Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-10-15 / 21. szám

MIRE JŐ AZ ESZPERANTÓ?

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK

KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Keresteti*

Negyvennégy éve — pont kétszer annyi ideje, mint amennyit itthon töltött — költözött az atlanti-óceáni Madeira szigetére feleségnek és családanyának Agrela Farinha asszony, leánykori nevén: Melich Valéria. Beszéde mégsem föltűnően idegenszerű, csak nagy ritkán keresi a magyar szavakat, s ha véletlenül nem találja, latin kifejezésekkel helyettesíti őket.

— Mindig jó latinos voltam — magyarázza a „bizonyítványát” —, sőt, a mai napig sem feledtem el a főbb latin idézeteket és mondásokat. Szerencsém volt, hiszen a Madeirán használt portugál is a latinban gyökerezik, és az eszperantót, amely messzi tájra juttatott, ugyancsak e holt nyelv nemzetközivé lett szavaiból alkotta meg mesterünk, Zamenhof, a lengyel szemorvos.

— Hogyan lett eszperantista?

— Nálunk ez családi hagyomány. A nagybátyám, aki a Sorbonne-on szerzett nyelvtanári diplomát, az első eszperantisták között volt, az 1905-ben rendezett első eszperantó világkongresszuson is részt vett. Anyám fiatalasszony korában a világ különböző táján élt eszperantistákkal levelezett Tizenhét évesen a nyári szünetben elővettem a mamuka nyelvkönyvét és autodidakta módon én is megtanultam eszperantóul. Beiratkoztam a hollandiai eszperantó ligába, előfizettem az ott kiadott eszperantó újságra, amelyben közzé tettem, hogy zenét, irodalmat kedvelő fiatalokkal szeretnék levelezni. Már jó néhányan jelentkeztek a hirdetésemre, amikor 1936- ban kimentem a nagybátyámmal a bécsi eszperantó világkongresszusra. Szennai népviseletet öltöttem, s megnyertem a szépségversenyen a második díjat. Sok eszperantista igyekezett személyesen és levélben is udvarolni, de azt mondtam, hogy ha külföldre megyek férjhez, akkor csakis kreol arcú, fekete szemű férfit választok társamul.

— Szokatlan kikötés...

— Ne higgye! Elvégre még a fizikai törvény is kimondja, hogy az ellentétek vonzák egymást — csillan fel huncutkásan a hófehér bőrű asszony szeme.

— Végül megérkezett az áhított levél, mégpedig Madeiráról — tér vissza a félbehagyott történethez. — Mamukám óvott ugyan attól, hogy válaszoljak, mert tudta, a portugáloknál gyakoriak a fölkelések, a rendbontások, de én nem hallgattam rá. Harmincéves fiatalember volt a levélíró, akinek sorai is sejtették forró vérű, temperamentumos természetét. Rögtön az első alkalommal a fényképemet kérte. Megtetszettem neki. Két évvel később az egyik levélben föltette a kérdést: akarok-e a felesége lenni. Igent mondtam, pedig korábban sohasem találkoztunk. Az esküvőnk előtt négy hónapot Magyarországon töltött. Az édesapámmal mentünk ki elé az állomásra. Megegyezésünk értelmében eszperantó zászlót tartottam az egyik kezemben. De nem volt szükség az ismertetőjelre. Amint meglátott Manuel, megismert, s menten meg is ölelt, meg is csókolt ... Mint a mesében — mélázik emlékein.

— Hogyan sikerült beilleszkednie egy ilyen távoli

világba? ■>

— Ahogy a mondás tartja, vagy megszokik, vagy y megszökik az ember. De a latin szólás igazsága bebizonyosodott: omnia Vincit amor. A szerelem mindent legyőz.

— Ma is olyan nagy „divat” Madeiráig ez a nemzetközi nyelv?

— Sajnos, már meghaltak, vagy magatehetetlen öregek azok, akik ismerték a zamenhofi nyelvet. A diktatúra miatt pedig hosszú ideig nem indítottak eszperantó kurzusokat.

— Mi hasznát látta végül is annak, hogy Zamenhof követőihez szegődött?

