Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-03-31 / 7. szám

A HISTADRUT TITKÁRA

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL

Kerestetés

A Zeneművészek Nemzetközi Szövetsége, a FIM budapesti kongreszszusán találkoztam az izraeli delegáció egyik magyar származású tagjával, Lobl Zeevvel, aki a Színházi Dolgozók és Zeneművészek Országos Szakszervezetének vezetőségi tagja.

— Brassóban születtem, ott töltöttem gyermekkoromat. 1940-ben, Észak-Erdély Magyarországhoz csatolásakor anyámmal Romániában maradtam. Apám, aki Magyarországra került, később Auschwitzban pusztult el. 1944-ben Izraelben telepedtem le és ott egy Jeruzsálem melletti „kibuc”-ban éltem egészen 1957-ig. Közben államigazgatástani és közgazdaságtani diplomát szereztem. Hosszú ideig egy mezőgazdasági iskolában tanítottam, majd 1976- tól mindmáig a szakszervezeti mozgalomban dolgozom.

— Mi a tevékenységi köre?

— A „Histadrut” elnevezésű Általános Munkásszövetség — amelynek jeruzsálemi titkára vagyok — az izraeli munkásságnak mintegy 70 százalékát tömöríti. Jómagam három szekció munkájában veszek részt: az Élelmiszer- és gyógyszeripari munkások, a Rádió- és Televízió-alkalmazottak, illetve a Színházi Dolgozók és Zeneművészek Szövetségének tevékenységében.

— Mit jelent ez a munka a hétköznapi életben?

— Részt veszek a szállodákban és szórakozóhelyeken működő zenészek, zenekarok szerződésének elkészítésében és megújításában vagy például a 300 tagú Rádió és Televízió Zenekar ügyes-bajos dolgainak intézésében.

— Járt-e már Magyarországon?

— Igen, harminc esztendővel ezelőtt, mint kibuc-tag, az izraeli ifjúsági röplabda-válogatott játékosaként, Csepelen.

— Részt vesznek-e magyar származású művészek Izrael zenei életében?

— Az említett jeruzsálemi szimfonikus zenekarban számos magyar származású muzsikus működik, de megemlíthetem Tomi Lapide-ot, a Televízió főigazgatóját, vagy Fenyves Ilonát, a Tel Avivi Konzervatórium megbecsült tanárát.

— E jól sikerült budapesti kongresszusról — amely főképpen a nemzetközi jogdíjak kérdésével foglalkozott — hazautazom Brassóba, idős édesanyámhoz, akit Izraelből is minden héten felhívok telefonon.

BALÁZS ADAM

FOTO: MEZEY BÉLA

Küldjön egy képet! Ez a felhívás hetente szerepel az Űj Tükörben. Alatta egy vagy több. régi, általában emlékként őrzött fotó látható a múltból, a múltról, rövidebb-hosszabb tájékoztató szöveg kíséretében. Torrta Ádám dokumentumai Szent-Györgyi Albertról vallanak, aki Nobel-díjas professzorként is szívügyének tekintette a Dél-Magyarországi Aero Club igencsak szerény anyagi forrásainak gyarapítását, patronálta a repülést a gimnáziumi és egyetemi diákok körében. „Nem átallotta, hogy öncélú polgárpukkasztó szándéktól mentem ugyan, de mégis közfelháborodást keltve a társadalmi szklerózisban szenvedők, körében, rövidnadrágban, biciklin összedarizza és kijárja mindazt, ami kell.” Torna Ádám írásának utolsó mondata: „Szeged példás lokálpatriótái és jeles kutatói talán módot találnak, hogy újabb darabokkal egésszé kerekítsék a lassan-lassan összeálló mozaikképet bicikliző, repülő professzorukról."

