Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-12-24 / 25-26. szám
Madeion, az eb donban időzik. Néha nagy szállítóautók mentek át valamelyik híres londoni cég nevével. „Biztosan estély lesz valahol” — gondolta izgatottan. Itt-ott sikerült szóba ereszkednie e'gy kapus családtagjaival. „Az arisztokrácia legfőbb ismérve a láthatatlanság — jegyezte fel. Azután némi gondolkodás után hozzáfűzte: Szőke nők nem szeretik a halakat, de eksztázisba jönnek, ha tengeri pókot kínálsz ...” De vasárnapra kelve nyomasztónak érezte arisztokratikus magányát, és elment a Regent Parkba, hogy a sétáló bolti lányok valamelyikével kiegészítse női repertoárját. Figyelmét főképp a mókusok kötötték le, melyek hallatlan tömegben szórakoztatják a közönséget ebben a parkban; továbbá a kutyák. Egy rendkívül érdekes fekete kutya sétált előtte, olyasmi volt, mint egy Scotch terrier, de sokkal nagyobb és ördögibb, biztosan valami új találmány. A kutya mögött egy hölgy, kit a kutya nyugtalanul vonszolt maga után. Valamit keresni látszott az eb. Aggodalmasan szaglászta a földet. Végre egy műemlék előtt megállt. A célhoz értek boldog izgalmával hozzálátott, hogy sétájának tulajdonképpeni és fontosabb programját lebonyolítsa. De a terv véghezvitele, úgy látszik belső akadályokba ütközött, és hosszadalmasnak ígérkezett. A kutya egész különös meggörbüléseket mutatott be, és így meggörbülten is egyre járkált körbe, igen kínos látványt nyújtva. Több angol kisfiú érdeklődéssel szemlélte, és szakszerű magyarázatokkal kísérte a műveletet. A hölgy idegesen elfordult a kutyától. — Ha parancsolja, majd vigyázok addig az ebre — mondta Bátky, — Talán etesse addig a mókusokat. — Nem rossz gondolat — mondta a hölgy, és átadta a kutyát Bátkynak. — Pardon — kiáltott utána Bátky —, hogy hívják a kutyát? — Madelonnak — felelte a hölgy és elsétált. Aznap este Bátky egy kutyával gazdagabban tért vissza Ids otthonába. A hölgyet a tömegben elvesztette. Eszébe jutott, hogy a kutyáknak remek ösztönük van, és rábízta magát Madelon vezetésére. Kisétáltak a Hampstead Heath-re, ahol a hegy tetején egy tó épült, melyet megcsodáltak. Madelon szótlanul és szórakozottan ballagott tovább. Órák hosszat gyalogoltak. Késő este kiértek Golder’s Greenbe, ahol Londonnak vége van. Így azután Madelon visszafordult, és nyugodtan elindult a város felé. Bátky rájött, hogy a kutya becsapta. Taxit vett és a másnapi ebédjének feláldozása árán hazaszállította Madelont. Nyugtalan éjszakája volt. A kutya nem evett, nem ivott. Gyanakodva szemlélte Bátky bútorait, majd bevonult egy sarokba és vonított. Hajnal felé Bátky már nem bírta tovább, elment egy egész éjjel nyitva levő teaházba, és a márványasztalra borulva néhány órát szunnyadozott. Reggel a nap a kutya jegyében kelt fel. Hazament, Madelon még élt, sőt nyugodtan aludt Bátky ágyában. Olyan volt, mint egy rojtos szélű fekete kendő. Mikor Bátkyt meglátta, indulatosan morgott. Enni nem akart. Bátky egy karosszékbe vetette magát, és megpróbált módszeresen gondolkodni. Mit csináljon Madelonnal? Esetleg a Kensington Museumnak ajándékozza, ott sok kitömött kutya látható. De humánus szíve tiltakozott ez ellen a terv ellen. Nevelje fel, és igyekezzék összebarátkozni vele? Az emberi akarat néha csodákat tesz. Lassanként megnyugodott ebben a gondolatban. — Majd megszokjuk egymást — mondta magában. — Mindig vágyódtam egy állat után, hogy ne legyek olyan egyedül. Kár, hogy Madelon csak azért szállt le az ágyról, hogy meglocsolja a márványlapot a kandalló előtt. Lehajtott fejjel hallgatta a részeg takarítónő szemrehányásait. Hozzá volt szokva, hogy az emberek félreértik. — Egy-két hónap múlva talán már rá fogom venni, hogy eljöjjön velem sétálni. Majd a Regent Parkban fogunk sétálni egy szép tavaszi délutánon. Egyszer majd szembe jön velem a hölgy, akitől Madelont kaptam. Asszonyom — fogom majd mondani — íme, hűségesen megőriztem, amit rám bízott. Madelon egy kicsit megnőtt azóta, ugye kissé tán meg is hízott, de nem anynyira, hogy formáinak ártana. Általában látszik rajta, hogy az utóbbi hónapokat 42