— Beértem azzal, hogy egy jó férjet szereztem ilymódon... De félretéve a tréfát: az volt a vezérgondolata a mostani kongresszusnak is, hogy sokat segíthetne az eszperantó az emberiségen, ha szerte a világon kötelezően oktatandó tantárggyá lépne elő. Egycsapásra megoldódnának a nyelvi gondjaink. Bármerre mennénk ezen a földön, könnyűszerrel megértenénk embertársaink szavát.

Farinha asszony most harmadszorra látogatott haza. Két ízben — 1966-ban és az idén — a Budapesten tartott eszperantó kongresszusra érkezett Magyarországra. Számára a szülőföld, a család és az eszperantó rokon fogalmak. Ilyenkor, a hazájában rendezett összejövetelek alkalmával ad találkát eszperantista múltjának, mely .nemzetközi vizekre” terelte kalandos életét.

MÁTRAHÁZI ZSUZSA

Menczer Béla, diaszpóránk jelentős személyisége, aki az első világháború után emigrált, nemrégiben Londonban nyolcvanéves korában elhunyt. Az Élet és Irodalom nekrológjában Vezér Erzsébet részletesen ismerteti életútját, harcát a fasizmus ellen. „A háború alatt De Gaulle híveként Afrikában harcol, később betegen, legyengülten a francia felszabadító mozgalom sajtófőnökségén dolgozik a háború végéig. A háború után végleg Angliában telepszik le. ö írta a magyar irodalomról szóló tanulmányt az Encyclopaedia Britannica számára. Az utóbbi tíz-tizenöt évben többször látogatott haza, örömmel vette fel a kapcsolatot az új Magyarország kulturális életével. Életműve híven tükrözi egy zaklatott kor bonyolult eszmevilágát.” ^

„Tőketársadalmasítás — a tudós szemével”. A cím, majd egy oldalnyi terjedelmű írás élén, a Heti Világgazdaságban olvasható. Az írás első bekezdését, amelyben az újság bemutatja a szerzőt, idézzük: „Szelényi Iván, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének korábbi munkatársa, aki jelenleg az egyesült államokbeli wisconsini egyetem szociológus professzora, nyári szabadságát ismét itthon töltötte, és több kutató intézetben előadást tartott. A Konjunktúra- és Piackutató Intézet munkatársaival folytatott beszélgetésen, amelynek fő témája a magyar társadalmi struktúrában a legutóbbi években bekövetkezett változás volt, szóba kerültek a mai nyugati társadalom kérdései is. Élénk vita alakult ki a nyugati állam gazdaságirányító szerepével kapcsolatban.”

Az Élet és Irodalomban Melis Pálma a magyar irodalom hollandiai publikálásáról tudósít: „A legutóbbi másfél évben hat magyar regényt jelentetett meg hollandul Peter Loeb amszterdami kiadó. Barátja, a magyar származású Jan Cremer javaslatára indította el a Magyar iratok című sorozatot, amelynek eddig megjelent kötetei szép sikert arattak Hollandiában." A tudósítás a regények fordítóit is felsorolja, a magyarok közül Sivirsky Antalt és K. Marácz Lászlót említi.

Idézet az Élet és Tudományból: „Örömmel üdvözöltük itt, Észak-Amerikában a lap idei 3. számában megjelent A kutyákat beoltják, ugye? című interjút. Elégedettségünk oka, hogy mi itt, a tengerentúlon szintén annak a komondornak a tenyésztésével foglalkozunk, amely kutyafajta jellegzetesen magyar, s amely mindenképpen megérdemli, hogy fokozott védelemben részesüljön." Az idézetet követő hosszabb írás alatt szerzőként a következő név és lakcím olvasható: E. Telegdi — R. R. 2. Bradford, Ont. LOG ICO. Canada.

Az Üj Tükör bécsi riportot közöl egy fiatal zöldség-gyümölcs kereskedőről, aki rövid idő alatt tönkrement. A kárvallottat a riporter szánakozó együttérzéssel mutatja be a hazai olvasóknak. Rövid párbeszéd az írásból:

— Biztosan tetszik ismerni az én nevemet.

