Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-10-15 / 21. szám

A lelátóról jelentjük Az átszervezett, megfiatalított magyar lab­darúgó-válogatott főpróbája nem sikerült. A Mezey György vezette legénység 5:2-re ki­kapott Bécsben. az Austria együttesétől, ahol Nyilasi Tibor játszik. A Német Szövetségi Köztársaság csapatával azonban élvezetes küzdelemben l:l-es döntetlenre végeztek a Népstadionban. A magyar együttes szokatlan erényeket csillogtatott, Nyilasiék nagyon lel­kesen harcoltak, okosan küzdöttek. * Duisburgban, az idei Evezős Világbajnok­ságon az Ambrus Mariann, Cserey Ildikó kétpárevezős az értékes negyedik helyet sze­rezte meg. * Nagyon jól kezdtek a sportlövők Bukarest­ben, az idei Európa-bajnokságon. A több do­bogós helyezés mellett a futóvadlövő Dole­­schall András és a gyorstüzelő-pisztoly lövő csapat aranyérmet nyert. * Az öttusa bajnokságon Fábián László vég­zett az első helyen Pajor Gábor előtt. A világ­­bajnoki ezüstérmes magyar csapat harmadik versenyzője, az egyéni ezüstérmes Szombat­­helyi Tamás sérülése miatt nem indulhatott. * „A felkészülési programot nem sikerült a terveknek megfelően végrehajtani, s ez okoz­ta a magyar vívók kudarcát a Bécsben ren­dezett világbajnokságon.” Ezt állapította meg a Magyar Vívó Szövetség elnöksége. Kulcsár Győző szövetségi kapitány, egykori négysze­res olimpiai bajnok javaslatára kijelölték a Los Angeles-i olimpiára készülő új, válogatott keretet. * A futás és a természet ünnepnapja volt Zalaegerszeg környékén a tájékozódó futók világbajnoksága. A skandináv országok sikere mellett a magyarok csak szerény helyezése­ket értek el, de a rendezéssel teljes mérték­ben elégedettek voltak a huszonkét országból érkezett versenyzők. * Régi hagyományok felújításaként rendez­ték meg Bécs és Budapest között az egykor népszerű távlovagló versenyt. ■5|é Florencio Campomanes, a Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) Fülöp-szigeteki elnöke Bu­dapesten tárgyalt, de még mindig nem sike­rült tisztázni a Ribli—Szmszlov világbajnoki elődöntő színhelye körüli nézeteltéréseket. Jónyer István asztalitenisz világbajnok a Barbados szigeten sorra került Világ Kupa viadalon az értékes ötödik helyen végzett. ■S|é Elhunyt Platkó Ferenc. A 83 éves korában meghalt labdarúgó a Vasas, majd az MTK kapuját védte. A huszas években Spanyolor­szágban telepedett le. Előbb játszott, majd edzősködött, s életének utolsó szakaszát Chi­lében töltötte. Gyárfás Csongor, válogatott kolozsvári ví­­zilabdás magyar lányt vett el feleségül és Budapestre költözött. A jövőben a Bp. Sparta­cus színeiben szerepel. Szép volt, lányok... Európa legjobb női kosarasai immár harma­dik alkalommal mérték össze tudásukat magyar földön. Először 1950-ben még a jó öreg „Spori­­ban”, a Nemzeti Sportcsarnokban célozták a gyűrűt, 1964-ben a Kisstadionban harcoltak a palánkok alatt, ezúttal pedig a Budapest Sport­­csarnok tizenkétezer nézője és a televíziós ka­merák előtt bűvölték a labdát. A magyar válo­gatott csak az első alkalommal tudta kihasználni a hazai környezet előnyeit. Másodjára Gyimesi János, a legendás hírű kapitány lányai, az egyen­ként is kiváló játékosokból álló Fekete, Stieber­­né — Blahóné — Nagyné, Sárosdiné ötös a má­sodik helyen végzett, amit akkor még csalódás­ként könyveltünk el hiszen a félidőben még biz­tosan vezettek az Európa-bajnokságokat azóta sorozatban nyerő szovjet csapat ellen. Az elmúlt három évtizedben is akadtak jó játékosok, a csapat azonban a döntő pillanatok­ban valahogy mindig azon a bizonyos banán­héjon elcsúszott. A legutóbbi olimpián is már­­már nyakukban érezték a bronzérmet, de kikap­tak a jugoszlávoktól. S a déli szomszédok ezúttal is „közbeszóltak”. A két hatos csoportban kez­dődő előcsatározások során ugyanis Miskolcon a borsodi közönség fergeteges biztatása ellenére a jugoszláv csapat ismét nyert a magyarok ellen, s ezzel a hazai együttes a négyes döntő első mér­kőzésén a jelenleg legyőzhetetlennek tűnt szov­jet válogatottal került szembe. A harmadik he­üröm a magyar táborban, a levegőben a mester, a csa­patot immár több, mint egy évtizede irányító Killik László FOTÓ: ZÁHONYI IVÁN lyért pedig ismét a jugoszlávok következtek. Ezen a mérkőzésen azután nagyon kellemes meg­lepetést szerzett a gárda, az olimpiai és a mis­kolci vereségért egyaránt visszavágva harmadi­kok lettek az Európa-bajnokságon. Vastaps köszöntötte a sikert, „Szép volt lá­nyok! .. .’’