Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-11-26 / 24. szám
ÚTON A LAKODALMAS A Magyar Állami Népi Együttes a Columbia Artist meghívására amerikai turnéra készül. Az első előadás január 20-án lesz a New Jersey állambeli Atlantic Cityben, ezután Pennsylvaniaban lépnek föl. A majd három hónapos ven Jégszereplés során az USA huszonkét államában, valamint a kanadai Ontarióban táncolnak. A turné április 15-én fejeződik be. Az együttes 1966-ban, Rábai Miklós Kossuth-díjas, érdemes művész vezetésével már járt az Egyesült Államokban az Ecseri lakodalmassal, ám ez a mostani szereplés újat, mást jelent. — Milyen műsorral készülnek az előadássorozatra? — A Lakodalmassal — mondja Tímár Sándor, az együttes Er kel-díj as művészeti igazgatója. — E cím kifejezi a folytonosságot, de a megújulás igényét is. Maga a műsor esztrád jellegű: van benne a tánc mellett önálló kórus- és zenekari mű. Tímár Sándor harmadik esztendeje áll a Magyar Állami Népi Együttes élén. Huszonkét évig vezette a Bartók Béla táncegyüttest, amelynek döntő szerepe volt a magyarországi táncházmozgalom elindításában és felvirágoztatásában. A 70-es évektől világszerte reneszánszát éli a népművészet; a fiatalok — és az idősebbek is — újra fölfedezték a népzenét, — viseletét, táncot. A Sebő-együttes kezdeményezte táncházmozgalom ezt a „szelet fogta a vitorlájába” —, s rövid idő alatt az egész ország „táncra perdült”, a valóban hiteles táncokat járta. A mozgalom nagy vívmánya, hogy a fiatalokat cselekvő részesként vonta be, ahogy a valamikori faluban is összegyűlt az ifjúság egy-egy kibérelt házban táncolni. Persze, ők csak azt járták, ami arrafelé ismert volt, a mai fiatalok viszont a délszlávtól a székelyig mindent. Rábai Miklós munkásságára jellemző volt, hogy igyekezett mindent adaptálni, ami a világon a tánc területén újdonságként megjelent. Betegsége alatt azonban ez a folyamat lelassult, és halála után a Magyar Állami Népi Együttes művészi tevékenysége is megtorpant. Éppen akkor, amikor a táncházmozgalom országossá nőtt. — Milyen elképzelésekkel vette át Tímár Sándor az együttest? — A legfontosabb törekvésem az volt, hogy minden értéket megőrizzünk, és mindazt, ami az együttes munkájából hiányzott, megvalósítsuk. Két régi műsort tartottunk meg: Rábai Ecseri lakodalmasát és Létai Dezső Magyar Századok-ját. Két új, egész estét betöltő műsort is alkottunk az elmúlt időszakban: a Lakodalmast és a Táncra lábam címűt. Természetesen szándékunkban áll a régi repertoárból az értékes anyagok felújítása is. A formai kérdések sem hanyagolhatok el. Törekszünk a hitelesebb képi megjelenítésre, a színpad törvényeinek — de a paraszttánc törvényeinek is! — megfelelően. Ä jelmezek kiválasztásába és megalkotásába bevonjuk a néprajzosokat. Most kevésbé stilizált, ám eredetibb ruhákat viselnek a táncosok. Sok múlik egy fejdísz, főkötő feltételén is! — A Magyar Állami Népi Együttes hagyományosan nagylétszámú cigányzenekarral, megközelítően 40 tagú kórussal dolgozik. Hogyan sikerült a zenészek és az énekesek munkájában érvényesíteni az új zenei irányzatot: a régi magyar hangszerek használatát, és a paraszti ének megszólaltatását? — Ez nem volt konfliktusmentes. Zenekarunk a legjobb cigány muzsikusokból verbúválódott. Ők Berki László prímás vezetésével a magyaros városi műzene hagyományait folytatják. A mai magyar falusi zenét egy ötfős kiszenekar révén honosítottuk meg. A Lakodalmasban is szerepelnek. Ezek a fiúk maguk járnak eredeti dallamokat és játékmódokat gyűjteni. Az énekesek — akik klasszikus képzésben részesültek — a „bel cantót” éneklik, a nyugati stílust tanulták, és értő tolmácsolói a Bartók—Kodály—Bárdos kórusműveknek. Ugyanakkor a magyar zene keleti hagyományokra épült. Nem könnyű tehát úgy megszólaltatni, ahogy a parasztok. — És mégis: miként lehet elérni az autentikus előadásmódot? — Az új műsorok előkészítése és a meglevők színvonalának emelése állandó nevelő munka eredménye. A teljes együttesnek szóló előadások magukba foglalják a néprajz, néptánc, népzene témáit, de az egyes karok külön is hallgatnak előadásokat. — önt világszerte úgy ismerik, mint aki kifejlesztette az improvizatív tánc tanításának módszerét. Miben áll ez? — A táncosok először „táncnyelvet” tanulnak, csak azután a koreográfiát. Ez a módszer lehetőséget teremt arra, hogy a stílusnak megfelelően a koreográfia egyes pontjain improvizálhassanak a színpadon. így mindig egy kicsit más, új a műsor, s a táncosok nem fásulnak bele a produkcióba. Én hiszek a népzene és -tánc önálló kifejező erejében, és abban, hogy a néptánc eszközével maradéktalanul kifejezhetem magam anélkül, hogy bármilyen tőle idegen formanyelvhez nyúlnék. A tánc segít megőrizni olyan örök emberi értékeket, mint a nyitottság, a tiszta emberség. Aki érti a tánc nyelvét — s hiszem, hogy egyre többen értik —, az meglátja a férfitáncban az erőt, ügyességet, virtust, a lányok táncában a líraiságot, a pajkosságot. A páros táncokban a férfi-női viszony örök törvényszerűségeit, s e kapcsolat történelmi fejlődését követhetjük nyomon. A régi magyar ugrósoknál csak a táncosok keze ér öszsze, az újabb keletű csárdásban már egymás vállát fogják. Vallom, hogy a tánc életkedvet ad, s ez a társulat alkalmas az életöröm megszólaltatására és a magatartásbeli kultúra fejlesztésére. A Magyar Állami Népi Együttes négy világrész negyven országában, ötmillió néző előtt mutatta be eddig sikerrel műsorait. Az együttes egyike a világ legrangosabb utazó társulatainak. Most még javában folynak a próbák, és a felkészülő előadások. Nemsokára azonban ládákba kerülnek a fényes csizmák, kopogó papucsok, alsószoknyák, rokolyák, szalagos, gyöngyös, hímzett főkötők —, s a mintegy száztagú társulat felkerekedik, hogy megmutassa Észak-Amerika közönségének népi kultúránk újabban életre keltett értékeit is. GÖNCZI ANNAMÁRIA FOTÓ: KORNISS PÉTER 24
