Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-03-31 / 7. szám

I

előnyök dominálnak, még azoknak a szempontjából is, akik ma a hátrányokat érzik erősebben. De ez a robbanásszerű változás, ennek a szabadpiac-szerű szférának a megnyitása, a tökéletlenül szabályozott, tulajdonképpen szimulált piac mellett — ez egy ellentmondást fokozó tényező volt. Ezt a piaci dilemmát csak a gazdasági reform folytatása oldhatja meg.

A harmadik tényező a magas infláció: három-négy százalék, de akár öt százalék mellett könnyebb a jövedelmeket reálértékben differenciálni úgy, hogy a társadalmi feszültségek ne növekedjenek.

A jövőt illetően én azt gondolom, hogy ha ez a három tényező megszűnik, vagy ha a hatásuk erősen csökken, akkor jobb lesz a helyzet, de a jövedelemelosztási problémák, az ennek kapcsán keletkező feszültségek szerintem hosszú-hosszú ideig kísérni fogják életünket. Tehát nekünk jövedelemelosztási problémákkal, aránytalanságokkal, hátrányba jutott rétegekkel mindig foglalkoznunk kell. Többek között ez is indokolja a társadalmi érdekközvetítő és érdekérvényesítő mechanizmusok létrehozását, illetve megerősítését és olyan politikai rendszer kialakítását! amelyben az érdekek nyíltan felszínre kerülnek. A legtöbb bajt és keserűséget ugyanis az okozza, ha nincs is fórum, ahol az emberek elmondhatják panaszaikat, vagy ha úgy érzik, hogy a panaszokkal sóhivatalok foglalkoznak, és nem demokratikus fórumok.

— ön is tudja, hogy a reformról, sőt a reform reformjáról ma széltében-hosszában vitatkoznak Magyarországon — és nemcsak gazdasági lapokban vagy gazdasági műsorokban. A MozgáVilág is beszállt ebbe a vitába Bai','>^JT'amás 1982 novemberében m „ént és szélsőséges visszhangok kiváltott tanulmányával.

— Igen ... Sajnálatos, hogy az a tanulmány problémákat okozott, mondanivalója egészében ezt nem indokolta. Egy-egy felületes, odavetett megállapítás volt ugyan benne, amellyel nem lehet egyetérteni. De remélem, nem ez a tanulmány volt a bekövetkezett szerkesztési válság kiváltó oka.

— Pedig erre is azt mondják, hogy igen, ez volt az. Azt is mondják, hogy erre már le kellett csapni.

— Ennyire azért én nem vagyok benne a dolgokban, de szerintem nagyobb volt a csinnadratta pár hónappal ezelőtt, mint amennyire ez a tanulmány indokolta volna. Az, hogy egy fiatal gárda erőteljesebb reformpolitikát követelt, mindenképpen érthető volt számomra. Az viszont, hogy egyesek teljesen új reformfolyamat megindítását vetették fel azon a címen, hogy a 68-as reform szerintük bedöglött, tehát nem folytatható már — ez nem igaz, ez téves nézet. Lehet valakinek ilyen téves nézete, de ezzel vitába szálltak, és ezzel én is vitázom.

— Szóval, ha jól értem, ön egy kéifrontos harcban éli mindennapjait. Az ön által kedvelt és támogatott fiatalok önnél is dörömbölnek, erőteljesebb reformokért, ön pedig másokat igyekszik meggyőzni arról, hogy hát azért, ha nem is annyit, mint amennyit öntől követelnek, de azért valamit tenni kell...

— Sajnos ez így van. Bizonyos fiatalok számára én rózsaszín reformer vagyok, miközben mások szemében inkább túlzó reformer, amolyan vörös posztó. Hát Istenem ... Kinek-kinek másnak látszanak a színek. A fiataloknál gyakran hiányzik a dialektikus szemlélet, de ezeket a kérdéseket türelemmel kell szemlélni, és kell a vita is. Ma ott

tartunk, hogy egyfelől a mi pártunkban elégtelennek tartjuk a vitákat, másfelől viszont, amikor a gyakorlatban nyilvánosságra kerülnek, akkor sokalljuk őket. Közben viszont megállapítjuk azt is, hogy a viták formálisak, szóval tulajdonképpen egymás mellett való beszélgetések a viták és nem eléggé tükrözik — legalábbis a nyilvános viták nem tükrözik — a tényleges szembenállásokat. Mert jellegzetes, hogy maguk a vitázó felek is igyekeznek szalonképessé tenni nézeteiket és beburkolni valamiféle olyan közéleti csomagolásba, amiben képviselni lehet őket bizonyos mértékig. Mert minden dolog értéke a mérték, mondá Arisztotelész, szóval bizonyos mértékig ez helyes, bizonyos mértéken túl azonban már a szemben álló nézetek lényegét rontja ez a csomagolás. És ma megállapíthatjuk, hogy nem eléggé igaziak a viták. Másrészt, ha egy vita igazi, arra azt mondjuk, hogy ja, ebben most ne legyen vita, mert ez éppen egy kényes kérdés. És tényleg kényes kérdés, meg kell mondjam, ha valaki például a KGST bizonyos problémáit feszegeti. És ha valaki mögött nincs elegendő tekintély, arra bizony ... ráhúzzák a vizeslepedőt. Tehát ellentmondásos helyzetben vagyunk. Szerintem értelmesen tovább kell tágítani azoknak a kérdéseknek a körét, amelyek nem kényesek, sőt: tulajdonképpen a kényes kérdéseknek sem szabad tabunak lenniük, csak kényesebben, óvatosabban, vigyázva kell megfogalmazni — de azért ezekben is meg kell fogalmazni — az igazságot.

