Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-10-29 / 22. szám

emlékezni, rám bízták az emlékest megszervezését. Mondhatom, legfel­jebb a fehér bálon vagy farsangkor voltak többen, mint amennyien oda eljöttek. Egészen megtöltötték a magyar ház nagytermét, a fiata­lok énekeltek, zongoráztak, egy cserkészfiú foglalta össze Kodály gondolatait a zenéről, a leánycser­készcsapat parancsnoknője tartotta az emlékbeszédet. S az est végén tábortűz körül énekelték együtt a cserkészek a Kodály gyűjtötte nép­dalokat. Az estről azzal búcsúztak el a résztvevők, hogy milyen jó volna máskor is ilyen összefogó, magyarságébresztő és erősítő ünne­pi kulturális alkalmat teremteni. — A Kodály esten kívül volt-e még ilyen sikeres est, vagy rendez­vény? — Amikor a köztársasági elnök felesége, a Primera Dama meghí-Dr. Dómján János vott 25 énekkart Simon Bolivar születésének 200 éves jubileumi ünnepségére, a rangos válogatás so­rán a kilenc külföldi meghívott kö­zé került a Nyíregyházi Zeneiskola leány énekkara is. Presbitériumunk meghívta az énekkart a protestáns templomba is, s mondanom sem kell, mennyire megindultan hall­gatták, amikor az első kislány, szép piros mellénykében befelé jövet, csengő hangján énekelte: „elindul­tam szép hazámból.. Külön öröm volt a számomra, hogy újságszerkesztő is lehettem. Kéthavonként jelent meg a gyüle­kezeti lap, az Üzenet amely ha nem is nagy példányszámban, de há­rom világrészbe jár. Ebben az új­ságban egyrészt a gyülekezet életé­ről adtunk hírt, másrészt olyan cikkeket közöltünk, amelyek köz­érdekűek lehettek. Például az egyik munkatársét arról, hogy milyen jó volna cseregyerekakciót kezdemé­nyezni Venezuela és Magyarország között, amely elősegítené a két or­szág kapcsolatát, és ugyanakkor en­nek az egyéni életben is nagy hasz­na lehetne. Az egyháznak a magyarságtudat megőrzésében játszott szerepéről így hangzott Dómján János véleménye: Idegen tengerben, vendéghazában összeforrott és elválaszthatatlan egy­mástól hitünknek és magyarságunk­nak a szolgálata. Nem kérdés az, hogy vajon magyar, vagy protestáns vagyok-e először, mert magától érte­tődő, hogy magyarságom és hitem egyformán összetartozik. Ügy adja együtt azt, amit így neve zünk, hogy magyarság, magyar élet, közösség, amelyik megtart és ame­lyet mi magunk is meg akarunk tartani. BOKROS KATALIN HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Az Élet és Irodalom a hetvenéves Hegedűs Géza írását közli ifjúsá­gának dokumentumairól, amelyben ezekkel a szavakkal vezeti be mon­dandóját : „önéletrajzi krónikám második kötetét írom, ama két év­tized emlékeit, amelyben egy buda­pesti polgárfiú viszonylag művelt emberré és otthonához képest lá­zongó baloldalivá fejlődött”. Ter­mészetesen a korabeli pályatársak, barátok társaságában és hatására, akik a harmincas évek második fe­lében cselekedeteikkel és írásaik­kal a progressziót képviselték. Kö­zöttük Hegedűs Géza hosszasan, szeretettel szól Kovács Imréről, Szabó Zoltánról és Schöpflin Gyu­láról, a kritikus Schöpflin Aladár fiáról, írói álnevén Nagypál Ist­vánról. * TEL. A mozaikszó egy új francia újság címe. Ebben a T az idő, az E a gazdaság, az L az irodalom kez­dőbetűire utal. A TEL-ről az Űj Tükörben olvastunk. Az ismertetés kiemeli: a francia újság első tíz számából háromban a magyar iro­dalom is teret kapott. Az „Ismét egy ösvény” című írás a következő szavakkal kezdődik: „Minden bi­zonnyal a Párizsban élő Virág Ibo­lyának köszönhető elsősorban, hogy ismét