Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-01-21 / 1-2. szám
«BR hivégombot. Azfcrn ráérősen felsétálunk az emeletre, s mintán kicsomagoltunk, kényelmes fotelnnkba kucorodunk. De jusson eszünkbe, hogy nem mindenki ilyen szerencsés. Sokan vannak, akik tolókocsiban, a mozgás lehetősége nélkül élik le életüket. A 2500 taggal rendelkező Mozgássérültek Budapesti Egyesülete elnöke, dr. Gadó Pál, három éve levelet írt a Hazafias Népfrontnak. tudatosítani kell, hogy él ma Magyarországon és egyre jobban gyarapodik egy olyan réteg, amely alapvető szükségleteiben korlátozva van, vagy ki van belőle zárva. Gyakran reménye sincs helyzetének rendezésére ... E tekintetben a hozzánk hasonló civilizációs szintű országokhoz képest el vagyunk maradva... Olyan alapvető kérdés vetődik fel itt, hogy tartható-e mereven a munka szerinti részesedés elve akkor is, ha valaki önhibáján kívül, esetleg a közösség érdekeiért vállalt önfeláldozása következtében, nem képes átlagos vagy kiemelkedő munkateljesítményre? A rehabilitáció nem lehet igazán átütő sikerű mindaddig, míg csak egyének jóakaratának, kis csoportok vállalásának vagy egyesületek tenniakarásának függvénye.” Gadó Pál levelének egy pontjá-
