Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-08 / 1. szám

~I apozgatom a Kohászati Gyárépítő Vállalat jubileu­mi évkönyvét — 1976-ban adták ki az alapítás 25. év­­■i~l fordulójára —, és azon töp­rengek, mitől szép a szürkés-kék háromtonnás ívkemence, meg meggypirosra festett harmincöt tonnás testvére. Sokra nem jutok, hiszen nem kevesebbet kérdezek magamtól — se tekintetben mindegy, kemencéről van-e szó vagy műtárgyról —, hogy mitől szép, mitől tetszik, ami tetszik. Persze, a szépség ez esetben önma­gában édeskevés. Nyilván a forma mellett főleg a technikai minőség kellett ahhoz, hogy az elektromos ívkemence a KGYV legsikeresebb exportcikkévé váljék. Farkas Sándor vezérigazgatót először a vállalat múltjáról kérde­zem. — A lépcsőház szecessziós vas­korlátját még a jogelőd hagyta ránk örökül. Éppen száz esztende­je, 1882-ben kezdte el működését a Fodor Béla és Fia vasszerkezet­­előállító KFT. Ebből és még hat kisebb cégből alakult meg az ál­lamosítás után a Budapesti Vas­­szerkezetgyár, majd a Vaskohá­szati Kemenceépítő Vállalat. 1968 óta működünk jelenlegi nevün­kön. — Újjáépítés, „Vas és acél or­szága” jelszó, aztán kohóink, acél­műveink korszerűsítése. Korsza­kok, melyek igencsak eltérő köve­telményeket állíthattak. — Névváltozásaink tulajdon­képpen e korszakok határkövei. Az államosítás után kezdetben a vasszerkezetek iránt volt a légi nagyobb igény. Elemeket szállí­tottunk az újjáépülő hidak egész sorához. Aztán — az ötvenes években — kemence kellett. Min­denféle fajta, mégpedig gyorsan. 1956-tól már a tervezést is mi végeztük, megalakult fővállalko­zási főmérnökségünk, tehát egy­­egy nagyobb munkát mi irányí­tunk, szervezünk. Ma ez a fő fel­adatunk : a magyar vaskohászat beruházásainak és felújítási mun­káinak fővállalkozásban való megvalósítása. — Ebben a tevékenységben idehaza monopolhelyzetet élvez­nek ... — Tudom, mire gondol... Azért nem lehetünk kényelmesek. Súlyos milliók, milliárdok függe­nek attól, hány napig kényszerül állni egy termelő üzem egy-egy felújítás alatt. Sőt: a martinke­mencéknél, konvertereknél az órák is számítanak. S ez a lehető leg­gyorsabb munkára szorít minket, amiben anyagilag is érdekelve va­gyunk, mert az üzemek eseten­ként sürgősségi felárat fizetnek. — Melyek voltak a közelmúlt legnagyobb vállalkozásai? — Miskolcon és Dunaújváros­ban a konverteres acélműhöz, va­lamint a paksi atomerőmű részére csarnokot gyártottunk, és új hangárokat építettünk Ferihe­gyen. Legújabban pedig a Duna­újvárosi Kokszolómű fővállalko­zói vagyunk. 10

Next

/
Thumbnails
Contents