Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-12-24 / 25-26. szám
kell írni a régi meséket, valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot, valakinek holnap le kell tépni magáról a láncot — mondd, te kit választanál?” A színen megjelennek a Géza-fejedelemség figurái: a térítők; a mindenre kapható magyar udvaroncok; az istenét, hitét kereső István; s felesége, a barbár magyarokkal megértést nem találó Gizella. A másik táborban Koppány lánya vitázik Laborccal, Koppány egyik hívével. Az első összecsapás: Géza fejedelem halálakor a fejedelemségért. István csupa kétség: „Uram, te ismered a lelkem titkait, tudod, hogy engem hatalomvágy nem vakít, segíts most, istenem, segítsd meg nemzetem, segíts az országot megvédenem.” Koppány idejének eljöttét érzi: „ősi joggal engem illet Géza trónja, Árpád vére, hej! Ősi joggal engem választ most az ország, őseink törvényét néked is tisztelned kell.” A darab maga: az örökség, Géza örökségének sorsa. A tét azonban több ennél. István, jó keresztényként, féli az öldöklést: „Öh, jó uram, Jézus mondá: kardtól vész, ki karddal él, de két tűz között válaszúton békét csak bolond remél. Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge? Mondd, mennyit ér, ha készül véres győzelemre?” Koppány sereget gyűjt: „Nem kérdem én, meddig tűrjük a sorsunk. Lehetnénk új honfoglalók. Csak annyit kérdezek, a válaszra várva: rabok legyünk, vagy szabadok?” A harcosok Koppány táborában gyülekeznek. István fő harci ereje: Gizella zsoldoshadserege. Egy pillanatra István és Koppány szemtől szembe találkozhat, de már nem érthetik meg egymást. Koppány „elszólja magát”: ő Bizánc jelét vette magára. István nemzetközi politikában gondolkodik: „Kezünkben van egy nép s az ország sorsa: Rómába vezet minden út — vagy a pusztulásba.” Már nem békülhetnek. Veszprém mellett megütköznek István és Koppány seregei. Koppány megsemmisítő vereséget szenved. A győztes István körül megjelennek a segítők és benyújtják a számlát: a német lovagok várakat és birtokokat követelnek; Asztrik főapát Róma áldását és a korona ígéretét hozza, ha István megtartja az országot a kereszténységben. Koppányi, István anyja, Sarolt parancsára felnégyelik, s a négy legnagyobb vár fokára feltűzik. Megjelenik Asztrik főapát a koronával. Istvánt királlyá koronázza. S az ünneplés közepette István istenéhez fohászkodik: „Király vagyok, Uram, a te akaratodból, minden magyarok királya. Es én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen.” Az előadást egyszerre több tízezren nézhették végig. A nagy érdeklődés miatt egy héttel később újabb előadásokat kellett tartani. Karácsonyra megjelent az opera hanglemezen, a teljes szövegkönyvvel. Koltay Gábor filmrendező az előadás alapján filmet forgatott az „István, a király”-ból. Ez a film tavaszra készül el. Bizonyos, hogy nem a történeti, hanem a gondolati hűség az, ami ennek az átütő sikernek az alapját megteremtette. Persze, nem elhanyagolható a zene, popéletünk utóbbi éveinek talán legérdekesebb kísérlete sem. Nagy siker volt —, de talán több is ennél. A második évezred vége felé az Istvánlegendárium új lapokkal gazdagodik. SOS PÉTER JÁNOS 33