— Miért, valami különleges neve van?

— Nem különleges, de Magyarországon általában ismerik. Ügy hívnak, hogy Goldberger.

— Csak nem az óbudai Goldberger Leó rokona?

— De igen. Az unokája vagyok. 1956-ban jöttek ki a szüleim, amikor én hároméves voltam.

A riport végén az aláírás: M. Károly Ilona (Bécs). •&

„Köszönet a magyar autósoknak”. A cím az Autóséletben, a Magyar Autóklub lapjában olvasható. A szöveg: „Szerelném megköszönni a magyar autósoknak önzetlen segítségüket. Július 16-án, 21.45—22 óra között az M7-es úton, Budapesttől 87 kilométerre fehér SAAB gépkocsim motorhiba miatt kigyulladt, s még fel sem ocsúdhattam, máris ott termett négy-öt autós, akik saját poroltójukkal oltották el a tüzet. Ottó Földváry Nagy, a Svéd Királyi Autóklub tagja.”

K. GY.

TISER István, Bodajkon született 1880 körül, 1919 táján vándorolt ki az USA-ba, s az ötvenes évek végén hunyt el, leszármazottait keresi rokona Halász Antalné Kőszárhegyről. A kerestető tudomása szerint Tiser Istvánnak két fia volt: Péter és Pál, ez utóbbi családjával együtt autószerencsétlenség áldozata lett. Péter — akinek fényképe itt látható — feltehetően a család vendéglőjét ill. szállodáját vezeti, magyarul nem, vagy alig beszél.

SZALAI Győző János (Szombathely, született 1950. augusztus 18-án, anyja neve Schnitzer Magdolna) még ipari tanuló volt, amikor 1967-ben külföldre távozott, Ausztráliában telepedett le, címe 1/138, Edgecliff Road, Sydney, N. S. W. 1974-ben írt utoljára. Keresik szülei Szombathelyről.

Dr. FISCHER György szegedi orvost keresi Samir Jichak Izraelből. A keresett kb. 60—65 éves lehet, s már hosszú ideje nem ad életjelt magáról.

SZABÓ Lajos Ferenc (Budapest, 1940. szeptember 25. anyja neve: Nagy Magdolna), posta műszaki tanácsos 1982 júniusában utazott hivatalos útra Genfbe, azóta életjelt nem adott magáról. Szemtanúk állítása szerint Algériába ment. Keresi felesége és gyermekei Budapestről.

HUDAK Anna Helen (született: Ungvár, 1925. anyja neve: Labanics Anna) 1935-ben hagyta el Magyarországot. Legutolsó lakhelye 219, E. Str. New York City, USA volt. Keresi unokahúga és keresztlánya Darvai Györgyné Budapestről.

GYANIS Pált (született 1933 szeptemberében, anyja neve: Kula Rozália) 1956-iban távozott Magyarországról Franciaországba. Keresi fia Gyanis Mihály Budapestről.

Unokaöccseit, WINTER Andrást és WINTER Ernőt keresi Winter Miklós az USA-ból. A keresettek mindketten Budapesten, a VI. kerületben születtek 1920—1935 között és 1956-ban vándoroltak az USA-ba.

CSUKRAN Sándort (született 1934- ben Üjfehértón, anyja neve: Mihalja Erzsébet) keresi unokatestvére Kiss István Üjfehértóról. A keresett 1956- ban távozott az országból, utoljára az 1960-as években érkezett róla hír Kaliforniából.

ROTH László orosházi születésű barátját, aki 1947-ben ment külföldre, s legutóbb Caracasban élt, keresi Lackó (Lusztig) Dénes Bécsből.

SZMUK Andornét sz. Krausz Ilonkát vagy leányait, Flórát és Szilvit keresi Molnár Zsuzsanna Kanadából, akivel együtt laktak Budapesten az Aulich utcában. A keresettek 1957- ben az Egyesült Államokba vándoroltak ki, azóta nincs hír felőlük.

Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST H—1905.

7