-kórus zengett a csarnokban. Az elis­merésből kijutott a mesternek, a csapatot immár több mint egy évtizede irányító Killik László­nak, de a lányok, fiatalasszonyok is megtették a magukét. Németh Ági, a csapat nagyra nőtt üdvöskéje egymaga 130 ponttal járult a sikeres szerepléshez, de a kismamái „szerepköréből” visszatért Kiss Lenke is 123 pontot szerzett a hét mérkőzésen. Boksay, Borka, Winter, Szuohy és Beloberk, a csapat többi törzstagja is megtette a magáét. Az Európa-bajnok szovjet és az ezüstérmes bolgár csapat mögött megszerzett harmadik hely egyben azt is jelenti, hogy a magyar válogatott 1984 májusában részt vehet az olimpiai selejtező tornán. A hatos olimpiai mezőnyben még négy hely kiadó. Kettő már foglalt a védő Szovjetunió és a rendező Egyesült Államok válogatottja szá­mára. Azaz a budapesti teljesítmény, a harcos küzdeni akarás ismétlésével a magyar válogatott is ott léhet Los Angelesben, az olimpián ... ! Gemer György Budapesten Kulitzi Jenő — hajdani futó­edzőm a BEAC- ban — emléké­nek felidézésé­vel kezdjük a be­szélgetést Stadi­on szállóbeli szobájában Ge­mer Gyöggyel, a kanadai atléta­válogatott egy­kori edzőjével, a neves sportveze­tővel, aki növen­dékeinek népes csoportjával amolyan „tanulmányi kirándulásira érkezett Magyarországra. — A Marosvásárhelyi Tanítóképző Főiskolán végzett tanulmányaimat a há­ború szakította meg, — mondja a sze­rény, halk szavú sportember. — Később az Egyesült Izzónál végzett munkám mellett hivatásos atlétaedzői oklevelet szereztem Tatán, majd a Szentendrei Honvédtiszti Iskola és a Pest megyei Atlétaválogatott edzője lettem. 1956 óta a kanadai alberta állambeli Lethbridge várostervező irodáján dolgo­zom — sportlétesítményeket tervezek — és emellett a város egyetemének testne­velési tanszékén oktatok atlétikát és ví­vást. Közreműködtem a Montreali Olim­piai Játékok rendezésében, elnöke va­gyok a Nemzetközösségi Államok Atlé­tikai Szövetségének. — Miképpen jött létre ez a mostani utazás? — 1966-ban hoztam el először néhány tanítványomat szülőhazámba. Részt vet­tünk egy ifjúsági versenyen, és megte­kintettük az atlétikai Európa Bajnoksá­got. Azóta egyre gyakrabban látogatok Budapestre hallgatóimmal. Egyre töb­ben szeretnének eljönni, jóllehet az uta­zás költségeit maguk viselik. Az idén például Bécsig repülőgéppel, onnan szárnyashajóval jöttünk, mert a Dunára is kíváncsiak voltak. Az utazás még így is olcsó, legalábbis egy nyugat-európai túrához képest. Ráadásul a Magyar At­létikai Szövetség támogatását is élvez­zük, és ez változatosabbá teszi itthoni programjainkat. — Budapesten a Stadion Szállóban laktunk és pályahasználati jogot biztosí­tottak számunkra a Népstadion egész te­rületén. A Szövetség vezetői változatos szakmai programokról gondoskodtak; ugró-, futó- és dobóatléta tanítványaim hét ifjúsági versenyen vettek részt, egyebek mellett az Építők, a BVSC és a Vasas pályáján, sőt összemérhették erejüket az éppen itt edzőtáborozó ku­vaiti sportolókkal, továbbá a debreceni­ekkel és a nyíregyháziakkal. — A jövő kanadai atlétabajnokai megismerkedhetnek egy távoli, szocia­lista ország sportéletével, annak szer­vezeti felépítésével, az iskolai testneve­léssel, az itteni sporthagyományokkal és egy kicsit a magyar néppel is ... BALÁZS ADAM FOTÓ: GÁBOR VIKTOR 21

Next

/
Thumbnails
Contents