Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-05 / 3. szám
állomása még nem Zurich volt hanem a császárváros, Bécs. Itt azonban — bár maga Van Swieten pártfogolja — protestánsokat nem avathatnak orvosdoktorrá. Ezért megy át Zürichbe. Veszprémi 1755-ben Londonban úttörő jelentőségű munkát ad közre a pestisjárványok elleni oltásokkal kapcsolatban. Londonban gyűjtött könyveit Oxfordnak adományozza. E könyvek között találták meg naplóját, amelyet 1953-ban „Road to Life” vagyis „Üt az élethez” címmel jelentettek meg Angliában. Doktori értekezését Utrechtben védi meg, majd hazatér Debrecenbe. 1760-ban magyarul jelenik meg a csecsemőgondozás témaköréből első nyomtatott műve, amelyhez az idős barát, Van Swieten írja az előszót. Weszprémit messze földről keresik fel a betegek. A legbonyolultabb ügyekben kérik fel konzíliumra. Tisztiorvosként törvényszéki jelentéseket is készít. Az álmos debreceni parasztvárosban szellemi munkát keres, ezért vállalkozik orvostörténeti „enciklopédiájának” megalkotására. Adatai levelezés nyomán gyűlnek, hiszen közkönyvtárak és levéltárak még nem álltak a kutatók rendelkezésére. Az „első száz” személyiség „centuriáját” közreadó kötet előszavát, Bél Mátyás fia, Bél Károly lipcsei professzor írja, aki maga is elképed Weszprémi teljesítményének méreteitől és „sóvárogva várja a folytatást”, Apáczai Csere János, Galeotto Marzio, Melius Juhász Péter, Pápai Páriz Ferenc és a többiek életének, munkásságának részleteit ma (mindenekelőtt) Weszprémi nyomán ismerjük. Amikor 1787-ben elkészült a nagy mű negyedik kötete, kiderült, hogy Weszprémi hiába ajánlotta írását a tudomány szellemének és hazájának: Magyarországon egyelőre nincs könyve értékeit méltányolni képes, tanult közönség. Szerény házában ugyan gyakran találkozik az ország szellemi elitje: köztük a vékonypénzű debreceni tisztiorvos, Földi János, a sokat nélkülöző tanár-botanikus-költő, Fazekas Mihály, a század poétája, Csokonai Vitéz Mihály, a jakobinus múltú, börtönviselt tudományszervező, Kazinczy Ferenc. Weszprémi Istvánt Lipcse, Jéna, Göttinga tudós társaságai választják soraikba, de hazájában még sírja sem maradt fenn. Életének utolsó szakaszára Weszprémi társ nélkül marad. Barátjához, Csokonaihoz hasonlóan ő is szellemi teljesítménye révén szeretne jogos megbecsülést kivívni, társadalmi elismerést aratni, de ez a vágya nem teljesül. 76 éves korában, a debreceni nagy alkotók közül utolsónak távozik Weszprémi István. Növekvő elkeseredésére jellemző, hogy legvégső írásaiban szeretett nemzete politikai, erkölcsi és értelmi fogyatékosságait ostorozza. Fel a Himalájára! Amíg az első magyar expedíció elindul Megérkezett az Indiai Hegymászó Alapítvány engedélye. Az első magyar Himalája-expedíció megmászhatja a 6931 méter magas Kalanka-csúcsot. A kilenc magyar alpinista nem gondolhatott magasabb csúcsra. Környezetvédelmi okok miatt az alapítvány a csúcsok megmászását csak évente egyszer engedélyezi. A Mount Everest 2000-ig foglalt. * Ketten lógnak az Újpesti Áruház falán. Egy vékony deszkán himbálózva ütögetik a falat. Az épület homlokzatáról hiányzó' mészkőlapokat pótolják. Egy vödörben fúrók és csavarok érkeznek. A mészkőlap közepét kifúrják, s egy csavarral falhoz rögzítik. Alattuk a járda keskenyebbik felét kötélkordon zárja el a járókelők elől. Az építők látványos felvonulása helyett a járókelők csak két, kötélen himbálózó munkást látnak. Egy pillanatra megtorpannak, aztán továbbsétálnak. Az áruház tetejét kötelek, zsinórok hálózzák be, minden kiszögellésre hurkot vetettek. Dékány Péter három kifeszített kötél között lépkedve szolgálja ki két társát. Mindhárman tagjai a Himalája-expedíciónak és az Excelsior gazdasági munkaközösségnek. — Egy éve dolgozunk munkaközösségben. Magasépületeken vállalunk szerelést, festést és szigetelést. A többiek most Hódmezővásárhelyen egy ötven méter magas, húszezer vagonos gabonasiló esőcsatornáját szerelik. Az Excelsiorból hatan készülünk a Himalájára. Munkával keressük meg a kilencvennapos út költségeit. 