verkezési verseny megszüntetésének, a leszerelésnek. Különösen jelentő­sek lennének ilyen intézkedések a Varsói Szerződés tagállamai, illetve a NATO-tagországok részéről, hi­szen ezekre az országokra jut a vi­lág katonai kiadásainak nagy része. A nemzetközi politikában fújdo­­gáló fagyos szelek mellett Stockholm felértékelődött, alkalmat teremtve a közepes és kis országoknak is, hogy újabb támaszokkal ducolják alá a jelenleg ingatag kelet-nyugati dialó­gus szerkezetét. Ezek az országok ugyan nem teremthetik meg a bizal­mat a két vezető nagyhatalom kö­zölt, de elősegíthetik a bizalmatlan­ság fokozatos csökkenését. „A Magyar Népköztársaság — mint Kádár János mondotta már­ciusi belgrádi látogatása alkalmával — a békés egymás mellett élés elvei, a helsinki záróokmányban, a belg­rádi és újabban, a madridi konfe­rencia dokumentumaiban foglalt ajánlások szellemében kész minden lehetségest megtenni a nemzetközi feszültség csökkentése érdekében. Ezt szem előtt tartva az együttmű­ködés fenntartására és fejlesztésére, a párbeszéd folytatására törekszik a más társadalmi berendezkedésű or­szágokkal." PETHÖ TIBOR Lázár Györgynek, a Miniszterta­nács elnökének meghívására hiva­talos látogatáson hazánkban járt Bettino Craxi, az Olasz Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. (A láto­gatás eseményeire következő szá­munkban visszatérünk.) % Az Interparlamentáris Unió kon­ferenciájával egyidőben ülést tartott az európai biztonság és együttmű­ködés kérdéseivel foglalkozó IPU-fó­­rum. A testület, amelynek a helsin­ki konferencián részt vett országok képviselői a tagjai, Budapesten ta­nácskoztak. Egyhangúlag Barcs Sán­dort, az Interparlamentáris Unió ma­gyar csoportjának elnökét választot­ták az európai IPU-fórum elnöké-Párizsban, a CGT székházában a Szakszervezeti Világszövetség Iro­dájának 31. ülésszaka után sajtóér­tekezletet tartott Gáspár Sándor, a SZOT és a Szakszervezeti Világszö­vetség elnöke. Hangsúlyozta, hogy az ülésszakon az SZVSZ ismét kife­jezte a szakszervezeti akcióegységre irányuló törekvését, melynek az a célja, hogy a különböző irányzatú szakszervezetek közösen lépjenek fel a béke és biztonság védelmének a világ minden dolgozóját érintő kérdésében. Gáspár Sándor rámuta­tott a nemzetközi gazdasági együtt­működés fokozásának jelentőségére is. Ezen a téren még korántsem me­rítettek ki minden lehetőséget. A szakszervezeteknek van lehetőségük az események befolyásolására, s kö­zös fellépéssel még jobban kiszéle­síthetik ezt a lehetőséget. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra az Angliában elhunyt ki­váló fotóművész, Világ Miklós hamvait FOTÓ: REZES MOLNÁR ESZTER

Next

/
Thumbnails
Contents