Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-11-26 / 24. szám
mm 1. Szent Erzsébet-templom a Spadina-Dundas Street sarkán 2. A freskó a templom homlokzatán 3. Magyar módra készül a hamburger a High parkban 4-8. Ahol magyar ételek kaphatók Magyarok a brazil filmvilágban Korda Sándor neve összefonódott az angol film egyik legfényesebb korszakával. Hollywoodban Kertész Mihálytól Zsigmond Vilmosig számos producer, rendező, operatőr, filmíró nevét lehetne felsorolni. Németországban Bolváry, Ciffra, majd Radványi Géza vívott ki vezető szerepet; Spanyolországban a korán elhunyt Vajda László, Olaszországban Pogány Gábor. — Mindez közismert. Az már kevésbé, hogy a brazil filmgyártásban is jelentős szerep jutott magyar szakembereknek. Az első brazil filmlaboratóriumot a második világháború előtt Rex Rudolf, Kemény Albert és Grósz Dezső alapította. A „Rexfilm” nemcsak a legjelentősebb és legnagyobb filmlaboratórium, hanem valósággal fogalom volt Brazília-szerte. A második világháború után az ötvenes években kapcsolódtak be magyar szakemberek a brazil filmgyártásba. Akkoriban tüntették ki különdíjjal Cannes-ban a „Cangaceiro” című brazil filmet, felépül a ,,Vera Cruz Filmgyár” és stúdióiban sűrű egymásutánban készültek a filmek. Márkus Jenő a negyvenes évek végén érkezett Brazíliába. Magyarországon huszonöt filmben működött közre, mint asszisztens és segédrendező. A filmtrükkök nagymestere volt, egyben kiváló rajzoló és karikaturista is. Sáo Pauloban a Rex-filmnél helyezkedett el, és rövid néhány év alatt harminchat kisfilmet készített; többek között egy igen szép alkotást Jósé de Anchieta páterről, Brazília 16. századi „apostoláról”. 1953-ban színes játékfilmet tervezett a klasszikus brazil író, Montéira Lobato egyik népszerű ifjúsági regényéből. A film szereplői elgondolása szerint bábuk lennének, melyeket maga Márkus tervez, rajzol és készít. A húsz „főszereplő” mellett közel száz bábu „statisztálna” a filmben, mely azonban soha nem készült el; Márkus 1954-ben váratlanul meghalt. Cavalcanti, a legnagyobb brazil rendező 1952-ben meghívta az akkor Olaszországban élő Fekete Ferencet a „Simáo o coalho” című filmjének forgatására. A kitűnő operatőr neve egyszeriben ismertté vált a brazil filmvilágban, és egymás után készítette az újabb filmeket (Camaval de Caxias, Toda vida em 15 minutos, stb.). Fekete a herendi porcelánról készült rövidfilmjével már 1939-ben nemzetközi díjat nyer. Harminc magyar játékfilmet forgatott (Tóparti látomás, Isten rabjai, stb.), és nevéhez fűződik az első nagy nemzetközi elismerést szerzett A „Pensöo de Dona Stella" forgatásakor a „Maristela" Sáo Pauló-I műtermében: Fekete Ferenc és Icsey Rudolf (1956) magyar játékfilm, az „Emberek a havason” (1941). A háború után a Kisgazda Híradót szerkesztette, majd Magyarországról elkerülve Olaszországban dolgozott. Brazíliában 1955- ben három magyarral társulva megalapította a „Cinebraz” nevű filmvállalatot. Első filmjük a „Pensäo da Dona Stella” a brazil „Maristela” vállalattal koprodukcióban készült. Ez az első film, melyet Fekete rendezett; az operatőr Icsey Rudolf, az egyik főszerepet pedig a legnagyobb brazil színészek egyike, Jaime Costa játssza. A Cinebraz következő saját produkciója „A Doutora e muito viva” a „legmagyarabb