1982-ben nyolc megbízásunk volt, félmillió és másfél millió forint értékű is. 1983-ra hétvégeken is vállalunk megbízásokat, hogy az expedíció orvos és segédoperatőr tagja is tudjon keresni. Bár ha nem volna meg a pénzük, mi besegítünk. * Zámbó Mihályné, az Újpesti Áruház gondnokságának vezetője hetekig járt vállalkozó után. Az áruházat burkoló édesvízi mészkőlapok kilazultak és potyogtak. Az építőipari vállalatok, szövetkezetek már a felvonulásért, az állványozásért több százezer forintot kértek. És hát ki tudja, mikor érkeztek volna az áruházhoz. Zámbóné egy másik alpinista csoport közvetítésével találta meg az Excelsiort. És azonnal megkötötték a szerződést, 119 210 forintért. Hétfőn megérkezett a három hegymászó, Ozsváth Attila és Vörös László felmászott az áruház falára, Dékány Péter pedig a tetőről adogatta a szerszámot, az anyagot. — Ragyogóan, pontosan dolgoznak — meséli Zámbóné. — Nem kell a nyakukra járni, magukat hajtják. Még járdafoglalási engedélyt sem kellett kérnem a tanácstól. Tudja, milyen hosszadalmas, míg egy építőipari vállalat összeszereli a csőállványt. No és mire elkészülnek ... Az alpinisták egy hét alatt elvégzik, és csak ötödanynyit kérnek. Már ajánlottam őket a hasonló gondokkal küszködő Neon Ktsz-nek is. * Megmászni a Himaláját? Az ötlet nagyon régi. A magyar hegymászók gyakran heccelődnek egymás között. „Mikor megyünk a Himalájára?” Egy angol hegymászó-enciklopédia szerint 1879-ben egy magyar, Déchy Mór is tagja volt az első Himalája-expediciónak. A legjobb magyar hegymászók 1981-ben egy belga expedíció beszámolója után szövetkeztek a Himalája megmászására. Már a kilencezer kilométeres távolság is ijesztő, de tapasztalatok híján még azt sem tudták, hogyan kell egy expedíciót megszervezni. Évek óta járnak a Tátrába meg távolibb hegyekbe nemzetközi hegymászótáborokba, de akkor nem volt más dolguk, mint felülni a vonatra. A külföldi hegymászókhoz, egykori expedíciókhoz fordultak, s hamarosan érkeztek is hasznos küldemények Japánból, Szlovákiából, Angliából. A hegycsúcs kiválasztása is elhúzódott. — Az India, Nepál, Kína hármas határpont mellett, Indiában, egy völgy hegykoszorúba zárva fekszik a Nanda Dévi szentély — mondja Dékány Péter. — Szentélynek nevezték el, mert először a harmincas években jutottak fel egy szurdokon a völgybe. A legmagasabb csúcs, a Nanda Dévi, 7816 méter magas. Évekre előre foglalt, így választottuk egy másik csúcsát, a Kalankát. Az alaptábort egy hét gyaloglással elérhetjük. A teherhordók bére még így is szép summa lesz. Márpedig nekünk minden fillér számít, önellátók leszünk. Két és fél tonna élelmiszert, felszerelést viszünk. A Jugoszlávián, Bulgárián, Törökországon, Iránon és Pakisztánon át vezető út teherautóval végigjárható. — Mit szólnak az expedícióhoz a magyar hegymászók? — Tréfálkoznak, ugratnak bennünket. Néhányan túl merésznek vélik a vállalkozást. Rosszindulattal viszont még nem találkoztam. Az „elsőt” nem véletlenül vettük be az elnevezésünkbe, a tapasztalatainkat a többiek is felhasználhatják majd, s azután talán gyakrabban indulnak a Himalájára magyarok. A kívülállók előtt is szeretnénk bizonyítani. Ma még mindig csodabogárnak néznek bennünket, bár amióta a hegymászó csoportok magasépítési munkákat vállalnak, talán jobban ismernek. Érteni persze nem értik, mert gyakran megkérdezik miért ott másznak, amikor a másik oldalon könynyebb volna? * Messze még a július végi indulás, de az expedíció szervezéséből már most látszik, hogy nem magánkalandozásra készülnek. Bár a költségekre maguk keresik a pénzt, hivatalos támogatóik közé sorolható több társadalmi szervezet és természetesen a klubjuk is, az orvosi egyetemi SC és a Vörös Meteor. A televíziótól nyersanyagot kapnak egy 16 milliméteres film forgatásához. Decsi István, a Mafilm operatőre nemcsak a kötelet fogja majd, a kezében lesz a kamera is. Az expedíció orvosa, dr. Megyeri István, a Merényi Gusztáv Kórház sebésze. Hat éve hegymászó, már az egyetemi vizsgák között, a nyári és téli szünetekben megmászta a Tátrát. A hétvégeket, szabadnapjait mostanában is sziklafalon tölti. Az orvosi táskát sem kell félretennie, az alpinisták rábízták, írja meg a hegymászás alapjait ismertető könyv orvosi részét. — Már rendezgetem az expedíció gyógyszereit. A balesetekre minden orvos felkészült, a fagyás sem ismeretlen a baleseti sebészeteken. A trópusi betegségekből viszont készülnöm kell, levélben kérdezgetem az expedíciók orvosait. Az utazás lesz igazán veszélyes, a hegyen már tiszta a levegő. — A kollégáim nem hiszik el, lehetetlen vállalkozásnak tartják. Telente, ha hálózsákkal indulok a Bükkbe, mindig megjósolják, hogy majd megfázom. Hétfőn aztán örömmel látják, hogy kutyabajom. Tavasszal minden hétvégén megyek a többiekkel dolgozni. Válogatott hegymászók, ha nem vagyok orvos, talán sohasem gondolnak rám. Nem várhatom, hogy helyettem fizessenek. DALIA LÁSZLÓ A Népszabadságban megjelent cikk nyomán SZ. GY. 15
