Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-03-15 / 5-6. szám
KÉSEI ELÉGTÉTELADÁS REVICZKY IMRE EZREDESNEK Január 13-án a TV második csatornáján 21 óra 50 perckor kezdődött az a beszélgetés, amelyet Reviczky Imre ezredesről folytatott Róbert László szerkesztő-riporter Reviczky Adámmal. Elöljáróban Róbert László bevezetőjéből közlünk néhány mondatot: „A portréfilm akkor igazi, ha főszereplője ,hőse’ maga áll a kamerával szemben. Ha a néző éppúgy, mint életútjával, vagy útvesztőivel, sorsával és jellemével saját maga szembesül. Ha ő vall tetteinek miértjéről. De Reviczky Imre ezredes 27 éve halott. Nem ismertem személyesen. A filmben — fizikailag — csak fia: Reviczky Ádám van jelen. Vele a véletlen hozott össze, ő vitt fel a budai Mandula utcába, s nyitotta ki az albumot, amelynek oldalairól ránk néz a felvidéki földbirtokos család sarja, hadapród, az első és a második világháború snájdig tisztje, akinek azután emléktáblát állított a Hazafias Népfront, és akiről utcát neveztek el egy izraeli városkában. ö Reviczky Imre, a katonatiszt, aki a munkaszolgálatosokat a halál helyett kórházba küldte. Merthogy erre volt parancsa, persze nem Horthytól, hanem még II. Endrétől. Kutyabőrön. Sajnos, őt már nem hívhattuk meg ... Hite szerint nem politizált, amikor az észak-erdélyi munkaszolgálatosok élet-halál uraként több ezer magyar zsidó, román, szerb életét megmentette kiállásával, nemes fondorlattal. Nem politizált a sopronkőhidai fegyházban sem, és a felszabadulás után sem — Groza Péter idején sem — amikor erdélyi, romániai útja a megmentettek sorfala között diadalát volt. S akkor sem, amikor Farkas Mihályék megfosztották még nyugdíjától is! Az újkori magyar történelem egyik tragikus hőse volt?” Róbert László (a továbbiakban: Riporter) a következő mondattal kezdte a párbeszédet. — Mutatok egy levelet, amely az Űj Tükörben jelent meg, írója Juhász Péter műegyetemi hallgató, aki sokallja azt a „hűhót”, amit apád körül vittek végbe. R. Á.: Apám olyan családban nőtt fel, amely — bár katolikus volt —, őt a sárospataki és a sátoraljaújhelyi Református Gimnáziumba küldte, mert ez a két intézet a legjobb magyar középiskola volt. Később, amikor az olasz front, de a többi is összeomlott, apám azonnal jelentkezett a Károlyi-kormány honvédelménél és annak a tisztje lett. Riporter: Hogy történhetett meg az, hogy apádat — aki a Vörös Hadseregben is, mint századparancsnok szolgált —, felvették a Horthy-hadseregbe? R. A.: Nem mondom, hogy ez tipikus volt, de a Horthy-hadsereg több olyan tisztet is átvett, aki előzőleg, mint hivatásos tiszt a Vörös Hadseregben szolgált. így teljesített szolgálatot édesapám is különböző századoknál tiszti beosztásban. Sárospatakon kapta meg a századosi kinevezést, majd Békéscsabára helyezték. Riporter: 1939-ben vagyunk, a XX. századi történelem újabb fordulópontján. Mi történt apáddal? R. A.: A második világháború kezdetén a királyhelmeci kiegészítő parancsnokság vezetője volt. Utána apámat az orosz frontra küldték, ahol azt a parancsot kapta, hogy a falut, ahol tartózkodtak, tisztítsa meg a partizángyanús emberektől, azokat végeztesse ki és házaikat gyújtsa fel. A parancsot nem teljesítette. Ezért visszarendelték a frontról, mint alkalmatlant. így került Lévára, majd Nagybányára, ahol az erdélyi — politikai és vallási szempontokból — „megbízhatatlanok” munkaszolgálatosként szolgáltak. Tulajdonképpen 40 000 muszos tartozott a kiegészítőhöz, nagy részük különböző frontokon volt. Nagybányán is több ezer muszos szolgált. Riporter: Apád emberek ezreit mentette meg. R. A.: Én ezt inkább úgy fogalmaznám meg, hogy emberek ezreinek életét igyekezett jó irányba befolyásolni. Románia, és Magyarország is felszabadult a náci rabság alól, a megalakult új hadseregnél ő