Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-01-21 / 1-2. szám
Hajlékot Istennek, hajlékot embernek kőből, fából házat, raktál a léleknek kőnél, cserefánál erősebb igékből várat. Áldjon érte Isten, áldjon érte ember; Isten s ember dolga. Falak omolhatnak, kövek is váshatnak, magaslik, nem porlad a megtartó példa. Barázdált orcádról az idő aláfoly mint az olvadó hó a vén Maguráról. Kányádl Sándor: KÓ3 Károly arcképe alá Építész és író, szociográfus és tanár, képviselő és lapszerkesztő, közéleti ember és gazdálkodó volt egyszemélyben. Reneszánsz alkat, ezermester; az utolsó erdélyi polihisztorok egyike. Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, Körösi Csorna Sándor és Mikes Kelemen szellem-utóda, aki már életében a néphez való hűség és szolgálat jelképévé magasodott. Erdély köveit megvallatva a népi-nemzeti hagyományokból teremtett modern, európai rangú építészetet. „A szász nép a nyugat középkorával ajándékozta meg Erdélyt, és a mi népünk csinált abból nemzeti gótikát: a valkói, körösfői, gyerőmonostori templomok magyar gót 6 7 1. Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy 2. Román görög-keleti templom, Kispetri 3. Varjúvár, Sziána 4. Kultúrház, Nagybacon 5. Kos Károly (MOLNÁR EDIT FELVÉTELE) 6. A Madárház rajza, Allatkert, Budapest 7. Katolikus templom rajza, Zebegény 8. Kós Károly kézírása FOTO: NAGY KATALIN REPRODUKCIÓ: GABOR VIKTOR templomok — írja 1908-ban, első építészeti tanulmányában. — És ha külsőségekben: ornamentikában, vonalvezetésben hatottak is rá későbbi stílusok, különösen a német és reneszánsz barokk, de a szellem mindenben ma is középkori ... Népművészetünk alapja a középkor művészete, nemzeti művészetünk alapja a népművészet.” Hatvan esztendővel később keltezett önéletírásában így vall: „Mi volt a nyitja az én kétségen kívül meglepő építőművészi sikereimnek? Egyszerűen csak az, hogy az akkor divatos különböző középeurópai szecessziós és a hazai ún. tulipános magyar stílustörekvések mellőzésével a korszerű építészet magyar stílusváltozatát a magyar építőhagyományok alapján és a magyar nép építő-formáló gyakorlata szellemében igyekezem kialakítani. De ez nem volt az én találmányom, mert már az angol Ruskin és Morris építésztanítványai és a finn Saarinenék ezen az alapon formálták nemzetük új építőstílusát. Bartók meg Kodály is ezeken az alapokon építették a korszerűen új magyar zene épületét.” Kós Károly mintegy hatvan felépült alkotása közül legismertebb a budapesti Állatkert, a zebegénvi római katolikus templom, az Óbudai Református Parókia, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és saját otthona, a sztánai „Varjúvár”. A két világháború között ebből a — Móricz Zsigmond által „kicsi gombolyag vártorony”nak becézett — lakóházból irányította a nevezetes Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó-vállalatot. Itt írta meg szülőföldje krónikáját, .4 régi Kalotaszeg-et és sűrű levegőjű történelmi regényeit: a Rákóczi György fejedelemsége idején játszódó Varjúnemzetség-e t, a Szent Istvánról szóló Országépítö-t és XV. századi parasztfelkelésünk történetét, a Budai Nagy Antal históriájá-1. „A történelem tanúsága szerint — mondotta 1974-ben, 90. születésnapján, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa magas kitüntetésének átvételekor — az igaz embernek, de mindenek fölött az igaz művésznek, mindenütt a világon, minden időben és minden körülmények között a Sors által rendeltetett kötelezettsége (volt, van és lesz), hogy a maga népének és szülőhazájának sorsát vállalja, és élete munkájával szülőhazáját és annak népét, megbecsült hagyományai szellemében hűségesen szolgálja...” Kós Károly leánya, Kós Zsófia színművésznő „közvetítésének” köszönhetem, hogy az egyébként nagyon zárkózott aggastyán egyetemi hallgató létemre fogadott. 