Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-05 / 3. szám

1. Horthy Miklós 1919-ben bevonul Budapestre, a főváros vezetősége a Gellért-száiló előtt üdvözli 2. A román csapatok Budapesten 3. Vagonlakó család 4. A haladó erők első nagy tömegdemonstrációja a Tanácsköztársaság után, Somogyi Béla és Bacsó Béla temetésén 5. A „négy nagy”: Lloyd George, Vittorio Emanuele Orlando, Georges Clemenceau, Woodrow Wilson 6. ítélet a népbiztosok perében (korabeli grafika) REPRODUKCIÓ: SZVOBODA FERENC tőjévé, a rendszer szimbólumává. Államférfiúi és emberi képessé­geinek fogyatékosságai később, 1944-ben tragikus módon mutat­koztak meg. A Horthy-rendszer nemzetközi legalizálásának első feltétele a bé­keszerződés aláírása volt. A törté­nelem fintoraként az a kormány­zat kényszerült erre, amely poli­tikájának egyik alappillérét a „mindent vissza” elvben találta meg. Az Apponyi Albert vezette ma­gyar békedelegáció módosításokat, a vitatott területeken népszavazás megrendezését kérte, a nagyhatal­mak azonban semmiféle enged­ményre nem voltak hajlandók. 1920. június 4-én Benárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche- Lázár Alfréd követ Versailles­­ban, a Trianon kastélyban aláírta a békeszerződést. Magyarország elvesztette terü­letének csaknem kétharmadát, la­kosságának több mint felét. Min­den harmadik magyar idegen ál­lam fennhatósága alá került. Az elcsatolt területeken másfél millió magyar élt zárt etnikumban, köz­vetlenül a határ mentén. A béke­­szerződés csak toborzott hadsereg fenntartását engedélyezte 35 000 főben, megszabta a kikötők, vízi és vasutak használatát, építési le­hetőségét, később megállapítandó jóvátétel fizetésére kötelezte az or­szágot. Hasonló méretű veszteség csak a 16. században érte az országot. Ráadásul a magyar kisebbségek­nek a békeszerződésben rögzített jogait nem tartották tiszteletben. 6 A társadalom minden rétege s minden politikai párt, a munkás­pártok is, elutasították Trianont, de a közvélemény megoszlott a re­vízió mértékét és formáját tekint­ve. A mindent visszakövetelők mellett voltak, akik csak az etni­kai elvet akarták érvényesíteni, a kommunisták a proletárforrada­lomtól remélték Trianon elsöpré­sét. A békeszerződés aláírását köve­tően Teleki Pál gróf (1879—1941) került a kormány élére. A hagyo­mányos uralkodó osztályok (nagy­­birtokosok, nagytőkések) helyze­tének megerősítésére törekedve egy konzervatív elképzelés alap­ján határozott intézkedéseket tett a szélsőséges tiszti csoportok ellen. Hogy elejét vegye az antiszemitiz­mus nyílt és durva megnyilvánu­lásának, bevezette a numerus clausust, vagyis a zsidók arányá­nak korlátozását az egyetemi hall­gatók között. Tárgyalást kezdett a szociáldemokrata vezetőkkel s tető alá hozta a földreformot, hogy a paraszti elégedetlenséget leszerelje. A törvény — családta­gokkal együtt — mintegy kétmil­lió emberben erősítette a birtokosi tudatot, a birtok megoszlási viszo­nyokat azonban érdemben nem változtatta meg, mert az ország területének csak mintegy 7 száza­lékát vette igénybe, messze elma­radva a szomszédos országok re­formjaitól. Legnagyobb hibája az volt, hogy az életképes paraszti gazdaságokat nem szaporította igazán, nem korlátozta a nagy­birtok nyomasztó fölényét. A földreform keretében a Horthy által alapított Vitézi Rend tagjai (olyan tisztek és katonák, akik nem szolgálták a forradalmakat) vitézi telket kaptak. Eredményei ellenére Telekinek nem sikerült áthidalnia azt az el­lentétet, amely a Habsburg párti legitimisták és a nemzeti királyt óhajtó szabad királyválasztók kö­zött feszült. Amikor IV. Károly 1921 húsvétján sikertelen kísérle­tet tett Horthy lemóndatására. a trón elfoglalására, a „királykér­dés” nem oldódott meg, a kor­mány azonban lemondásra kény­szerült. De nem oldódtak még meg azok a problémák sem, ame­lyek a tényleges konszolidáció feltételei voltak (a munkásság helyzetének normalizálása, egy­séges kormánypárt létrehozása, stb.). A feladat nagysága és bo­nyolultsága abból fakadt, hogy nemcsak egy új politikai rendszert kellett felépíteni, hanem azt egy területében, gazdasági és politi­kai adottságaiban és lehetőségei­ben egyaránt új ország keretei között. Ez a munka Bethlen Ist­vánra várt. L. NAGY ZSUZSA 11

Next

/
Thumbnails
Contents