Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-03-15 / 5-6. szám
JOB LÁZADÁSA A biblikus cím az ótestamentumi történetre utal. Az Úr tudni akarja, hogy Jób akkor is megtartja-e az isteni rendeléseket, ha az árnyékos oldalon kell járnia — ezért sűrűn lecsap villámaival mellette és körülötte. A szelíd férfi - akárcsak Cordelia Shakespeare-nél - tűr és szeret, bár motoszkál benne a kétely: miért a jóknak kell bűnhődniük és a rosszaknak megdicsőülniük? Válasz persze nincs. Vagy ha mégis, logikával követhetetlen. A Mindenható akarata, mondja az írás, kifürkészhetetlen. A filmbeli ióbot más fából faragták, mint bibliai „rokonát”. Igaz, a megpróbáltatások jellege is eltérő. Amikor Gyöngyössy Imre és Kabay Barna alkotásának cselekménye indul, dúl a háború, 1943-at mutat a naptár. Az üldözött zsidók körül egyre ritkul a levegő. Kevés az esély a túlélésre. Jób bácsi és Róza néni, akik egy Tisza menti falucskában élnek, elhatározzák, hogy maradandó nyomot hagynak maguk után a világban. Orökbefogadnak egy keresztény kisfiút, mert anyagi - s főleg szellemi - értékeiket rá akarják hagyni. A látszólagos idill színei fokozatosan elkomorodnak. A makrancos gyerek, Lackó megszelídül, ám a szelíd családi harmóniát tönkrezúzza a normává előléptetett törvénytelenség. Amit lehet, átadnak a fiúcskának a mostohaszülők, de sorsukat nem tudják elkerülni. Halálba viszi őket a nyikorgó parasztszekér s mégis mosolyognak. Jób lázadása — a szót voltaképpen idézőjelbe kellene tenni - sikerrel járt. Az utód majd őrizni fogja emberségüket, eszméiket, emléküket. Ezt még az Isten is megbocsátja ... A Jób lázadása a MAFILM Társulás Filmstúdió, a Magyar Televízió és az NSZK-beli Z. D. F. közös vállalkozásában készült. Nemes cél érdekében szövetkeztek a producerek, hiszen a mű humanista mondanivalót hirdet, ugyanakkor örömmel állapítjuk meg azt is, hogy az eszmei-gondolati tartalom művésziesztétikai igényességgel párosul. A Gyöngyössy-Kabay duó legfőbb erényeit kamatoztatta az eredmény érdekében. Pontos és hiteles a környezetrajz. Élő a folklór. Gazdag az események érzelmi töltése. Kitűnőek a szereplők (a bravúros alakítást nyújtó Zenthe Ferenc mellett a pöttömnyi Fehér Gábor is jól megállja a helyét: az Árvácskában feltűnt Czinkóczi Zsuzsa óta nem bukkant fel hozzá hasonló gyermektehetség magyar filmvásznon). Dicséretet érdemel, hogy a szerzők sokféle hangulati hullámzást örökítettek meg az egyes epizódokban. A hősök feje felett fekete feliegek örvénylenek, ez azonban nem jelenti azt, hogy tilos örülni, elérzékenyülni, szeretni - s boldognak lenni legalább néhány futó pillanatig. A film kritikusai közül többen szóvá tették, hogy a történet alapszituációjának hitelessége megkérdőjelezhető. 1943-ban a végső csőd felé tántorgó Horthy-Magyarországon már nem lehetett Jób bácsiékhoz hasonló akcióra vállakozni (még a szerződés antedatálásával sem, ahogy a városi árvaházban kijátsszák a rendelkezéseket). Meglehet, igazuk van a bírálóknak, csakhogy a végső „üzenet” szempontjából a szóbanforgó körülmény mellékes. Gyöngyössyék egyedi esetet ábrázolnak s mégis a tipikus szférájába emelik a cselekvéseket, hiszen nem a dokumentáris hűség fontos ezúttal, hanem a gesztus, az áldozat, a hit, Vagyis az, ami az emberi kapcsolatokban — elsősorban az öreg kapaszkodás! kísérleteiben — tükröződik. Ilyenformán a konklúzió túlmutat az adott hely- és idő-koordinátákon: általános érvényűnek tekinthető. Jób élhetne másutt és máskor. Sajnos, nemcsak a zsidókat üldözték és üldözik - s nem pusztán a második világháború fa-' siszta magyar politikája parcellázta árjákra és nem árjákra, jókra és rosszakra a társadalom tagjait. Szabó Gábor, a fiatal operatőr finom metszeteket idéző beállításokon jeleníti meg az életformát, a szokásokat, a szertartásokat (különösen remek a húsvéti ebéd szomorú-szép fényképezése vagy az önfeledt gyermeki öröm pillanatainak megörökítése). Helyeseljük azt a rendezői-operatőri koncepciót, miszerint a külvilág borzalmairól a filmben csak jelzések tudósítanak. A kevés néha több a soknál. Mit látunk a Jób lázadásában? Árvaházat, vásárt, falusi utcákat — nem atrocitásokkal, hanem feszültségekkel telítetten. Aztán a fináléban felbukkannak a csendőrök is. Itt már a vágóhíd felé fuvarozzák az áldozatokat. De még ez a jelenet sem harsány. Főleg az a funkciója, hogy a nyitányt ellenpontozza (akkor érkezik Lackó pártfogóival együtt a szekéren), másrészt Jóbék tragikumát elmélyítse. A Variety című amerikai szaklap cikkírója szerint az 1983-ban készült, kedvező kritikai- és közönségvisszhangra talált film, mely az Oscar-díjra érdemesített mozidarabok mezőnyében is szerepel, „kiemelkedő, emberséges beszámoló egy Magyarországon lejátszódott Holocaust-történetről". Reménykedünk a prognózisban: „A kiváló és eredeti filmnek nem lesz nehéz igényes közönséget találnia Észak- Amerikában és Európában.” VERESS JÓZSEF FOTÓ: GÁSPÁR MIKLÓS 48 mm.