megnyílt egy szűk kis ösvény a magyar irodalom előtt, amelyen beszökhet, beosonhat a világ kultú­rájának ligetszerűen elkerített — és gyakran ellentmondásosan gon­dozott — erdejébe”. Hé Az Élet és Irodalom Sarkadi Imre utolsó drámája, az „Elveszett para­dicsom” londoni bemutatójáról Cson­tos Sándor beszámolóját közli. Az írás, amely a Sarkadi-mű angliai előadásának előzményeit, a Churchill Színház bemutatóját és az újságok kritikáit egyaránt ismerteti, hosz­­szasabban szól Merkler Andrásról, aki 1946 óta él a szigetországban. A többi között elmondja róla, hogy korábban, egyik magyarországi láto­gatásakor a Madách Színház előadá­sában ismerte meg Sarkadit és drá­máját, s az élmény hatása alatt ha­tározta el, hogy lefordítja angolra; abban is tevékenyen közreműködött, hogy Londonban színpadra állítsák. Hé Az Élet és Tudományban — csak­úgy a téma, mint a szerző vonatko­zásában — kuriózumnak mondható cikkre figyeltünk fel. Az írás egy tö­rökországi apró hegyi faluba kalau­zolja az olvasót, amelynek lakói úgy tudják, hogy „őseik 450 éve vándo­roltak ki Magyarországról”. Űj ha­zájukban pedig — a mohácsi csata­­vesztés után netán elhurcoltakként? — a pásztorkodó életmódot válasz­tották. Az utódok, a falu mai lakói természetesen már teljesen beillesz­kedetten élnek a környék pásztorai között. Az életükről, életformájukról szóló írás végén a névaláírás: Dr. Ispay Ferenc (New York). Hé A Nők Lapja két oldalon — inter­júban, fotón és két versével — a Pá­rizsban élő Tóth Judit életét és mun­kásságát mutatja be. A következő­ket Földes Anna irodalmi portréjá­ból, a költő és az újságíró budapesti beszélgetéséből idézzük: „Aki Tóth Judit megszenvedett nyugalmára és orvosolhatatlan nyugtalanságára, megtalált és elvesztett boldogságára kiváncsi, annak a költő három, Ma­gyarországon megjelent versesköte­tében kell búvárkodnia ... Élete ki­­úttalan erdejéből, magányából a há­zasság vezette ki, a beteljesült bol­dog szerelem. De ezért a beteljesülé­sért mindent el kellett hagynia: szü­lőföldjét. barátait, anyanyelvét és felfelé ívelő hivatását... Az özve­gyen maradt fiatalasszony — Mme Gillaume — fiával és fiáért él Párizs környéki otthonában. Tóth Judit ma­gyar költő pedig megkereste és meg­találta azt a tevékenységi területet, amely a hasznosság tudatával tölt­heti ki a versírásra alkalmatlan hosszú hétköznapokat. Lektorként magyar nyelvet és irodalmat tanít Párizsban, a hazánk és kultúránk iránt érdeklődő francia fiataloknak.” Hé „Futballban is mini a divat.” A cím a Népszabadságban olvasható, őri B. Péter írása élén. Első bekez­dése így hangzik: „Minifoci. Az elne­vezés nem labdarúgásunk színvona­lára, hanem a sportág új változatára utal. Bölcsője Belgium, ahol mintegy 1500 csapat vesz részt a különböző bajnokságokban. Feltalálója Gál András, aki ma már a belga mint­­labdarúgó-szövetség főtitkára. A Gent melletti Ekében sportcsarnokot építtetett a minifoci számára, neve: Budapest”. Hé Ugyancsak futballról az Űj Tükör­ben. A lap kérdőíves közvélemény­kutatást végzett olvasói körében. A kérdések nagy többsége arra volt ki­váncsi, hogy miként lehetne a ma­gyar labdarúgást immár krónikus­nak tűnő betegségéből kigyógyítani. De természetesen az sem hiányoz­hat közülük: kik a legjobb magyar játékosok? Néhányan azok közül, akik a nagyvilágba szakadtak, és a legtöbb szavazatot kapták: Orth, Braun Csibi, Sas, Lóránt, Kocsis Sándor, Sárosi dr., Zsengellér, Pus­kás, Czibor. Hé Folyton valami más. Ezzel a cím­mel