Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-11-26 / 24. szám

FICSŰR BUDAPESTEN KROMATOGRÁFUS KONGRESSZUS Kerestetés — Kérem, mondjon egy monda­tot, amiről felismerik! — „Az édesanyám? Az kérem ösz­­szeállt a fűszeressel.” — Megfejtés: Valahol Európában. És ebben Ficsúr szerepe. — Valóban. Én játszottam, de még egyszer voltam Ficsúr Molnár Fe­renc örökbecsű vígjátékában, a Lili­omban. Méghozzá Jávor Pállal. — Rónai András jelenleg Tel Avivban él, és az ottani Nemzeti Színház, a Habima Színház vezető­ségének tagja, és egyben művésze. Kérem röviden mesélje el, hogyan került Izraelbe? — 1948-ban hagytam el Magyar­­országot, azóta Izraelben élek. Kez­detben nem színháznál dolgoztam, hanem egy ottani kibucban próbál­tam elsajátítani a héber nyelvet, azonban inkább a magyar nyelvtu­dásomat tökéletesítettem, mert na­gyon sok magyarral találkoztam. Természetesen idővel megtanultam héberül, és eleinte kisebb vándor­társulatoknál játszottam, majd a Tel-Aviv-i Nemzeti Színházhoz ke­rültem. Jelenleg ennek vagyok ve­zető színésze és néhány éve az igaz­gató tanács tagja. Legutóbb Dürren­matt: Nagy Romulusában alakítot­tam a címszerepet. — Nagyon sokat fáradozik a ma­gyar—izraeli kulturális kapcsolatok ápolásán. Tudomásom szerint része van abban is, hogy Tel Aviv-ban két örkény-darabot, a Macskajáté­kot és a Tótékat játszották. — Valóban részem volt ebben, de úgy érzem, ez nem az én munkám eredménye. Most viszont van egy tervem. — Elárulhatja nekünk is? — Igen, tavasszal is jártam Bu­dapesten, és akkor láttam a Nemze­ti Színházban Moldova György: Tit­kos záradék című darabját. Az igaz­gató tanácsban — javaslatomra — megegyeztünk, hogy bemutatjuk az izraeli színházban a Kossuth-díjas író darabját. — Tervük nagyon meglep, mert úgy érzem, a Titkos záradékban több olyan utalás van, ami speciáli­san a magyar viszonyokra értendő. Nem félnek attól, hogy az izraeli kö­zönség ezt nem fogja érteni? — Gondoltunk erre is. Megbeszél­tem Moldova Györggyel, hogy rész­ben „húzunk” a darabból, részben pedig egyes jeleneteket kicsit át­írunk, természetesen a szerzővel fo­lyamatosan konzultálunk majd, és csakis az ő beleegyezésével, hozzá­járulásával változtatunk a szövegen. Meg kell mondjam, hogy évekkel ezelőtt olvastam már a novellát, amelyből a színdarab végül is ké­szült, és már akkor nagyon tetszett, gondoltam is arra, hogy milyen jó lenne ezt színpadon viszontlátni. — Mennyire fogékony az izraeli közönség, egyáltalán mennyire sze­retnek színházba járni? — Tudomásom szerint világvi­szonylatban is élen járunk ebből a szempontból. A Szovjetunió, az Egye­sült Államok és az NSZK után ne­gyedikek vagyunk a színházlátogatás terén. Az izraeli közönség főleg a klasszikus darabokat kedveli, de az utóbbi években úgy vettük észre, nem idegen tőlük a modern színját­szás sem. FORRÓ EVELYN A kromatográfia az elválasztás tudományának egyik igen fontos szakterülete. Jelentősége abban rej­lik, hogy általa nagyon kis mennyi­ségeket nagy pontossággal lehet ele­mezni. A biológiában, az élettudo­mányokban ez lett a legfontosabb el­választási módszer, s egyre inkább fel­merül az ipari alkalmazás