Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-12-24 / 25-26. szám
Budapestre figyelt a tornászvilág Budapest nagy izgalommal várta az egy év híján éppen fél évszázad múltán visszatérő torna-világbajnokságot, majd ugyanilyen figyelemmel kísérte végig október utolsó hetében, ezt a hallatlanul érdekes versenyt. 1934-ben a X. Torna Világbajnokságot még szabadtéren, a BSZKRT Sport utcai pályáján rendezték. A XXII.nek azonban már a szép és korszerű Budapest Sportcsarnok adott otthont. A férfi csapatverseny első helyére a kínai és a szovjet, a nőknél pedig a szovjet és a román együttes pályázott a legnagyobb eséllyel. A csapatversenyek során a tornasport történetében először a Kínai Népköztársaság gárdája győzött, a látottak alapján megérdemelten. Az egyéni versenyek legeredményesebb tornásza viszont az egészen fiatal moszkvai Dmitrij Bilozercsev lett, aki az egyéni összetett mellett még három szeren, lólengésben, gyűrűn és nyújtón nyert világbajnokságot. A 17. évét decemberben betöltő tornász a * lólengés versenyei során például végig csak a maximális tíz pontot kapta. Az év magyar tornásza címet hasonló egyértelműséggel Guczoghy György érdemelte ki. A Bp. Honvéd 21 éves tornásza az egyéni össze tét i versenyben a dobogóról alig két tizedre lemaradva végül az ötödik helyen végzett. Ilyen jó összetettbeli eredményt magyar férfi tornász még nem ért el világversenyen! Kisteleki Antal tanítványa természetesen a lólengés szerenkénti döntőjében is érdekelt volt, hiszen olimpiai és világbajnokunk, Magyar Zoltán utóda. Ezt ugyan szerényen elhárítja magától, de három Európa-bajnoki aranyérmével máris sok örömet szerzett a sportkedvelőknek. Budapesten hibátlanul versenyzett, s végül ezüstérmet nyert. „Két évvel ezelőtt Moszkvában bronzérmes voltam. — mondta a verseny után — Most enyém az ezüst. Jövőre az olimpián szeretnék még előrébb lépni, de tudom, ehhez új gyakorlat kell." Az érvelés világos és érthető. Pusztán az a meglepő benne, hogy éppen Guczoghytól hallottuk. Eddig ugyanis úgy óvakodott a jóslástól, mint a tűztől. De hát úgy látszik, változnak az idők, változnak a tornászok. Mindenesetre szívesen a szaván fognánk... A férfi versenyek második legeredményesebb magyar tornásza a válogatott 29 éves csapatkapitánya, Donálh Ferenc volt. A harcsabajszú testnevelő tanár immár a harmadik olimpiájára készül, ami magában is bravúr. De bravúr az is, hogy ebben a sportágban nem éppen fiatalon még megújulásra is képes. Talajon például most tanulta meg az igen nehéz cukahara ugrást. Az öszszetettben végül is a 14. helyen végzett, egyik kedvenc szerén, a gyűrűn pedig a 6. lett a szerenkénti döntőben. A nők versenyében a szovjet csapat biztosan nyert, csakúgy mint az egyéni összetettben a csinos Natalija Jurcsenkó. A szerenkénti döntőkben azonban az újdonsült világbajnoknő sérülése miatt teljesen nyílttá vált a küzdelem, fgy aztán négy szeren négy különböző ország tornásznőjét hirdették ki győztesnek. Boriana Sztojanova ugrásban gyerte a bolgár női tornasport első világbajnokságát, és a romániai Szabó Kati talajon bizonyult a legjobbnak. Magyaros zenére, és a közönség ütemes vastapsára mutatta be gyakorlatát. Győzelme után az első számú kedvencnek kijáró ünneplésben részesítették. Kati egyébként 1966-ban Zágonban született, már négyéves korában elkezdett tornászni. De mivel sem egyesület, sem megfelelő szintű tanfolyam nem volt a kis faluban, hetente kétszer Brassóba utazott az edzésekre. Itt fedezték fel a szakemberek rendkívüli tehetségét, majd javaslatukra Onestibe költözött, ahol a többek közzött Nadia Comaneci olimpiai bajnoknővel is foglalkozó Károlyi házaspár dolgozott. Kati így emlékezett erre az időszakra: „Az édesapám, aki ma a brassói buszállomáson dolgozik, és édesanyám, aki otthon magyaros hímzéseket készít, nagyon szomorú volt, de mindketten belátták, hogy fejlődésemen nagyot lendíthetnek a kiváló edzők. Az első időszak Onestiben nagyon nehéz volt, hiszen meg kellett tanulnom románul. Otthon ugyanis csak magyarul beszéltünk. S lassan a tornába is egészen jól belejöttem. . Aztán legtehetségesebb társnőivel együtt a dévai tornaközpontba került, ahol a Kozma Mária—Ágoston Mihály edzőpárostól tanult a legtöbbet. Ma is Kozma Mária az edzője még a válogatottban is. Kati pedig a világbajnoki aranyéremmel tarsolyában nagy kedvvel készül az olimpiára. A magyar női válogatott legjobbjai sajnos sorra váltak ki a nyár folyamán betegség vagy sérülés miatt, így aztán meglehetősen tartalékos 1. Guczoghy György a lovon 2. A legjobb magyar tornász az összetett versenyben is értékes helyezést szerzett 3. Szabó Kati - román színekben - Zágonból 4. Óvári Éva, a világbajnokság legcsinosabb női résztvevője 5. Csányi Erika, a legjobb magyar tornásznő FOTO: FARKAS JÓZSEF 52
