Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-12-24 / 25-26. szám
KRITIKA Ezúttal, 1984 küszöbén — négy évtized elmúltával — a második világháború magyarországi epilógusával foglalkozó írásokat gyűjtöttük csokorba. Nemrégiben a Kritika publikációja keltett nagy érdeklődést; ez „Serédi Juszlinián feljegyzései 1944 végén” címmel, öt oldalon jelent meg a nagy formátumú folyóiratban. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás feljegyzéseinek bevezetője ezzel a mondattal kezdődik: „Kassa bombázása után (1941) a Bárdossy-kormány Szovjet-Oroszországnak a kormányzó hozzájárulásával megüzente a háborút anélkül, hogy az 1920. I. t. c. 13. §-a szerint az országgyűlés előzetes hozzájárulását megszerezte volna, pedig a hozzájárulás megszerzésének lehetőségét és kötelességét a dolog sürgőssége egyáltalán nem akadályozta”. Ezt a megállapítást további tények ismertetése, azok elmarasztaló kommentálása követi, amelyek elvezetnek Magyarország német megszállásához, a nyilas hatalomátvételhez, illetve azok következményeihez. A feljegyzés történelmi vonatkozásokban legérdekesebb része e tragikus időszak krónikája. Eseményei közül — a feljegyzések tükrében — kiemelkedik Serédi Jusztinián és Szálasi Ferenc találkozója, továbbá az Országtanács két ülése. Ezekről szólva kiderül: a németek és a nyilasok fontosnak tartották, hogy hatalmuknak az alkotmányosság látszatát keltő aktusok biztosítsanak legalitást. Ennek érdekében Szálasi 1944. október 24-én délután két órakor felkereste Serédi Jusztíniánt. A találkozóról Serédi Jusztinián feljegyzéseiben a többi között ez olvasható: „Először is kijelentettem, hogy a rádió, a sajtó és a kormány kinevezéséről szóló miniszterelnöki közlés alapján megállapítom, hogy Szálasi a kormányzói hatalmat de facto átvette és gyakorolja. Azonban a hatalom átvétele és gyakorlása alkotmányunk szerint, vagyis de iure, érvénytelen”. A feljegyzésekben az Országtanács első ülésével kapcsolatosan az egyik bekezdés a következő szavakkal kezdődik: „Szégyenlem magam, hogy az egész ülésen csak magam állottam ki alkotmányunk és törvényeink védelmében. A többi tag hallgatott. Pedig mikor már egy tag bátran felszólalt, a többinek is megjöhetett volna a bátorsága. De nem jött meg. Ez Bethlen és Gömbös bűne, mert teljes szervilizmusra nevelték a nemzet vezetőit...”. A Kritika publikációját Szenes Sándor ismertetése, kommentárja vezeti be. Első mondataiból idézzük: „Az itt közreadott szöveg eredetije Serédi Jusztinián ama iratai közül való, amelyeket 1945. március 29-én bekövetkezett halála után »Őeminenciája íróasztalán SAJTOTUKOR Serédi Jusztinián feljegyzései - Kilenc magyar követ 1944-ben - Az Auschwitzi Jegyzőkönyv egyházi fogadtatása A fenti címmel mostantól kezdve új rovatot indítunk lapunkban. A Sajtótükör a hazai folyóiratok, hetilapok fontos és érdekes írásait ismerteti majd, azokat, amelyek vitát, visszhangot váltottak ki a hazai közvéleményben. Mivel ezek a cikkek, interjúk, riportok általában terjedelmesek, a tükörképek kicsik, azaz rövidek lesznek. Szándékunk szerint tömören — az egyes orgánumok és a Magyar Hírek különböző időpontokban való megjelenése miatt kényszerű késéssel - fogják összefoglalni, olykor csak felvillantani egy-egy írás lényegét. talált szellemi hagyatékok« címmel irattároztak... A 22 gépelt oldal — teljes terjedelmében először ezúttal kerül kinyomtatásra — a mai olvasó számára érdekes és jelentős kortörténeti dokumentum”. A Magyar Rádió nemrég — három estén — érdekes műsort sugárzott történelmünk tegnapelőttjéről. Ebben dr. Üjpétery Elemér válaszolt Rapcsányi László kérdéseire; az egykori diplomata, aki 1937-től 1944-ig a m. kir. külügyet szolgálta, 1942-től a lisszaboni magyar követségen, aki állásáról 1946- ban lemondott és azóta Portugáliában él. (Az interjúrészietek után Karsai Elek történész egy-egy jegyzete hangzott el.) Az interjúról az Élet és Irodalomban Bor Ambrus írása olvasható. A következőkben a cikk egyes, állásfoglalást tartalmazó megállapításait ismertetjük. „Az első, amire fölfigyelhetett a hallgató: a koros meginterjúvolt feddhetetlen magyar beszéde. Szerintem az anyanyelv elmúltában is kérlelhetetlenül szigorú: tudatja, hogy ki mennyire tartozik hova ... A második: a stílus. Visszaemlékezésekben ritka a pontosságra törekvő gond ... Üjpétery stílusa szikár volt, meggyőzhette a hallgatót, hogy azt mondja el, amire emlékszik... A beszélő fölkeltette a hallgató figyelmét. Mi újat kapott a beszélőtől a hallgató? Azt hiszem, sok olyan részletet, amely alkalmasan kiegészíti legújabb történetírásunk