Szóval kényes kérdésekben gondosabb fogalmazás kell. Ez az én véleményem, ezt igyekszem én a magam gyakorlatában képviselni. Ügy látom, hogy ez nem képviselhetetlen, a magyar politikában ma már lehet így kényes kérdésekkel foglalkozni, azonban a gyakorlatban sok a probléma, és ... ezért ez nem igazán érvényesül.

— Tehát: hogyan tovább a reformmal?

— A koncepció már összeállt, ezzel én lényegében egyetértek. Az egyik fő irány az, hogy vállalkozóképesebb és vállalkozóbb vállalati vezetést kell kialakítani és ezt elősegítő kormányzati irányítást, illetve szabályozórendszert teremteni.

A második fő irány egy olyan közgazdasági szabályozórendszer kidolgozása, amelyben az ár, a bér, az adó, a hitel és az egész pénzügyi rendszer, illetve a különféle gazdaságértékelési módszerek egymással össze vannak hangolva, és együttesen tágítják a vállalati vezetés és a vállalati cselekvés szabadságát. Amiben pedig korlátozzák, abban öszszehangoltan korlátozzák. Tehát meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy az egyik erőforrást valamiféle társadalmi érdekből csökkentjük, de ezzel tulajdonképpen gátoljuk egy másik társadalmi követelmény érvényesülését, ami a mai túlszabályozottsági állapot jellemzője.

A harmadik fő irány a vállalati vezetés és a vállalatok belső működésének lényeges továbbfejlesztése, amelynek során érdemibbé válik a vezetés és a dolgozók partnerkapcsolata, újrarendeződnek az állam tulajdonosi joggyakorlásának módszerei úgy. hogy a köztulajdonért való felelősség közelebb kerüljön a ténylegesen gazdálkodó emberekhez, és ne valami megfoghatatlan eszmei tényező maradjon csupán. Ezek nagyon lényeges reformintézkedések. Ha hozzávesszük a bankrendszer reformját, amit szintén tartalmaz ez a koncepció, akkor ez már ad egy közgazdasági megalapozást. Azzal is foglalkozunk, hogy a párt gazdaságszervező munkáját is újra kell gondolni — meghagyva azt, hogy a gazdaságpolitikát a párt alakítja ki. Tehát újra kell gondolnunk a párt gazdasági szerepét, a kormányzati munka stílusát és a társadalmi szervek, ezen belül a szakszervezetek vezető szerepét is, abban a felfogásban, hogy a gazdasági hatékonyság lényeges javítása közérdek.

Ezek, mondjuk, a keretei és a lényege ennek a reformkoncepciónak, és ma a magyar politika nyitott abban a tekintetben, hogy jobban ki tudja bontakoztatni a politikai mechanizmus érdektisztázó, érdekütköztető és érdekegyeztető funkcióját. Ide tartozik a közigazgatás fejlesztése, az országgyűlés szerepének növelése is. Ezek ma mind, hogy úgy mondjam, körülveszik ezt a gazdasági reformkoncepciót, amely így a 68-as reformnál is inkább össztársadalmi reformfolyamattá válhat.

— A reform jövőjének nemzetközi támaszait keresve mindez csak

INTERJtl NYERS REZSŐVEL

A CSÁNGÓ MAGYAROK BIBLIÁJA

EGY ROAD MONOLÓGJA

megerősíti, hggy mennyire érdekünk lenne az áru- és pénzviszonyok gyorsabb fejlődése a KGST-ben.