brazil film”. Magyarok a gyártók — Kálmán András, Szily Károly és Szűcs Tibor —, a laboratóriumi munkát a Rex-film végzi. A szüzsé Hamza Ákosé, aki egyben művészeti tanácsadó; Fekete Ferenc a rendező, Icsey Rudolf az operatőr, a női szereplők kalapjait Frank Irma és Karády Katalin szalonja szállítja, s a film egyik jelenetében Vörös (Encsy) Éva hegedűszólója csendül fel... A filmet évekig játszották. A Cinebraz legsikeresebb filmje a romantikus, történelmi hátterű „Na Garganta do Diabo” (Az ördög torkában). Ezzel a filmmel ugrott ki Walter Khoury, a később neves brazil rendező. A külső felvételek a Niagaránál nagyobb Iguagu vízesésnél készültek, s Icsey Rudolfnak alkalma nyílik bravúros felvételekre. A filmet több nemzetközi díjjal tüntették ki, és megkapta a „brazil Oscar”-t, a Saci-díjat is. Közben Fekete kivált a Cinebraz-ból, és rövidfilmeket készített saját vállalkozásban. Icsey Rudolf a brazil film egyik legkiemelkedőbb alakjává vált. Csaknem két évtizedes brazíliai pályafutása során harmincöt játékfilm fűződött nevéhez, tizenhét brazil — három „Saci” — és több nemzetközi díjat nyert. Icsey régi fotográfus családból származott. Édesapja, Icsey József keze alatt tanulta ki a fényképezést, de már nagyapja, Icsey Márton is fényképész volt Poprádfelkán. 1924-ben a Pedagógiai Filmgyárban „inaskodik” az első filmoperatőr, Zitovszky Béla mellett, majd átkerült a Magyar Film Irodához. 1928-ban „A magyar falu művészete” című rövidfilmjével elnyerte Párizsban a Grand Prix-t. Első játékfilmjét 1936-ban forgatja, s ettől kezdve a legjelentősebb magyar rendezőkkel hatvannégy játékfilmet készített. A második világháború után újjászülető magyar filmgyártás első dokumentumfilmjét Hamza Ákossal forgatta: „Budapest újra él”. Majd Ráthonyi Ákossal az első játékfilmet, az „Aranyórá”-t. Kinevezték a Filmakadémia tanárának. 1949-ben egy olasz—amerikai koprodukcióra Olaszországba utazott. Hat évig dolgozott Rómában és Milánóban, míg 1955- ben a „Maristela” Brazíliába hívta. Icsey tanítványai közé tartozik Fekete Ferenc, Illés György, Hegyi Barnabás és Olaszországban a Fellini-filmek tragikus körülmények között elhunyt operatőrje, Gianni Di Venanzo. Icsey vei együtt szerződtette a „Maristela” Hamza Ákost, aki a két világháború között tizenkét játékfilmet és hat rövidfilmet rendezett. Hamza jelentős szerepet játszott az ellenállási mozgalomban. Amikor elhagyta Magyarországot, brazíliai kivándorlásáig Olaszországban és Franciaországban rendezett filmeket. Brazil filmjének — „Quem matou Anabella?” — főszerepét a népszerű brazil színész, Procopio játszsza. A „Maristela” azonban nem bizonyult időtálló vállalkozásnak. Hamza több brazil produkcióban vett részt, mint művészeti tanácsadó, majd visszavonult, és festészettel kezdett foglalkozni. Jónás György — Icsey szavai szerint — „mint rövidnadrágos gyerek” kezdte a Hunniában. A háború után először Argentínában filmezett, majd átkerült Brazíliába, és Sáo Pauloban saját filmvállalatot alapított. Félszáznál több rövidfilmet készített, számos brazil és nemzetközi díjat nyert. Az 1970-ben forgatott „A Compadecida” című játékfilmjének opeiatőrje — Icsey Rudolf. Fekete Ferenc 1977-ben elhunyt: Icsey Rudolf visszavonultan, nyugdíjasként él Sáo Pauloban. KUTASI KOVÁCS LAJOS 21