„Pulitzer József 1847-ben született — nem Miskolcon, hanem Makón, s nemcsak laptulajdonosként, hanem újságíróként is az amerikai sajtótörténet egyik legeredetibb alakja volt.” Ezeket a szavakat az Élet és Irodalom-ból idézzük, Wisinger István írásából, amely a lap egyik korábbi cikkének téves adatát, illetve szubjektívnek ítélt, megalapozatlannak nyilvánított értékelését helyesbíti. Továbbá: megismerteti a hazai olvasót Pulitzer József kalandos életével, sikerekben gazdag pályafutásával, a végrendelete alapján létesített egyetemi újságíró tanszék és a róla elnevezett újságíró-díj történetével. Wjsinger István írásának rezüméje: „Az összeg mindössze ezer dollár, de amerikai újságíró számára nincs ennél becsesebb és jövedelmezőbb kitüntetés”.

Az első magyarországi, de vámszabadterületen működő vállalat Hunflexbau Kft. névvel nemrégiben alakult meg Sopronba í. Létrejöttének előzményeiről, üzleti terveiről a Heti Világgazdaság Érsek István cikkében tájékoztatja olvasóit. Ebből a többi között kiderül, hogy a Huflexbau Kft. magyar—dán vegyesvállalat — tulajdonának részaránya 51 százalékban magyar, 49 százalékban dán —, s faházakat, faépület-elemeket gyárt majd exportra. Megalakulásában közvetítőként egy Dániában élő magyar építész, Gergelyffy Gusztáv is fontos szerepet játszott.

4|é

Rónai Pál, a Brazíliában élő költő, író, műfordító neve szerzőként olvasható az Üj Tükörben. Lírai hangvételű írásában Szegő Endrét mutatja be a hazai olvasóknak: hajdani barátját, egykori iskolatársát, akinek kurtára mért életében — 1945 elején munkaszolgálatosként halt meg — mindössze néhány írása jelent meg, az Erdélyi Helikonban, a Nyugatban, a Neuvelle Revue de Hongrie-ben, egy hátramaradt novelláját pedig Rónai Pál közölte a Sao Paulo-i magyar folyóiratban, a kérészéletű Kultúrában. Az emlékezés mellett Szegő Endre két versét közli az újság, ezekről Rónai Pál elmondja: barátjának írásait több mint negyven éve ő vitte magával Magyarországról Brazíliába, hogy azokat megmentse a jövőnek. S egy híradás az írásból: „Készülök haza, alighanem búcsúzni. Nova Friburgo és Budapest között túl nagy a távolság, fáradságos az út, bonyolultak az előkészületek: öreg szívem is jobban bírja már a helyben maradást, mint a kóborlást. És mégis felizgat az utazás gondolata, megremegtet, majdnem azt mondatiám, megfiatalít”.

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájának új látványossága egy bronzból formált emlékmű, amelynek felülete 152 négyzetméter, súlya pedig 22 tonna. Címe: A Mag apoteózisa; alkotója: Amerigo Tot. Az Űj Tükör a monumentális plasztikáról a világhírű szobrászművésszel interjút közöl, amelyben Amerigo Tot — Bedő Ildikó kérdéseire válaszolva — művének születéséről, gondolati tartalmáról beszél: filozófiájáról vall a művész fordulatosán, a paraszti származás élményanyagából kibontva. Ennek lényegéről az interjú részletét tömörítve idézzük. „A Mag apoteózisával a biológiát akartam láthatóvá, érzékelhetővé tenni/ Mert amikor azt mondjuk: mag, azt mondjuk: kezdet. Hiszen magyarul a búzaszemet, a magot életnek is nevezzük. Ahogy a kenyér nemcsak cipót jelent, hanem életet is.”

K. GY.

SZABÓ Lajos Ferenc (Budapest, 1940. szeptember 25. an: Nagy Magdolna), posta műszaki tanácsos 1982. júniusában utazott hivatalos útra Genfbe, azóta életjelet nem adott magáról. Szemtanúk állítása szerint Algériába ment. Keresik felesége és gyermekei Budapestről.

SZÁZI Frigyesné (leánykori neve: Régi Teréz, szül.: 1941. június 27-én) ápolónő 1978—79-ben vándorolt ki Svájcba házasságkötés révén (Hirzel városba). Keresi volt munkatársa Kállai Lipótné Pécsről, akinek 1982. október 13-án írt utoljára.