jelentette meg a budapesti Mag­vető Kiadó a Hollandiában élő De­­dinszky Erika verseit. A kötetről az Élet és Irodalom Máté J. György kri­tikáját, az Űj Tükör Pomogáts Béla recenzióját közli. Idézetek a vissz­hangból... Máté J. György: „A Folyton valami más olyan kötet, amelynek címe tökéletesen vissza­adja a szövegek mélyrétegeit. De­­dinszky Erika virtuóza a magyar nyelvnek. Szabadon, szürrealisztiku­­san játszik vele, bele is feledkezik ebbe a játékba, de gyakorta már a következő sorokból kiderül: a játék pusztán egy komoly gondolatépületet alkotó tégla”. Pomogáts Béla: „De­­dinszky Erika gazdag nyelvezete hite­lesen fejezi ki változatos élményvi­lágát, nyugat-európai és magyaror­szági tapasztalatai bensőséges lírai reflexiókat keltenek, önmagát mint szüntelenül alakuló és változó szemé­lyiséget mutatja be”. K. GY. Kerestetés SZAKÁCS John (Párád, 1903. am: Osztafin Margit) bányászt, aki 1923- ban hagyta el Magyarországot, ke­resi keresztfia, Szakács Tamás Pá­rádról. A keresett utolsó ismert lak­címe: Box 26, Red Lake, Ont. Kana­da, vagy c/o Mrs. Mátyás Bodi, 2968, Kitchener, Vancouver B. C. Kanada volt. SZÁZI Frigyesné leánykori neve: Régi Teréz (született 1941. június 27-én) ápolónő 1978—79-ben vándo­rolt ki Svájcba házasságkötés révén. Keresi volt munkatársa Kállai Li­­pótné Pécsről, akinek 1982. október 13-án írt utoljára. WALKER Mary-t (leánykori neve: Bakonya Mária, anyja neve: Szemes Mária) keresi rokona Rácz István Budapestről. A keresett utolsó is­mert lakcíme: Mr. Ross Maxwell Walker, Box 422, R. R. Apt. 3. ELO­­RA, Ont. Kanada volt. Utoljára 1973- ban adott magáról életjelt. GIRHINY Ferencet (született: Ra­­kaca, 1923. július 19. an.: Geleta Bor­bála) és Mihályt (született: Rakaca, 1925. dec. 25. an.: mint fent) keresi unokatestvérük, Bubnó Lajos Raka­­cáról. A keresettek 1935-ben kerül­tek külföldre, 1940 óta nincs hír fe­lőlük. KONSTANTIN Tibor (Szeged. 1935. IX. 15. am: Zsadányi Erzsébet) kőműves 1956-ban hagyta el Magyar­­országot. Utolsó ismert lakcíme: 304, Ruple St. Burbank, Cal. 91505 USA volt. Keresi volt élettársa Dudás Já­­nosné Budapestről. HALÁSZ BARTÓK Judithot (kb. 51 éves lehelt, lakhelye. Kanada) és HALÁSZ BARTÓK János USA-beli lakost keresi rokona Lóránt Lilly San Franciscóból. GROSS Pauline-t (született Liptó­­szentmiklós) nyugdíjas, kb. 1925— 26-ban hagyta el Magyarországot. Utolsó ismert lakcíme: 25, Plaza So. Brooklyn, N. Y. 11217 USA volt. Utoljára 1982. tavaszán írt. Keresi unokatestvére, Vámos László Buda­pestről. KOSÁRKÓ Bertalant és családját (szül. Monok, anyja neve: Jenei Má­ria, földműves, 1982-ben vándorolt ki az USA-ba) keresi unokahúga, özv. Zsíros Miklósné Miskolcról. Etiene KOVÁCS (1925-ben szüle­tett, an.: Szabó Berta) 1945-ben men­tek ki Franciaországba, Marseille-be utolsó levelét is innen küldte. Keresi Szabó Pál Budapestről. ARNSTEIN Piroskát (született: Friedbauer) keresi Heitler László Pápáról. A keresett utolsó ismert lakcíme: Elsterwick, 10. Victoria Str. Melbourne, Vic. Ausztrália. HUSZAREK Kurt (született: Bécs, 1936. an.: Anna Zygal) keresi testvé­reit: Viktort, Pált, Waltert és Her­thát. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, kö­zöljék velük kérésünket, hogy ve­gyék fel a kapcsolatot az őket kere­sőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖ­VETSÉGE készséggel továbbítja le­veleiket a kerestetökhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, Budapest H—1905. 7

Next

/
Thumbnails
Contents