azonnal jelentkezett szolgálatra. Ma is megvan az az írás, amelyet Vörös János akkori honvédelmi miniszter írt alá és igazolja, hogy Reviczky Imre alezredest felvették a hadsereg kötelékébe. Ugyanekkor Erdélyből száznegyven aláírással, — közöttük kiváló írók, tudósok, élükön Groza Péter román miniszterelnök — arra kérték a magyar honvédelmi minisztériumot, hogy Reviczky alezredest nevezzék ki vezérőrnaggyá. Ez ugyan nem történt meg, de előléptették ezredessé. Amikor — ezredesként — 1947-ben végigjárta Erdélyt, mindenütt nagy lelkesedéssel ünnepelték. Riporter: A megmentettek többségükben magyarok voltak? R. A.: Igen, de voltak közöttük románok, szerbek is. 1950-ben minden indokolás nélkül nyugdíjba helyezték apámat, majd néhány hónap múlva e csekély nyugdíjat is megvonták tőle. Apám így minden keresettől meg lett fosztva, hiába fordult több ízben is a Honvédelmi Minisztériumhoz, hogy változtassák meg az igaztalan döntést, választ csak a nyugdíjfolyósító intézettől kapott néhány sorban, azzal, hogy fellebbezését elutasították. Az erdélyi magyar értelmiség 1956-ban újabb memorandummal fordult a Honvédelmi Minisztériumhoz és 1956 augusztusában visszakapta rangját és ezredesi nyugdíját. Sajnos a nyugdíját nem élvezhette sokáig, mert 1957 februárjában hirtelen meghalt. A honvédség tiszti temetést rendelt el, a ferences atyák három papot küldtek. A temetésen megjelent a magyar zsidóság képviseletében egy főrabbi is, aki a sírnál tartott beszédet és méltatta apámat, annyi magyar zsidó munkaszolgálatos megmentőjét. Halála óta számos cikk jelent meg Magyarországon és külföldön apámról és egy izraeli kisvárosban, Cfáton utcát neveztek el róla. Budapesten, a házon, ahol egykor lakott a Hazafias Népfront és a Főváros emléktáblát helyezett el, amelyet katonai díszpompával avattak fel. Szorosan témánkhoz tartozik, hogy New Yorkban a volt munkaszolgálatosok nagy szeretettel fogadták Reviczky Adámot és Cleveland ban mintegy háromszáz voll muszos jelent meg az emlékező ünnepségen. ZSADÁNYI OSZKÁR Elhunyt dr. Zsebők Zoltán FOTÖ: NOVOTTA FERENC A magyar, a nemzetközi orvostudomány és közéletünk jeles személyisége távozott el. Azon nagy professzoregyéniségek közé tartozott, akiket nemcsak betegeik, munkatársaik ismernek, akiknek szavára nem csupán a tanítványok figyelnek. Zsebők professzor mint a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikájának igazgatója a diszciplínájához tartozó korszerű diagnosztika és terápia számos nagy vívmányát honosította meg hazánkban, iskolát teremtett röntgenológiai és a radioaktív anyagok alkalmazásával kapcsolatos kutatásaival. Gyakorló orvos és tudós generációkat nevelt, s mint hivatását felelősséggel művelő orvos, tudós a széles közvéleményt is tanította — egészséges életmódra, olyan orvosi ismeretekre, melyeket a laikus sem nélkülözhet. A szentgáli parasztcsaládból származó fiatalembert 1934-ben avatták orvosdoktorrá. Előbb a Rókus-, majd a Rádium-kórházban dolgozott. Körorvos volt Őrszentmiklóson, Munkácson, Beregszászon főorvos, amikor behívják hadi szolgálatra. 1945-ben a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára, majd a Kultuszminisztérium főosztályvezetője. 1948- tól 1978-ig — nyugalomba vonulásáig — tartanak a magyar radiológiai kutatást és gyakorlatot nagyban előrelendítő klinikai évtizedei. Ezalatt és ezt követően is töretlen volt társadalmi-közéleti aktivitása. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke, az Országos Béketanács alelnöke volt. A külföldön élő magyarság mint a külföldi magyar értelmiség és a hazai értelmiség kapcsolatainak építőjétápolóját is ismerte, becsülte. Hetvennyolc éves korában bekövetkezett haláláig aktív tagja volt a Magyarok Világszövetsége elnökségének. Emlékét kegyelettel megőrizzük. 13