ZSIRMAN Ferencet szül. 1928-ban és ZSIRMAN Gyulát szül.: 1934-ben keresi nővérük Kanadából. Mindketten 1956-ban mentek külföldre s valószínű, hogy jelenleg Angliában élnek.

Ifj. HORVÁTH Lajost (szül: Pécs, 1953. március 22. an: Berger Mária) aki 1976. aug. 31-én vándorolt ki Magyarországról az USA-ba, keresi édesapja Pécsről. A keresett 1980. decemberében írt szüleinek utoljára, akkori lakcíme: 7101, East 6th Street, New York volt.

PARÓCI Jánost keresi keresztkomája (László és Zsuzsa keresztanyja) özv. Kovács Lászlóné Budapestről. A keresett Budapesten született, 1956 óta él külföldön, 1960-ban az USA-ból írt (3910 Clray Stracmo, Kansas City, Miss.) utoljára, az akkor még Dunaharasztin lakó kerestetőnek.

TRETHÁHN Ferencnét sz. Gruber Borbálát vagy esetleges hozzátartozóit, aki 1942-ben Pesterzsébeten az Alsóhatár úton lakott s feltehetően 1944—45-ben külföldre távozott keresi Kalász László Budapestről.

ARANYOS Katalint (volt Tornyik Sándorné) keresi ismerőse Szakács Imre Franciaországból. Utoljára 1973- ban Capuán találkoztak, azóta semmit sem tudnak egymásról.

MÁJ Lajos László (Pécs, 1962. III. 8. an: Kerpács Anna) tanuló 1979-ben távozott külföldre. Utolsó is-r mert lakcíme: Jugendherberge, Mutschellenst. 114. 8038 Zürich, Svájc. Keresi édesanyja, aki 1982 januárja óta nem tud fiáról.

KISS Endre tiszaszőlősi születésű barátját keresi Friedmann Sándor Izraelből, akivel 1939-ben Egyeken együtt dolgozott a Pataki-cégnél. A keresett a légierőkhöz vonult be, a háború után a németországbeli Fürth városában élt.

KÖKÉNY Lajosné sz. Kovács Katalin (Dormánd, 1955. január 8. an: Biró Rozália) 1981. szeptemberében távozott külföldre. Utoljára Münchenből jelentkezett, azóta nem ad életjelt magáról. Keresi testvére Éva Százhalombattáról.

KOVÁCS István (Zalaszentgrót, 1939. VI. 21. an: Molnár Margit) 1956-ban hagyta el Magyarországot. Utoljára 1964-ben jelentkezett, akkori címe: 23-0844th, Drivehong Island City, N.Y. USA volt. Keresi édesanyja Zalaegerszegről.

Ifj. HENCZ György (Székesfehérvár, 1932. VIII. 27. an: Kovács Erzsébet) 1944—45 őszén mint levente távozott az országból, azóta nem hallott hírt róla édesanyja. Kérjük, aki tud róla valamit, jelentkezzék.

CSOMÓS Mária (Pápa, 1954. I. 3. an: Farkas Mária) 1973-ban hagyta el Magyarországot. Utoljára 1974-ben adott magáról hírt, akkori lakcíme: 2035, Vista del Mar, Hollywood 90068 USA volt. Keresi édesanyja Gyöngyösről.

SZÁRAZ Józsefet, aki 1932-ben a Budapest, Király u. 16. sz. alatt lakott, foglalkozása tűzoltó volt, keresi leánya Margit Dunaújvárosból. A keresett állítólag Amerikába vándorolt ki 1933 körül.

Anthony A. BIRO-t, aki a 60-as években Browns Mills-ben (USA, New Jersey) lakott, keresi barátja „Mickei” Angliából.

BOKOR József (Celldömölk, kb. 1933—35.) 1956-ban hagyta el Magyarországot, s 1959-ben vándorolt ki Ausztráliába. Keresi fia, aki még sohasem találkozott édesapjával.

SZABEV Lászlót, aki Budapesten 1952. július 13-án született, an: Sebők Terézia) 1971. január 8-án hagyta el az országot, s vándorolt ki az USA-ba (Los Angeles). Keresi édesanyja Budapestről, akinek 1980-ban írt utoljára.

Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE Budapest H—1905.

7