1974- ben, egy verőfényes őszi reggelen megilletődötteh kapaszkodtam fel azon a cikcakkban haladó ösvényen, amely Kós Károly domboldalon álló, kolozsvári otthonához vezetett. Károly bácsi éppen végzett a borotválkozással, bebugyolálta fájós lábát és megindult a beszélgetés. Élénk érdeklődéssel, a szigorú bírálat jogát mindvégig fenntartva tartotta számon az egyetemes magyar irodalom legújabb értékeit is; levelezésben állott szinte valamennyi romániai és magyarországi irodalmi folyóirattal. Búcsúzóul egyik könyvébe írt ajánlást. A dedikáció kellős közepén kifogyott a tinta: a kiürült töltőtollat komótosan teleszívta. Ez az epizód talán azért is vésődött emlékezetembe, mert töltőtollat akkor már nagyon kevesen használtak, tintásüveget pedig azóta sem láttam... E személyes találkozás után, Kós Károly tiszteletére „Pisztrángok kara” címmel megrendeztem a „romániai magyar írók estjé”-t a budapesti Egyetemi Színpadon Ó meghatóan szép, vallomásos levélben nyugtázta az esemény hírét; a későbbi ismétlésekhez pedig további leveleiben részletes tanácsokkal szolgált. Archaikus, kézzel írott, már-már képzőművészeti élményt nyújtó leveleit ereklyeként őrzöm. Kilencvenharmadik életévében küldte az utolsót: „Kedves Ádám öcsém! Megkaptam a *■Pisztrángok kara* romániai írói estje idei budapesti felújításának műsorát. Öröm és megnyugtatás számomra, hogy a mi — régebbi és újabb — igazi íróink prófétai szavát a magyarországi magyar közönség ma is megérti és szívébe fogadja. Köszönet és hála illeti azokat, akik nemcsak hittek ebben az eredményben, de azt meg is valósították. A régi szeretettel köszönt öreg barátod Kós Károly Kolozsvár, 1976. V. 25.” Temetésén felsorakozott Kalotaszeg népe: a híres Farkas utcában alig fért el a gyászoló tömeg. Az erdélyi magyar kultúra „Pantheon”-jában, a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra; nem messze Szenczi Molnár Albert és Gaál Gábor általa készített síremlékétől. Napjainkban egyre nagyobb megbecsülésnek örvend mindaz, amit Kós Károly a népiségnek és a modernségnek az építészetben való ötvöződéséről, a magyar építészet feladatairól vallott. Makovecz Imre sárospataki vagy Kerényi József kecskeméti tevékenysége — általuk is vallottan — Kós Károly építőművészi munkásságának folytatása és továbbfejlesztése. A 100 esztendeje született Kus Károlyról talán Balogh Edgár adta a legtalálóbb jellemzést: „Ha felállítanák a romániai magyar nemzetiség valamely képletét, melyben meghatározóként kell szerepelnie tájnak és hagyománynak, együttélésnek és reál meg humán szakmaiságnak, minden társadalmi tényezőnek, nyelvi és művelődési összefüggésnek és előremutató korszerűségnek, s az egészet egy személybe gjjúrriók, és úgy villantanák fel életideálul, megkapnák bizonyára az időtlen alkotót, aki önmagát barkácsolva közösséget teremt maga köré, s elválaszt és vonz, mint a mágnes. Hát ez a bonyolultságában is egyszerű képlet a valóság inkarnációja mely egyben újjá is varázsolja magának a valóságot, ez a lényegünkké kitalált és megtalált ember: Kós Károly ...” BALÁZS ADAM 15