lehetősé­ge is. A kromatográfián belül is igen nagy karriert futott be az elmúlt években az úgynevezett HPLC-tech­­nika, amely különösen a biokémiai anyagok elemzéséhez nyújt nagy se­gítséget a kutatóknak. Felfedezője­­bevezetője egy Amerikában dolgozó magyar kutató, Horváth Csaba, aki — több külföldön élő magyar kollé­gájával egyetemben — szintén részt vett a még nyáron Budapesten rendezett Nemzetközi Kromatográfiai Kongresszuson. A Yale Egyetem professzorát elő­ször aiu’ól kérdeztük, mi indokolja, hogy most Budapesten adtak talál­kozót a szakma képviselői. — A kromatográfiai konferenciá­kat rendszerint Nyugat-Európában vagy Amerikában tartjuk. Ugyan­akkor Magyarország is rendez kro­matográfiai konferenciákat, aminek mi külföldi magyar szakemberek na­gyon örülünk. A mostani a harma­dik a sorban, a tavalyi Szegeden volt, és egyre sikeresebbek ezek a kong­resszusok, egyre több neves tudós ad elő. — A közelmúltban ön megkapta az 1983-as Amerikai Nemzeti Díjat. — Én Amerikában vegyészmér­nökként kerültem orvosok közé, és feltűnt, hogy azok a módszerek, ame­lyeket használnak, a mérnök szemé­vel nem elég hatékonyak. Ezért fog­tam hozzá egy olyan készülék meg­tervezéséhez, amellyel gyorsabban lehet anyagokat elválasztani. Készü­lékemet a hetvenes években elfogad­ták, s ma már nagy sikernek számít. Ezért kaptam talán a kitüntetést is. — Ügy tudom, magyar mérnökök is tanultak önnél... — Igen szépen dolgoztak nálunk, s látom, hogy azóta is sikeresek szak­májukban. Alapjában nincs új dolog­ról szó, hiszen Zeckmeister és Cholnoky, akik professzorok voltak Pécsett, nagyon fontos szerepet ját­szottak a kromatográfia történeté­ben, ők írták az első komoly szak­könyvet is. Aztán a hatvanas évek­ben feltűnt új magyar generációról sokszor mint a „magyar maffiáról” beszélnek kromatográfiai berkekben, nem ritka, hogy amikor egy nemzet­közi találkozón az előadók összejön­nek, olyan nyelven beszélnek, amit az ottaniak nem értenek: magya­rul... Varga Imréhez fordulok, aki szintén a Yale Egyetemről érkezett Budapestre: — Én egy speciális bőrrák, a me­­lonóma kutatásával foglalkozom. ‘Ez egyrészt megnöveli a ráksejtek anyagcseréjének, növekedésszabályo­zásának vizsgálatát, másrészt azt ku­tatjuk, hogy ezt a rák-típust hogyan lehet gyógyítani. A modern kroma­tográfiai metódusokat, Horváth Csa­ba HPLC-technikáját mindkét eset­ben eredményesen használom. Molnár Imre a Német Szövetségi Köztársaságból érkezett a budapesti kongresszusra. — Németországban doktoráltam — kezdi pályájának történetét — és utána két éven át alkalmam volt együtt dolgozni Horváth Csabával. Azokhoz tartozunk, akik elsőként tudtak az élettani folyamatokban kulcsfontosságú peptideket és prote­inokat elválasztani. A peptidek el­választása egy egészen új területet nyitott ki, ahol most izgalmas kutató­munka indult meg, azáltal, hogy a peptidek analízise és kinyerése lehe­tővé vált. — Figyelemmel tudják-e kísérni a kromatográfia magyar eredményeit? — A magyar analitikai kémiának nagyon jó híre van külföldön. Na­gyon sok, világviszonylatban elismert ötlet indult el innen. Hogy példát is említsek: a magasnyomású vékony­­rétegkromatográíiát