Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-02-18 / 4. szám
ÚJ VÁROSAINK II. Előző számunkban kezdtük el a januárban várossá avatott települések bemutatását. Most a keleti országrész új városainak portréit közöljük, szerzőink a megyei napilapok munkatársai: Somogyvári László, B. Kun Tibor, Nagy József, T. Katona László és B. Sajti Emese. PÁSZTÓ Először 1407-ben Zsigmond király nyilvánította várossá a Mátra nyugati kapujában fekvő települést. III. Béla cisztercita szerzeteseket telepített ide, templomjuk, kolostoruk épült, melyekből mára sajnos csak az alapokat hagyták a történelem viharai. Az újbóli várossá fejlődés a hatvanas évektől indult, melynek eredményeképpen — és a fejlődésre visszahatva — az ipar is megjelent. A nyolcezer lelket számláló településen működik a Budapesti Élelmiszeripari Gépgyár gyáregysége, a Rákóczi Nyomda, a Váci Kötöttárugyár telepe — munkalehetőséget kínálva nemcsak Pásztó, hanem a környező községek lakosainak is. A termelőszövetkezet borait országszerte jól ismerik. Pásztónak vonzáskörzete ellátásáról is gondoskodnia kell. Ennek megfelelően fejlesztették üzlethálózatát, kórházát, a szakorvosi rendelőt, a könyvtárat úgyszintén magukénak mondhatják a környék községei is. Jelentős vívmánynak könyvelik el a pásztóiak, hogy valamennyi óvodás és bölcsődés korú gyermek járhat napközibe. Most a városközpont kialakítása áll az érdeklődés középpontjában. Olyan centrumra gondolnak a pásztóiak, amely megőrzi a történelmi milliót, ugyanakkor megfelel a mai követelményeknek. A gázvezeték-építést idén fejezik be. A hasznosi víztároló felépültétől a vízellátás javulását várják. HEVES A ma 12 ezer lakosú helység, ahonnan Heves megye nevét származtatják, Eger, Gyöngyös és Hatvan után lett a megye negyedik városa. Ami pedig a múltját illeti — ősrégi település: már időszámításunk előtt egy évezreddel, a korai vaskorban éltek itt emberek, a honfoglalás előtti évszázadokban az avaroknak, majd a szlávoknak volt itt megerősített helye. Földvár védte az e vidéken élőket, melynek maradványai mind a mai napig dacolnak — bár már nem látványosan — az idők ostromával. Szívesen emlegetik a hevesiek azt is, hogy Szent István királyunk államalapítását követően királyi várispánság székhelye lett a település, méghozzá a legősibbek egyike, az 1208—1235 közötti időszakban. A Novum Castrum „Heues” néven említi, 1271-ben pedig V. István itt tartott országgyűlést. Az már a legújabb kor krónikájához tartozik, hogy a kimondottan mezőgazdasági jellegű településen következetes ipartelepítéshez kezdtek: az egri Finomszerelvénygyár hevesi gyáregységében 600 munkás dolgozik, ugyancsak az iparosodást fémjelzi a MEZŐGÉP megalakulása, a BUDAGANT kesztyűs szövetkezet exportra is termel, s ez méginkább elmondható a Háziipari- és Népművészeti Szövetkezetről. Nagyon sokat köszönhet a település a vízgazdálkodási társulásnak, amely a településen kitűnő víz- és csatornahálózatot épített ki. És természetesen nem feledkezhetünk meg a mezőgazdaságról: Heves termelőszövetkezete, a Rákóczi az ország legjobbjai között van gabona- és zöldségtermelésben. Az állami gazdaság arról híres, hogy a többi között rizstermesztéssel is foglalkozik, és terméseredményein igazán nem érződik, hogy ez az a mezőgazdasági nagyüzem, amely a világon a legészakabbra termeli ezt a növényt. Heves forgalma, kereskedelmi és kulturális élete úgyszintén pezsgő, eleven. A most várossá lett Heves fiatal vezetői, lakói szeretnék tartani, sőt ha lehet, fokozni az eddigi fejlődési ütemet. Mint Kontha Gyula tanácselnök mondta: „Meg akarjuk mutatni: méltóak vagyunk a városi rangra.” ENCS Különösebb történelmi múlttal, jeles hagyományokkal nem dicsekedhet a Borsod megyei Encs. Csupán egyike a régi abaúji Hernád mentén levő településeknek. Fejlődését a felszabadulástól számíthatjuk. Az igazán nagy változásokat a község életében az ipar hozta. 1962-ben Encs már egy 1070 négyzetkilométernyi járás székhelye lett. A közigazgatási központ gyorsan fejlődött tíz esztendő alatt — 1972-től 1982-ig — lakóinak száma a kétszeresére nőtt. A környező apró falvakból sok család költözött Encsre, itt építettek otthont maguknak, a munkahelyükhöz közeli lakótelepeken. Százaknak nyújt jó munkalehetőséget a Mezőgép Vállalat és a Budapesti Bútoripari Vállalat encsi gyáregysége. Fokozatosan fejlődött a kereskedelmi hálózat is. Űj áruház, több szaküzlet gazdagítja a települést az utóbbi évtizedek fejlesztésének eredményeként. Encs arculata sokat változott, részben átalakult. Az utcák megújultak, a régi kis családi házak helyén többfelé „elegáns” lakóépületek születtek. Az állami pénzeszközökből épült házak mellett számos magánerőből épített, korszerű építészeti megoldásokat tartalmazó, jól felszerelt családi házakat is láthatunk az új