megállapításait a tegnapelőtti, a végzetes m. kir. politikáról”. A továbbiakban Bor Ambrus erre mond példákat. „Dr. Űjpéterynek hasznos adaléka volt, hogy 1941. április 3-án este valóban járt a budai Sándor-palotában, látta Teleki Pált. Még elevenen. Teleki néhány óra múlva halott volt. A tanú evvel a tényközléssel bizonyította a történetíróknak azt a megállapítást, hogy Teleki öngyilkos lett.” „Hasznos Ujpéterynek az az adaléka is, hogy amikor a németek megszállták az országot, és Sztójay Döme megalakította a magyar bábkormányt, ezt az összes olyan ntagyar követ megtagadta, aki olyan országban képviselte Magyarországot, ahol szabadon tehette ezt, és a tetthez megvolt a becsülete. Kilenc követ tette meg. A világ akkor felfigyelt a kilenc követre, szakadár bizottságukra, amelyet megalakítottak. Minket akkor már semmire sem becsültek, de attól fogva ismét valamelyest.” Az írás konklúziója: „össze kell hordanunk azt a kévésünkét, amennyink abból a korból lehet. Amíg még van tanú, aki meggyőző. Dr. Üjpétery meggyőző volt. Jó volna mindenkinek tudnia kilenc 1944-es követünkről.” Dokumentum — „ ... akkor már minden egyházfő asztalán ott volt az Auschwitzi Jegyzőkönyv ...” — Szenes Sándor interjúi. E hármas címet a Valóságból másoltuk ki. Utána körülbelül kilencezer szavas publikáció következik; ez bevezetőből, a megszólaltatottak bemutatásából és párbeszédekből áll. A bevezetőben a szerző közli, hogy könyve készül az egyházaknak a zsidósághoz való viszonyáról. Ehhez 1981-ben és 1982-ben hangszalagon rögzített interjúkat készített. Ezúttal négy személy — Éliás József nyugdíjas református lelkész, dr. Küllői-Rhorer Lászlóné Székely Mária, fordító, tolmács, dr. Zakar András nyugdíjas katolikus lelkész, előbb Serédi Jusztinián, később Mindszenty József bíboros, hercegprímás egykori titkára és Török Sándorért» — emlékezéseit adja közre, elsősorban a világszerte ismert Auschwitzi Jegyzőkönyv-ről. Ebben a kortárs tanúk arról beszélnek, hogy a jegyzőkönyv német példánya mikor és hogyan került Magyarországra, és magyar fordításban kik kapták kézhez elsőkként. A dokumentum ezután a megszólaltatott személyeket mutatja be, majd a hangszalagra mondott szövegeket közli. Ezek szerint Éliás József dr. Ravasz László püspök, a Magyar Református Egyház Egyetemes Kon ven tjének elnöke megbízásából lett egyháza Jó Pásztor Bizottságának igazgató lelkésze, s régi barátja, dr. Soós Géza külügyminisztériumi tanácsos megbízásából szervezte meg a Jegyzőkönyv magyarra való lefordítását és bizalmas kézbesítését a kijelölt öt címzettnek. Szavai szerint a címzettek — sorrendben — a következők voltak: dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, dr. Ravasz László püspök, dr. Raffay Sándor evangélikus püspök, Komoly Ottó építész, a hazai izraelita közélet, a cionisták egyik vezetője és Edelsheim Gyulai Ilona grófnő, Horthy István özvegye. Éliás József szavai szerint dr. Ravasz Lászlót ez a jegyzőkönyv indította arra, hogy a konvent nevében figyelmeztető beadványt küldjön Sztójay miniszterelnöknek. A német szöveget Székely Mária — egy neves budapesti fogorvos leánya — fordította magyarra; ő a német megszállás idején — bár valójában banktisztviselő volt — diakonisszaként a Jó Pásztor Bizottságnál dolgozott. Üldözötteket mentett, életmentő okiratokat hamisított, a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi delegátusainak tárgyalásain tolmácsolt. Később dr. Soós Géza megbízásából angolra is lefordította a jegyzőkönyvet. Dr. Zakar András — a dokumentum szerint — 1944 májusának utóján dr. Serédi Jusztiniántól kapta meg a jegyzőkönyvet, hogy elolvassa és véleményt mondjon róla. Amikor visszaadta, azt mondta: „... az egyháznak minden kockázatot vállalva tiltakoznia kell”. Erre dr. Serédi Jusztinián azt válaszolta: „Visszautasítjuk ezt a magyar történelemben példátlanul álló jogtalanságot”. E kijelentés hathatós következményeiről dr. Zakar András az interjúban konkrétumokról nem tesz említést. Török Sándor író, mint a Keresztény Zsidók Szövetségének ügyvezető alelnöke 1944. májusának—júniusának fordulójától özvegy Horthy Istvánná néhány bizalmasának jóvoltából volt bejáratos a Várpalotába. Elmondja: a jegyzőkönyv egy példányát ő juttatta el a „kiskormányzónénak”, aki azt átadta Horthy Miklósnak. Török Sándor szerint a kormányzó igaznak fogadta el az Auschwitzi Jegyzőkönyvet, ezért az 1953-ban, Buenos Airesben megjelent emlékiratában valótlant állított azzal, hogy csak 1944 augusztusában szerzett tudomást a deportált zsidókat megsemmisít»» tő táborokról. K. GY. 27