itt fejlesztik, amelyet mint új technikát, mind­annyian figyelemmel kísérünk. A következő kérdésünk már dr. Ettre Lászlóé: — ön az egyik legnagyobb műszer­gyár, a Perkin Elmer főtanácsadója. Mit jelent ez a pozíció? — A legérdekesebbnek a munkám­ban azt tartom, hogy folyton utazok. Sokféle emberrel találkozom, külön­böző kultúrákat ismerek meg. Ha jól összeszámolom, legalább háromszor körülutaztam a földet. — És Budapest... ? — Pestet, ha tudom, mindig útba ejtem Most az is nagy élmény volt számomra, hogy viszontláthattam egykori irodámat a Richter Gyógy­szergyárban . . . Jövőre Horváth Csa­bával New Yorkban rendezünk egy nagy nemzetközi kongresszust, ahová remélem, sokan eljönnek Magyaror­szágról is. Ügy két év múlva pedig ismét Budapesten kívánunk találkoz­ni kollégáinkkal. BOKROS KATALIN VERŐ JÜLIA FOTO: NOVOTTA FERENC HORVÁTH Ju­liskát (képünkön) és Mariskát kere­si Prónai Etelka Kiszomborból. A keresettek édes­apja az I. világ­háború idején vándorolt ki az USA-ba. Mariska New York-ba ment férjhez. KÁROLY Györgyöt, utolsó is­mert lakcíme: 1337, Pearl Str. Ala­meda — California és DÁN Verát, a régi budapesti Tente gyerekko­csi készítő leányát keresi Rózsa Pál és felesége Sáo Pauloból. DIÓSI Sándor leszármazottait, aki 1866—67-ben született Nágocson, és 1905-ben távozott az USA-ba, kere­si Deák Ferencné Budapestről, aki Diósi Sándor unokája. KISS György (Kisszállás, 1946. áp­rilis 3. an.: Boér Irén, 1964. decem­berében hagyta el Magyarországot. Utoljára 1979-ben érkezett tőle levél, akkori lakcíme: 71720, P. O. Box 11117. Ruston, Louisiana, USA volt. Keresi édesanyja Budapestről. Zahorecz Tibor Budapestről ke­resi barátait: VARGA Györgyöt, aki 1956-ban távozott az USA-ba, utol­só ismert lakcíme: 472, Salt Lake Str. Los Angeles; SIKOLYA Józse­fet (1910-ben született) 1956-ban tá­vozott az USA-ba, utolsó ismert lakcíme: 1126, No. Marioposa, Los Angeles 29. NAGY Ferencet, aki szintén 1956-ban hagyta el Magyar­­országot, s az USA-beli Tacomában él. ÁBRAHÁM Ottó (Brád, Hunyad­­megye, 1918. május 2. an.: Szokoly Jolán) bányatisztviselő 1957-ben hagyta el Magyarországot. Utolsó ismert lakcíme: Redcar Yorkshire, Lord Str. 79. Anglia volt. Keresi ikertestvére István Budapestről. LOVASS András oki. mérnök (Pécs, 1919. III. 22. anyja neve: Rih­­mer Anna) 1945-ben hagyta el Ma­gyarországot, s ismeretlen helyre távozott. Keresi barátja, Hargitai Béig Budapestről. SZALAGYI Ist­ván (fényképün­kön) nevű barát­ját keresi Kiss Jó­zsef Franciaor­szágból. A bará­tok 1951—53. kö­zött együtt tanul­tak Budapesten. A keresett akkori munkahelye az Óbudai vagy a Ganz Hajógyár volt. SZÁKY Eduár (anyja neve: Ba­logh Márta, születési helye: Győr) 1956-ban távozott külföldre. Utolsó ismert lakhelye a californiai Clearch Park-ban volt. Keresi édesapja Bu­dapestről, aki 1963 óta nem hallott hírt a keresettről. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, kö­zöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresők­kel. A MAGYAROK VILÁGSZÖ­VETSÉGE készséggel továbbítja le­veleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST H—1905. 7

Next

/
Thumbnails
Contents