városban. Közigazgatásilag — mint társközségek — már Encshez tartozott Abaújdevecser, Gibárt és Fügöd, 1984. január elsejétől Encs város részei. Az abaúji aprófalvas terület központjában változatlanul szükség lesz további — elsősorban női — munkahelyek létesítésére. A tájegység sajátosságai egyebek mellett azt diktálnák, hogy létesüljön Encsen a környék termékeit feldolgozó élelmiszeripari üzem. További fejlesztésre szorul a szaküzlethálózat is. A várost övező környék szépségeit, gazdag hagyományait az eddigieknél sokkal jobban be szeretnék vonni az idegenforgalom életébe. Vizsoly, Gönc, Felsővadász vonzó látnivalókkal várja az idelátogatót, amihez persze a vendégfogadás feltételeit a jelenleginél magasabb színvonalon kell megoldani. SZERENCS Szerencs történelmi nevezetességekben gazdag település a Hegyalja kapujában, múltjának tán legszebb napjaiban volt már város: 1605-ben a helyi református templomban választották Bocskai Istvánt Magyarország és Erdély fejedelmévé. A fejedelem aztán hálából szabad királyi városi rangot adott Szerencsnek. A település iparosodása a múlt század végén kezdődött a cukorgyár felépítésével. A gyár 1888— 1889-ben épült fel és 1310-re a korábban négyezer lakosú Szerencs már 6100 lelket számlált. Üjabb lépést jelentett a település iparosodásában a csokoládégyár megépítése. Ezzel a környékbeli női munkaerő számára teremtettek elhelyezkedési lehetőséget. Az ipartelepítés újabb szakaszához tartozik a Diósgyőri Gépgyár szerencsi gyáregységének létrehozása. Ma már itt készül a nagy diósgyőri gyár valamennyi szivatytyúja. Amikor több mint tíz éve Szerencshez csatolták On községet, a lakosság száma túllépte a tízezret. A hangulatos utcák nagyrészt még a közelmúlt, vagy a régmúlt település arculatát idézik. A Rákócziak várkastélya ma a művelődésnek ad otthont, itt rendeztek be szállodát is, de a rekonstrukció befejezése után ide kerül majd a 40 ezer kötetes könyvtár és a híres 700 ezer darabos képeslevelezőlap-gyűjtemény is. A jövőről: Szerencs új iskola, belgyógyászati és szemorvosi rendelő építését tervezi. Bővítik az ivóvízhálózatot, a kereskedelmi alapellátás sem éri még el igazán a városi szintet. Akik Miskolc felől igyekeznek a Hegyaljára, útjukba ejtik Szerencset, hiszen itt halad el a Sárospatak, Sátoraljaújhely felé haladó forgalom. A látnivalók a városban és környékén vonzzák a látogatót. Azonban a helyi idegenforgalom gazdáin is múlik hányán lesznek vendégek az átutazókból... TISZAFÜRED Először 1334-ben említi oklevél Fyred-villa néven a mai Tiszafüredet. Akkor a nagyváradi püspök halászfalva volt. A következő je'les évszám 1744. Ekkor kapott mezővárosi rangot, az évi négy vásár jogával. A szabadságharc idején Kossuth is többször járt a településen. Hídja, az itteni tiszai átkelőhely mindig fontos szerepet játszott. Ma a belterületi utak aránya a megyében itt a legnagyobb. Felépült a nyolc állásos autóbusz állomás, a vásárcsarnok, a kereskedelmi ellátást a fogyasztási szövetkezet áruházai nyújtják. Lakótelep nő ki a pusztából: ma 30 százalékkal több a lakás, mint a nagyközséggé válás idején, 1970- ben. Kiépült a vízműhálózat, megoldódott a szennyvíz elvezetése, tisztítása is. Tízegynéhány éve megvetette a lábát az ipar: Alumíniumárugyárat, darugyárat, telepítettek a nagyközségbe. Most épült fel a Kőbányai Gyógyszerárugyár új csomagolórészlege. Van jövője a további ipartelepítésnek is, hiszen a legutóbbi két népszámlálás közöt 7,4 százalékkal emelkedett az itt élők száma. A Kiskörei víztároló tiszafüredi partszakaszán is egyre-másra épülnek a hétvégi házak, nyaralók. A messzenéző tervek szerint az Alföld Balatonjává válhat ez a mesterséges tó. SZEGHALOM A Békés megye északkeleti részén fekvő Szeghalomról már Anonymus „Gesta Hungarorum”-a is említést tesz. A Berettyó és a Sebes-Körös táplálta vízivilág középpontjában, egy halomra épült település már a tatárjárás előtt esperesi székhely volt. A történelem viharai Szeghalmot sem kerülték el: a tatárok, a törökök majd a kurucok ellen harcoló rácok pusztították el. Ám újra és újra megindult itt az élet, s a folyószabályozások, a vasútépítés nyomán a XIX. században Szeghalom fejlődni, gyarapodni kezdett. Az alapvetően mezőgazdasági jellegű település életében az 1970- es évek hoztak minőségi változást. Ekkor kezdődött meg a központi szerepkörrel felruházott nagyközség iparosítása. Tíz évvel ezelőtt talán Szeghalom vezetői sem mertek arra gondolni, hogy a lakosság életét eddig meghatározó két mezőgazdasági nagyüzem éves termelési értékének háromszorosát produkálja 1982-re négy ipari üzem: a Csepel Autógyár gyáregysége, a Ruha-, a Paplan- és a Harisnyagyár. Napjainkban Szeghalmon 23 nagyobb vállalat és szövetkezet működik. Az egykor mezőgazdasági községben ma az aktív keresők majd ötvenkilenc százaléka 14
