Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-03-15 / 5-6. szám
NEGYEDSZÁZAD (és tovább) Hungarológia, 25 éve, 1959. március 15-én indult el útjára — igazi képes újságként — a Magyar Hírek, a Magyarok Világszövetsége lapja. Az utóbbi néhány évben azután ismét átalakult, korszerűbb színes formát öltött; tavaly nyár óta pedig, minden második száma angol betéttel gazdagodott. Amikor felhívjuk olvasóink figyelmét erre a dátumra, nem állunk meg ünnepelni magunkat, nem tartunk pihenőt sem,,,menet közben" emlékezünk. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a jó újságnak nincs kora, csak kezdete és története. Minden új száma ,,jelen". Nem szívesen fognék bonyolult szófejtésbe, de a ,,megjelenés" értelme az a Veres Péter-i történelmi jelenlét, amely minden lapszámmal új esély és új kockázat. A lap egész gyökérzetével a magyar valóságba kapaszkodik, hogy minden írásával hírt adjon a világban szétszóródott honfitársainknak a Magyar Népköztársaság területén élő emberek mindennapjairól. Negyedszázada kéthetenként kopogtatunk olvasóink otthonaiban, a változó feltételek közti folytonossággal és számról számra megújulva. Kezdettől arra törekedtünk, hogy az igazat írjuk, meggyőző módon és érdekesen; kielégítsük a növekvő igényeket, az erősödő érdeklődést. Egy tizenöt éves lappéldányt veszek elő. A tízéves születésnapra írt cikket olvasom és meglepődöm: sok minden változott az elmúlt másfél évtizedben, de a lényeg változatlan, ma is érvényes. ,,Az első szám Petőfivel indult. Ez nem az ünnepi alkalomhoz társuló véletlen volt, hanem mindenekelőtt program: a haladás szolgálata, elkötelezettség a szocialista Magyarország, a magyar nép iránt. Iránytűnk Petőfi maradt, vajon változott-e az akkori funkció, a lap célja? A Magyar Hírek feladata az volt — és ma is az —, hogy átívelje a szülőföld és a különböző világrészek, országok magyarjai közti távolságot. Volt idő, amikor a teljes elszigeteltség borult ránk, mint valami üvegharang és a Magyar Hírek úgy ndult el, mint a palackposta szokott, hogy megkeresse olvasóit és az olvasók megtalálják a lapot: felismerjék és szívükhöz szorítsák, mint testvérüket, rokonukat, barátjukat, ,aki' üzenetet hozott otthonról." ,.Olvasóink közt megtalálható minden politikai árnyalat, írásainkat hol helyeselve, hol vitatkozva olvassák, kinek-kinek meggyőződése és vérmérséklete szerint. A lap programja a változó körülmények között is változatlan maradt és napjainkban, a teljes és állandó érintkezés idején, amikor legtöbb olvasónk rendszeresen hazajár, a Magyar Hírek két hosszabb együttlét között fenntartja a folytonosságot. A lap és olvasóinak közös története a tízesztendős útjelzőhöz érkezett. A Magyar Hírek valóság lett, megszokták, a Nyugaton élő magyarság életének része lett. A csúfnevek, a rágalmak leperegtek, elenyésztek. Higgadt önérzettel mondhatjuk, hogy a Magyar Hírek ma már nem egy újság a sok közül, nem félóráig élő unaloműző, hanem honfitársi kötelék, jó barát, üzenet a szülőföldről." A 25. születésnap nem megálló. Olvasóinkkal összeforrva folytatjuk utunkat, az időben. / / Űj tudományszak kezd kibontakozni. Olyanféle ez, mint a hellenisztika, a szlavisztika, a mongolisztika, a sinológia, vagy a tibetológia és sorolhatnám még a hasonló tudományszakok egész sorát. Űj műszóval élve, azt lehet mondani, Péter János fotö: MTI hogy mindegyik több tudomány