— Ennek vannak bizonyos határai, de nem annyira szűkek, mint azt egyesek gondolják. Valóban fontos érdeke lenne a magyar népgazdaságnak, hogy a KGST-országok egészében végbemenjenek hasonló reformok, vagy legalábbis egy irányban mozgó reformok, mechanizmusreformok. Ennek a szükségessége ma fönnáll. A lehetősége? Hát... tulajdonképpen valamelyest az is megvan, nem lehetetlen e reformok megindulása, hiszen látjuk, a szovjet gazdaságban is folytatnak a gazdasági mechanizmussal kapcsolatos kísérleteket. Bulgáriában is vannak jelei ennek. Lengyelországban pedig politikailag már tulajdonképpen elfogadtak egy gazdasági reformot, amelynek azonban a gazdasági feltételei alig-alig vannak meg. Úgyhogy azért én azt gondolom, hogy a magyar reformpolitika valamivel szélesebb bázisra talál . .. vagy, pontosabban fogalmazva, föltétlenül kisebb ellenállással találkozik a más országbeli gazdasági mechanizmusok részéről, mint 1968 után. Tehát valamivel jobb lesz a helyzet, de azzal nem számolhatunk, hogy ennek az évtizednek a következő részében a tervezés és a piac viszonyában, a gazdasági mechanizmus karakterében a KGST nagy részében hasonló reform menjen végbe. Erre nem számíthatunk, de a KGST- együttműködés fejlesztésének lehetőségét ilyen körülmények között is keresnünk kell. Különböző mechanizmusok mellett kell megtalálnunk a mainál intenzívebb együttműködés lehetőségét.

— De azért ek mégis fékként hat.. 1

— Ha úgy tetszik, féknek is felfoghatom, mert ennek következtében a KGST-együttműködésből kisebb növekedési ösztönzést kap a magyar gazdaság is, a többi tagország is. De fogjuk fel úgy, hogy egyelőre a magyar gazdasági mechanizmus a maga bázisán is képes fejlődni, még jó darabig képes úgy, hogy ne kerüljön összeütközésbe a KGST-vel.

— Tehát még nem értük el a KGST lehetőségeinek maximumát?

— Nem értük el. Természetesen nagyon, nagyon kényes, már úgy értem, bonyolult politikai kérdés azt megítélni, hogy meddig terjedjen egy szövetségi kapcsolat mellett a gazdasági mechanizmusbeli vagy gazdaságpolitikai önállóság. Az a leghatározottabb véleményem, hogy jó szövetségesi kapcsolatok mellett is lehet még fejleszteni az önállóságunkat. Néha ennek érdekében vállalni kell vitákat, pillanatnyi egyet nem értést, abban bízva, hogy hoszszabb távon az ilyesfajta viták is a szövetség erősítését szolgálják.

— És attól nem tart, hogy a 80-as J évek második felére kialakuló világpolitikai helyzet jelentősebb ellenállásra csábítja a reform ellenzőit? Hogy úgy mondjam bezárkózásra, kapcsolatok megnyirbálására. Mert azért voltak ilyen tendenciák Magyarországon az elmúlt egy-két évben, vezető helyeken is.

— Igen. Voltak, és számítok ennek az újratermelődésére. Ez minden külpolitikai feszültség időszakában újra fog jelentkezni, és mindig megmarad egy bizonyos fajta dilemmázás a kommunista politikában, és a dilemmát magát én nem kárhoztatom. Tekintve, hogy most merőben más világhelyzet van, mint korábban volt, sokan megkérdezik: az események merrefelé haladnak, mit követel a szocialista világ érdeke, mit követel a magyar nép és a magyar gazdaság különleges érdeke? — és ezen mindig meditálni kell. Ezért, a meditáció kapcsán, újra fognak termelődni olyan törekvések, amelyek a világpiactól való elfordulás gondolatát vetik fel. Akármilyen messzi jövőben gondolkodom, a békés egymás mellett élés alapján képzelem el a különböző társadalmi rendszerek viszonyát — és ez a végső axiomatikus alap, amiből nem engedhetünk. Ezért nem tudom elképzelni, hogy bármikor is hátait fordítsunk a világpiacnak. Sőt a Szovjetunióról vagy a szocialista világ egészéről sem tudom ezt elképzelni. Úgyhogy — legalábbis részben — igenis rá vagyunk utalva a világpiacra, annak a fejlődő részére és a fejlett tőkés részére is.

Ma úgy látom a dolgot, hogy politikánkban helyére került ez a kétirányú kapcsolatrendszerünk a szocialista világgal és a nem szocialista világgal. Ennek nincs alternatívája. Ezt erősíteni kell, ezt meg kell értetni, de mind a két oldalát a dolognak. Azt is, hogy rá vagyunk utalva a nem szocialista világgal való folyamatos gazdasági kapcsolatokra. De azt is, hogy elemi érdekünk, hogy a szocialista világgal, a Kelet felé fordulással is élni tudjunk, talán még jobban, mert ennek nem voltak történelmi hagyományai, tehát ez különleges figyelmet, erőfeszítést igényel. Ha jól meggondoljuk, a magyar politika vonulatait, akkor nagy egyéniségek is felhívják a figyelmet arra a tanulságra, hogy nem szabad egyedül nyugat felé fordulnunk, hogy súlyos geopolitikai és eszmei indokok vannak rá, hogy erősen kötődjünk a szocialista világhoz. Úgyhogy ezt a mainál sokkal inkább be kell vinni a köztudatba. Minden irányban nyitottak vagyunk, és ennek a távlatait én ma jónak látom.

15