eredője, vagyis interdiszciplináris tudomány. Ha szakszerűen művelik mindegyiket, akkor fel kell tárni a régészeti, őstörténeti, néprajzi, nemzeti és nemzetközi történeti, társadalmi és gazdasági történeti összefüggéseit az egyes népek sorsának. Népünk sajátságos története következtében belépett azoknak a népcsoportoknak a sorába, amelyekre vonatkozóan ilyen összetett tudományszakok fejlődtek ki. Ma még vannak, akik idegenkednek ettől a gondolattól. A fajelmélet, sovinizmus útvesztőinek a veszélyes kísérteiéit sejtik a hungarológia, illetve a magyarságtudomány emlegetése mögött. Ahogyan azonban a hellenisztika, vagy szlavisztika nem jelent ellenséges törekvést más népcsoportokkal szemben, mégha időnként fel is idéz apróbb súrlódásokat, éppen úgy a magyarságtudomány sem jelent fölényre törekvést más népek rovására, sőt elősegíti egyes, a magyarsággal kapcsolatba került népek történetének gazdagabb és több rétű feldolgozását. Maga a „magyarság” kifejezés sem valamilyen elkülönülő fajnak a megjelölése. Tudott dolog, hogy az ázsiai őshazából érkező hét törzs tagjai és előőrsei maguk is nagy vérkeveredés hatásait hordozták magukban. Ez a vérkeveredés tovább bővült az új hazában talált német, szláv, román, bolgár elemekkel s még inkább a későbbi századokban, a tatárjárás, a török uralom, a sokféle bevándorlás következtében. A Kárpátmedence a népek egybeolvadásának különlegesen kiváló helye volt az évszázadok során. Az itt élő és környező népek gyűrűjében így alakult ki az elszármazottakkal és leszármazottakkal együtt a mintegy 16-17 millióra tehető magyarság, amelyet összekapcsol a közös eredet és hagyomány tudata, akár a mostani országhatárok között, akár a szomszédos országokban, vagy Űj-Zélandtól az Egyesült Államokig bárhol is legyen otthona. A hungarológiának, ennek az új tudományágnak vannak komoly bázisai és jelentős eredményei. Bázisa természetesen elsősorban itthon van. Az egyetemi oktatásban, a Tudományos Akadémia egyes intézeteiben, az újonnan alakult Politikatudományi Társaságban, a sajtóban, a televízióban mutatkozik meg elsősorban a magyarságtudomány új jelensége. De bármenynyire meglepő, van ennek a tudományágnak a szomszéd országokban, sőt az Amerikai Egyesült Államokban és más országok egyetemein is tanszéke, tudományos kísérleti állomása. Kezdünk megtanulni „sine ira et studio” — vagyis előítéletektől és dogmáktól mentesen-beszélni egymással a magyarság eredetéről, nyelvünk rokonságairól, a környező népekhez fűződő kapcsolatainkról, a magyarság szétszóródásának okairól. A magyarságtudomány, ha jól műveljük, gyógyító tényező lehet, a mai sok sebtől vérző nemzetközi viszonyokban. A diaszpórák általában nemzeti tragédiákból származnak, de később a nemzeti sebek gyógyításának a gyógyszerei lehetnek, ha bölcsen élünk velük. Huszonöt évvel ezelőtt, akkor: külügyminisztériumi szolgálatom idején, én is társuk voltam azoknak, akik a Magyar Hírek és a Magyarok Világszövetsége újjászervezésében együttműködtek. A tervünk az volt, hogy a hungarológia magjának kicsiráztatásához elősegítsük a kedvező feltételek kialakulását. Minél kedvezőbbé válnak a nemzetközi viszonyok, annál virágzóbb lehet a magyarságtudomány és magának, ennek a tudománynak a virágzása is hozzájárulhat a nemzetközi viszonyok javulásához. PÉTER JÁNOS AZ ORSZÁGGYŰLÉS ALELNÖKE A POLITIKATUDOMÁNYI TARSASAG ELNÖKE 2
